A csoda megötszörözése
2008.07.02

A vallás- és olvasásszociológus egyetemi tanár, szépíró, meseszerző újabb izgalmas „projektum”-át vehettük kézbe 2007 végén – bizonyára nem véletlenül épp karácsonytájt. Az ötlet nemcsak érdekes, de mélyen elgondolkodtató is: a bibliai kenyérszaporítás csodáját kutatja néhány elvetemült szociológus az ezredforduló tájékán. Különböző magyarázatokkal próbálnak szolgálni egyrészt a dolog tudományos megértésének lehetőségei fölött tűnődve, másrészt viselkedéstani szempontból. A legérdekesebb azonban az, hogy az esemény megismétlése különböző társadalmi helyzetben és kultúrában élő emberek körében milyen reakciókat válthat ki (popkoncert, bűvészmutatvány, színielőadás, ökumenikus áhítat, ökumenikus meditáció…).

De milyen műfajba is lenne sorolható ez a könyv, mely humoros-groteszk borítójával már jelzi, hogy talán nem is kell egészen komolyan vennünk a benne foglaltakat? Próbálkozhatunk a legáltalánosabb kategóriákkal: elfogadva például a szerző javaslatát: „kutatási jelentés”. Formailag akár az is lehetne. Ám ennek ellentmondanak a felismerhetően valószerűtlen-fiktív megfogalmazások. Regény? Talán ez is túlzás volna, mert azért mégsem regény a Jézus-projektum a szó klasszikus értelmében (ahogyan például a szerző Csigameseje sem volt igazán mese…). Ehhez túl sok benne a lábjegyzet, a tudományosnak tűnő fejtegetés. Sci-fi? Az meg nem a közelmúltban vagy a jelenben szokott játszódni, hanem éppenséggel a jövőben…

Kamarás korábbi szépirodalmi jellegű alkotásaiban is hallatlan érzékenységgel vegyíti egymással a valóság és a képzelet elemeit. Gyakorta él a posztmodern szinte már elvárt poétikai hagyományrendjébe tartozó szövegépítő eszközökkel. Az egyik pillanatban még a Földön, a másikban azonban máris a felhők fölött járunk, s az ugrás közben talán nem is telt el idő…

Leginkább talán paródiának vagy sajátos palimpszesztnek s egyfajta látleletnek nevezhetnénk ezt a sodró lendületű szövegegyüttest, amely – főképpen társadalomkutatók számára – nemcsak kacagtatóan szellemes, hanem olyan ironikus görbe tükröt tart elénk, hogy még a benne foglalt nem ritka szarkazmust is megbocsátjuk. A külső szemlélő is jól szórakozhat Kamarás művén, de mindazok, akik valaha is kapcsolatba kerültek a keményebb társadalomtudományok akár empírikus, akár nem empírikus ágazataival, mélységes-mély iróniával szemlélhetik ebben a tükörben önmagukat s korábbi tevékenységüket.

A szöveg tele van igazi(nak tűnő) idézetek mellett önutalásokkal – a szerző saját kutatásainak önironikus átértelmezésével; miközben feledhetetlen kollégáinak, Balogh Zoltánnak és Tóvölgyi Lászlónak is emléket állít. Kamarás jól tudja, hogy mennyi esetlegességet rejtettek még legnagyobb vallás- és olvasáskutatói projektjei(k) is. Tisztában van vele, hogy a társadalomtudományi kutatás mint műfaj maga is egyfajta „kenyérszaporítás”, afféle csoda, amely igen kevés tényből von le általánosnak tűnő következtetéseket.

Ezért a kenyérszaporítás nyilván önembléma ebben a könyvben – vagy inkább: az is. Szép példázat a hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek lassan érlelődő, aztán a rendszerváltással gyorsan végbemenő társadalomtudományi paradigmaváltásáról – ám egyben a társadalomtudományi kutatás soha le nem vetkőzhető diszkrét bája fölött érzett derű megnyilvánulása is. Ha tetszik, akkor a „semmiből világokat” csokonais metaforája; amit minden társadalomkutató mélyen átérez, midőn a „terep”-re merészkedik.

Összességében joggal mondhatjuk, hogy a Jézus-projektum az utóbbi évek egyik legszellemesebb bölcsész-könyve – nem csak bölcsészeknek.

Kamarás István: Jézus-projektum
Pro Pannonia Kiadó, 2007

 
 
 

Fűzfa Balázs

Pro Pannónia Kiadó

©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu