A farkasok dicsérete
2008.07.02

Ez a cím nem egészen pontos, mert a Farkastotem című regényben ennek a mesékben, romantikus történetekben nem kedvelt állatnak az eposzi magasságokba való dicsőítése történik meg. Jiang Rong (Csiang Zsung), aki írta, rejtekező szerző, a kiadói tájékoztató szerint pekingi egyetemi tanár, és a név álnév, de amint a regényből is kiderül, szoros kapcsolatban van a történettel, a regény végén kiderül, hogy, a főhős, Csen Csen valamiképpen alteregója a szerzőnek. A történet Belső-Mongólia pusztáján játszódik a hatvanas évek második felében, egy időjárás-jelentés van erre az időre jelezve, talán ez a regény ideje is. A történet pedig ez: „tanult fiatalok” Pekingből a mongol pusztára mennek, hogy ott a pásztorokkal közösen éljenek és dolgozzanak.
 

A regényben apróbb, töredékes utalások vannak arra, hogy a kulturális forradalom, a pekingi ideológiai harc a pusztára is elhat, és ezek a fiatalok nem egyszerűen saját buzgalmukból mennek Belső-Mongóliába. Csen Csent egy ideológiai fejes a „kapitalista úton járó” fiának nevezi. A „tanult fiatalok” pásztorok lesznek, csikósok, gulyások és juhászok, ez utóbbi úgy látszik a legalsó grádus, a csikósok vannak a legelső rangban, a főhős maga is juhász lesz, s mindőjük tanítója Bilgé, a bölcs mongol pásztor, aki a mongol világ mitológiáját ismeri, vallja és védelmezi. Hatalmas pusztai világot rajzol a szerző, állatok, növények, emberek, a természet közelsége, ismerete, a vele való küzdelem és megbékélés is egyszerre, mind a regény nagy tablójának részei. A pekingi fiatalokat mongol pásztorok segítik (föltűnő, hogy jobbára férfiak, csak egy asszony neveztetik a nevén, a többiek csak asszonyok, s egyszer a tanult fiatalok, a csikósok elmennek valami pásztor lányokhoz, de ők is névtelenek.) A jurtákban mongol-tibeti díszek, képek vannak, ez a vallási-etnikai háttér is magyarázza a nők arctalanságát, hiányát a regényben. A pásztorvilág nagy és részletes rajza, az állatokkal való foglalkozás aprólékos bemutatása nem lehet idegen a magyar olvasó ilyen élményeitől, a mongol nevek között föltűnik a számunkra a történelemből ismerős Batu név is.

De a regény nem ezekről szól, amiket itt fölemleget a könyvismertető. A regény a farkasokról szól, a puszta igazi urairól, jelképeiről és valóságos hőseiről, akikkel a pásztorok ugyan állandó harcot folytatnak, de tisztelik őket, a puszta természeti egyensúlya biztosítékának tekintik a létüket. A tanult fiatalok képzeletében a mongol világ minden vonatkozása kapcsolatba kerül a farkasokkal, a történelem éppúgy, mint a mongol jellem bizonyos tulajdonságai. A nomád nép harci sikerei a farkasok vadásztaktikájából ered, a mongol ének elnyújtott véghangja a farkasüvöltéssel rokonítható. Sőt a mongol énekek, melyeket a kínaiak is szeretnek, ezek forrása is a farkas, nem mások, mint farkasdalok. Dzsingisz kán világhódító dicsőségét is a farkasok vadásztaktikájának fölhasználása biztosította. (E hódítás kapcsán kerül szóba Magyarország neve is, más magyar vonatkozása nincs a regénynek.) Csen Csen már azon meditál, hogy az emberiség a mongol pusztán állt föl először, és valamiképpen ez is a farkasoknak köszönhető. Ez a már-már túlzó antropomorfizálás nem lehet idegen az európai olvasótól, kedves naivitásában benne van a pekingi ifjú buzgalma, hogy minél erősebben hasonuljon ahhoz a világhoz, melyet részben választott, részben kényszerül elviselni, megismerni.

Kissé furcsa olvasni egy kínai regényben, hogy mindvégig ezek a tanult kínai fiatalok milyen egyetértőn helyeslik a mongol barátaik véleményét arról, hogy a pusztának a kártevői a telepesek, a kínai „fűevő” földművesek lesznek, velük szemben a mongolokkal szolidárisak. A farkasok mellett a regény nagy témája a környezet megóvása, a természet tisztelete, szinte vallásos áhítat iránta, melyet a mongoloktól ezek a messziről jött fiatalok átvesznek, helyeselnek, sőt a telepesekkel szemben védelmeznek. A kínai hivatalosság alakulatai, szervei, majd végül a katonai alakulatai avatkoznak be a puszta életébe tragikusan, de a pekingi fiatalok velük szemben is a mongol pásztorok mellé állnak. Nem csak a farkas totemállat a mongoloknál, hanem a hattyú is, amikor a földműves telepesek irtani kezdik, éppen egy ilyen „tanult fiatal” próbál ravaszul segíteni a madaraknak. Érdekes utalás van a regényben e hattyúvédés érzelmi okára: „Ha a világon nem volnának hatytyúk, létezhetne-e Galina Ulanova csodálatos balettművészete? Létezhetne-e Csajkovszkij műve, a Hattyúk tava?” És a kínai ifjú azon meditál, hogy a Hattyúk tavát levették a műsorról, és a Vörös nők különítménye című kínai művet tették a helyére. Az is föltűnő, hogy a pusztára kivonuló ifjak könyveket visznek magukkal, melyeket kölcsönöznek egymásnak, európai szerzők és régi kínai szerzők műveiről van szó.

A regény két szereplője, a gulyás ifjak közül kettő, húsz évvel a pásztori szolgálatuk után visszatér látogatóba a Belső-mongóliai pusztára, ifjúságuk színterére. Már pekingi értelmiségiek, a régi mongol pusztán még ismerősökkel találkoznak, de farkasokkal már nem, a kínai kapi-talizáció jelenségeit láthatják, a mongol szertartás szerint emlékeznek „a kisfarkasra”, melyből farkas-totemet akartak nevelni sikertelenül. A befejezésnek ez a része ad utalást a szerzőre, ha nem is a nevére, de arra, hogy ő volt a főszereplője a könyvnek.

A regényt Zombory Klára fordította magyarra. A természeti világ, a puszta, az állatvilág gazdagsága a regényben nagy fordítói leleményt igényel, a kínai, mongol élet is bővelkedik specialitásokban, ételek, ruhák, szokások, szerszámok stb. Érezhető a fordító nagy kedve, hozzáértése ehhez a világhoz, nagyon gazdagon adja magyarul a regény ezt a távoli történetet, s talán éppen ez a nyelvi hitel, gazdagság az oka, hogy a fordító révén nagyon közelivé válik a magyar olvasó számára.

Jiang Rong: Farkastotem
Ford.: Zombory Klára
Magvető Kiadó, 2008
686 oldal, 4490 Ft

 
 
 

Ilia Mihály

Magvető Kiadó

©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu