Törött női sorsok
2008.02.28

Bár szinte mindenki számára világos, hogy az irodalmi Nobel-díj odaítélésérõl nem kizárólag esztétikai szempontok alapján, sokkal inkább kultúrpolitikai tényezõk figyelembevételével döntenek, azért az olvasók túlnyomó többsége számára még mindig ez a díj jelenti az egyik legerõsebb kanonizációs gesztust. A Goethe óta világirodalomnak nevezett hatalmas szövegtengerben nyilvánvalóan szükség van valamiféle iránytûre, tájolóra, mely az irodalommal nem hivatásszerûen foglalkozók számára is fogódzót jelenthet. Az említett díj pedig éppen megfelel a célnak, fõleg ha elég kritikával viszonyulunk hozzá, s nem várunk irodalmi csúcsteljesítményt minden egyes díjazott esetében.

A svéd akadémia 2007-ben ismét meglepetést okozott, hiszen az elõzetes találgatások között viszonylag kis eséllyel szereplõ angol írónõ, Doris Lessing életmûvét találta díjazásra érdemesnek. Az irodalmi Nobel-díj százhat éves történetének tizenegyedik nõi írója egyben minden idõk egyik legidõsebb díjazottja (88 éves volt tavaly), kinek személyében az indoklás szerint „azt a nõi tapasztalatokkal rendelkezõ elbeszélõt jutalmazták, aki kétkedéssel és látnoki erõvel vizsgálja a megosztott civilizációt.” Az életmûvet méltató tömör mondat egyértelmûen utal Lessing két legfontosabb témájára: a centrum és periféria, más szavakkal a többség és kisebbség viszonyának, illetve a nõi szerepek, személyiségek vizsgálatának kitüntetett szerepére. Az elsõ jelenség iránti érdeklõdése a szerzõ származásával, gyermekkorának történéseivel hozható összefüggésbe, a Pezsiában született Lessing ugyanis késõ kamaszkoráig Dél-Afrikában, az egykori Dél-Rodéziában (ma Zimbabwe) élt, egy brit kolónia tagjaként. A fehérek és a feketék közötti ellentétet, a rasszizmus mûködésmódját, az erõviszonyok és hatalmi struktúrák sokféleségét tehát saját bõrén, mindennapi tapasztalatként ismerte meg. Elsõ, és egyik legismertebb regényének történései is ebbe a közegbe kalauzolják el olvasójukat. A második problémakör, a nõiség kérdése és ennek értelmezése, megjelenése az életmûben valamivel összetettebb problémához vezet el. Doris Lessinget ugyanis sokan a feminizmus egyik alapfigurájának, népszerû és ismert ikonjának tekintik, elsõsorban a fõmûveként számon tartott The Golden Notebook (1962) címû regénye miatt, melynek fõhõse, a kislányát egyedül nevelõ Anna Wulf azért küzd, hogy a férfiakhoz hasonlóan szabad, autonóm életet élhessen. Az írónõ ennek ellenére sorozatosan és igen határozottan elzárkózik a feminista mozgalomtól, sõt kemény kritikával illeti azokat, férfigyûlölõknek és a problémákat fekete-fehér, egyértelmûen eldönthetõ kérdésekké silányító táraságnak titulálva õket.

Errõl a társadalmi kérdéseket is felvetõ, irodalmi szempontból is érdekes életmûrõl azonban eddig igen keveset tudhatott a magyar olvasó. Az igen termékeny, több mint ötven könyvet jegyzõ szerzõ irodalmunkban való jelenléte mindössze három kötetre korlátozódott: Eldorádó címen elbeszéléseibõl jelent meg egy válogatás 1956-ban, majd több mint két évtizednyi eltéréssel két regényét jelentették meg. Ugyanezt a két regényt adta ki újra – az érdeklõdést és a régebbi példányok elérhetetlenségét kihasználva – az Ulpius-ház még a tavalyi év során. Az egységes, letisztult, fehér színû kötetek fülszövege ráadásul egy életmûsorozat megjelentetésének tervét elõlegezi.

Lessing elsõ regénye, A fû dalol (The Grass is Singing) a negyvenes években játszódik Zimbabwében, egy brit kolónia egyik farmján. A regény elsõ fejezete egy gyilkosság tényét ismerteti, s a szöveg késõbbi fejezetei mintegy analitikus módon bontják ki ennek a bûntettnek a hátterében húzódó szálakat, az idáig vezetõ eseményeket. Egy fekete férfi megöli gazdája feleségét – teljesen világos és egyértelmû alaphelyzet. Az olvasót nem a krimikre jellemzõ nyomozás izgalma sodorja lapról-lapra, hiszen mind a gyilkosság tényét, mind az elkövetõ személyét már az elsõ lapokon megismerheti. Sokkal fontosabb hajtóerõ az eset mögött álló történések és motivációk kibogozása, az az utazás, mely a három hõs lelkébe enged betekintést, s mely az európai lélektani regények legnagyobb hagyományait idézi. Az angliai származású Mary és Dick házassága már a kezdetektõl boldogtalan. A lány csak a társadalmi konvenciók miatt megy hozzá ahhoz a nem túl jelentõs és sikeres férfihoz, akirõl rövidesen kiderül, hogy sem szexuálisan, sem anyagi értelemben nem képes kielégíteni. A heves vitáktól mentes, Afrika fojtogató, fülledt levegõjét idézõ (a táj és a lélekállapotok folyamatos párhuzamba állítása, egymást erõsítõ felhasználása különös bravúrja a szövegnek) házasság kudarca már az elsõ hónapokban nyilvánvaló. Mary életének egyetlen eseménye a háztartásban dolgozó fekete szolgák állandó váltogatása, trenírozása és megalázása. Egészen addig, míg egy Moses nevû fiatal fekete férfi nem kerül a közelébe, hogy a korábbi helyzetet lassú, türelmes, ugyanakkor rendkívül elszánt engedelmességével megváltoztassa. A fekete férfi és a fehér nõ között (és itt Lessing két domináns témája fonódik egybe) igen furcsa, szexuális feszültséggel terhes, az erõviszonyok állandó váltakozásán alapuló kapcsolat, helyesebben néma harc alakul ki: „Most már újfajta kapcsolat volt kettejük között. Mary tehetetlennek érezte magát a férfi hatalmában. Egyetlen pillanatra sem feledhette a szolga jelenlétét a házban, vagy azt, hogy ott áll némán a ház mögött a napon, s hatalmas és ésszerûtlen félelem töltötte el, mélységes nyugtalanság, sõt valami sötét vonzalom.” Ebben a helyzetben már csak látszólag irányít a fehér gazda, a valódi hatalom a fekete férfi birtokában van. S hogy egészen pontosan mégis mi vezet a gyilkossághoz, nem derül ki százszázalékos egyértelmûséggel, inkább csak sejtéseink lehetnek, tapasztalatainktól, pszichológiai érzékünktõl függõen. A bizonyosság hiánya semmi esetre sem a regény hibája, sokkal inkább a jótékony feszültség, a többértelmûség lehetõségének helye.

A Faulkner világát idézõ regényt majdnem negyvenévnyi különbséggel követõ szöveg, az 1988-ban írt Az ötödik gyerek (The Fifth Child) egészen más körülmények közé kalauzolja olvasóját, bár közös bennük, hogy az események középpontjában itt is egy nõ áll. Hariett és David Lavatt boldog pár, akik házasságkötésük után Londonhoz közel egy óriási viktoriánus villát vásárolnak, hogy tervezett hatalmas családjuk minden tagjának legyen benne hely. A hetvenes évek szokásainak némileg ellentmondó szándék szerint legalább 4-5 gyermeket terveznek. Az elsõ négy gyerek gyors egymásutánban, gond nélkül megérkezik az idilli családba, az ötödik jövetelét azonban már a várandósság alatt baljós elõjelek kísérik. A magzat rendkívül korán kezd mozogni, erõteljes, agresszív rúgásaival pokollá változtatva az anya életét. Megszületése után hamar egyértelmûvé válik, hogy a gyermek nem hétköznapi, bár pontos diagnózist nem közölnek a családdal. Az agresszív, vérszomjas kisgyermek, Ben, mintha nem is evilági teremtmény volna: „Egyáltalán nem volt csecsemõszerû.

Széles válla elõrelógott, mintha összekuporodva feküdne ott. Homloka csapottan ereszkedett alá szemöldökéig. (…) Kinyitotta szemét, s belebámult az anyja arcába. Zöldessárga szeme volt, mint két zsírkõdarabka.” A Frankenstein-szerû gyermek az egész család számára teher, egyedül az anya tart ki mellette felelõsséggel, bár szeretetrõl az õ esetében sem beszélhetünk. Az iszonyatos, gyilkos hajlamú „teremtmény” megszületésével megkezdõdik a korábban boldog család szétesése. Az idõsebb gyermekek sorra költöznek rokonokhoz, a férj egyre inkább elveszíti a kapcsolatot feleségével, aki – saját maga számára is érthetetlen módon – bármennyire is iszonyodik gyermekétõl, nem hajlandó intézetbe adni. Az alapvetõen realista alaphangú szöveg szinte horrorisztikus hatásúvá emeli Ben bemutatását, aki voltaképpen nem más, mint az életünktõl általában távol tartott rettegés, alvilági, tudattalan félelmek váratlan felszínre bukkanásának metaforája.

Mindkét regény központi hõse egy erõteljesen, árnyaltan bemutatott nõi alak, aki hiába harcol sorsának kudarca ellen. Az új kiadások egyik borítóján összetört üvegpohár, a másikon törött héjú tojás látható – kiválóan felerõsítve azt a tematikus rokonságot, mely a két szövegvilág között megfigyelhetõ: törött sorsok, éles, mások számára is veszélyeket tartogató szélekkel.

Doris Lessing könyvei az Ulpius-ház kiadásában:
A fû dalol · Bartos Tibor, Borbás Mária· 383 oldal, 3499 Ft
Az ötödik gyerek · Ford.: Király zsuzsa · 244 oldal, 2999 Ft

 
 
 

Kolozsi Orsolya

Ulpius-Ház Kiadó

©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu