Reformok kora
2007.11.29

Két dokumentumkötet, százezer apró extra egy õrült országból. Látjuk a hatalmas országot, ahol hétfõn azért pusztul és menekül a nép, mert nincsenek reformok, pénteken azért, mert vannak. A közbensõ napokon az történik, ami közelebb van. I. Péter cár fénylõ reformer, amit aligha köszönt meg a véres reformok után a népesség azon harmada, akik leléptek, meghaltak. II. Miklósnál azért hal az orosz, mert a cár érzéketlen a reformigényekre. Sztálinnál azért, milliószámra, mert érzékeny. Jelcinnél azért, mert nincs energiája felfogni, most éppen mire van igény, elég volt szegénynek vigyázni a saját fejére, nem utolsósorban a májára. Az egészet rábízza egy Csubajsz nevû 38 éves gazdasági zsenire, aki aztán megszervezte a reformokat. „Az egyszerû orosz drágán fizette meg a sikert (Csubajsz sikereit). Milliók sülylyedtek a létminimum alá. Közalkalmazottak – tanárok, orvosok, tisztviselõk, rendõrök – egyhuzamban hónapokig nem kaptak fizetést. Adót nem szedtek, az adórendszert csak ekkoriban hozták létre (a szovjet rendszerben nem volt adóztatás).” Mindezt csak ezért citálom, mert szeretném, ha a kedves olvasó azonnal érzékelné, mi, magyarok, menynyire mások vagyunk, fejlettek, entellektüelek, elõrelátók, aggodalomra semmi ok.
 

1.
Na tehát. Elõbb Raszputyin. Nem mondom el, mi ez a Raszputyin-sztori, mi a vége. Aki nem ismeri, izgulja magát halálra. A muzsikgyerek korai életérõl mindent megtudunk. Gyilkosai gyerekkoráról is. A különös muzsik-életformát is megismerhetjük, ahogyan a szibériai falu élt a századfordulón. Bûnözõ kamaszkora után vándorló szerzetesként látomásként megjelenik neki Szûz Mária. Nem végez papi iskolát, mint Sztálin, de ez senkit nem zavar. Igaz, az sem zavar senkit, hogy Sztálin igen. Hónapok alatt lép elõre a társadalmi ranglétrán, ehhez normális családnak évszázadokra van szüksége. Nagyon rövid idõn belül a cári lámpák õre lesz. Zseni. Nem kétséges. Azzal lesz a cári lámpák õre, hogy a beteg (hemofíliás) cárevics vérzését idõrõl idõre elállítja. Nem árt tudni, az egész Romanov-família lökött. A keresztbe – királyi család a királyi családhoz – házasodás inkább elõbb, mint utóbb debillé teszi a leszármazottakat. Az állatvilág kiveri az ivarérett hímeket, ezek az emberek ezt nem tudják, lazán hülyék, misztikusok, alvajárók és tikkelõ szemûek kormányoznak évszázadokon át. Kimosdatott lovászgyerekek és jó svádájú testõrtisztek segítenek be alkalmasint genetikailag javítandó az örökös-felhozatalt.

II. Miklós a világ legvagyonosabb földesura. Nem árt tudni. Arany még a bili is. Muzsikjai és felügyelõi akkora területen szántanak, mint egész Nyugat-Európa együttvéve. A világ egy hatoda.

A cárnõ, Alice Viktória hesseni hercegnõ Londonban nõ fel nagyanyja, Viktória királynõ udvarában. Pályafutása a krími palotában kifejezetten hendikeppel indul. Az orosz arisztokrácia eldönti, hogy a német nõ szerencsétlenséget hoz Oroszországra. Így történt. Kétségtelenül. Hogy a helyzete még gömbölyûbb legyen, száz évvel korábban egy orosz Nostradamus megjósolja, a huszadik század elsõ felében rettenetes, addig ismeretlen szenvedés dõl az országra. Nem tévedett sokat, ismerjük.

Hogy a dolgokat valamiképpen elindítsa, a cár, miután felkenik minden oroszok cárjává, kihirdeti, mindenki, aki velük ünnepel a hlodini mezõn, cári címerrel ellátott poharat kap, keszkenõt, egy rubelt (kiderítettem, egy rubel sok, nagyon sok). A meghívó muzsikföldre érve kibõvül egy tehén hírével. A hlodini mezõre végül félmillió muzsik jön a tehénkéért. Akiket aztán a kozák testõrség tanít meg a rendre. Háromezer halott. A következõ baljós jel a kijevi fogadás a Dnyeperen, ahol egyetlen fogadás alkalmával háromszáz ember fullad vízbe az elsüllyedõ ünnepi hajóval. Így indul a cárnõ karrierje Oroszországban, õ, szegény, mindent a Gondviselés üzenetének tekint. Nem csoda. Aztán éveken át nem szül fiút. Csak lányokat. Jönnek a sarlatánok, a kóbor látnokok, a szerzetesek. Így esik be Raszputyin Szibériából. Éppen kifejezett igény van rá. Amint Raszputyin teljes terjedelmében mûködni kezd a cári udvarban, már mûködik a török hadsereg a déli határon, a japán a keletin, a német a nyugatin. Az udvar, a tábornokok elképedve figyelik, hogy amellett, hogy végigissza, végigszexeli a mindennapokat, és éjszakákat, a zseni Raszputyinban még arra is marad erõ, hogy a hadjáratokat megszervezze, a pénzmozgást, azok személyes vonatkozásait közvetítse a cárnõ ágyán, agyán keresztül a cár felé.

Az udvar Juszupov hercege nem könnyen, de határoz. Errõl szól a könyv. Az elsõ ötven oldal nehézségei (szokni kell a három tagból álló orosz neveket, hiába tanultunk oroszul annyi éven át) után az anyag kinyílik, engedi, adja magát. Csak hüledezünk a korabeli KGB jelentésein. Nincs jobb szó rá. Azon is, hogy az elképesztõen gazdag Oroszországban (ekkor már mindenki tudja, mit rejt a föld, mi van az olajban, a földgázban) derûsen képviselteti magát valamennyi nyugati titkosszolgálat.

Úgy tudtuk hajdanában, hogy az eset 1916. december 16–17 éjszakáján történt: Raszputyint elõbb leciánozzák, aztán lelövik, de menekül. Menekülés közben újra lelövik többször, aztán agyonverik bunkóval, de feláll, eztán a hídról a jeges folyóba dobják, innen már nem úszik ki, de még él, a tüdejében vizet találnak boncoláskor. Andrew Cook kifejezetten jó dramaturg. Drámát látunk.

Szikrázik.

2.
A második dokukötet meredekebb, elképesztõbb. Új, mai, sõt legújabban mai történet, végigkövethettük a híradásokban, újságcikkekben, amelyekben minden sajtómunkás felekezetének megfelelõen értékelte a beérkezõ hírmorzsákat.

A mai Oroszország és a borongós szláv lélek heroizmusa, amint nekiront a szervezetnek, a szervezet pedig üldözõbe veszi. Csak nem az orosz 077-es ügynök Livinyenko? De nem ezért tologatom, halogatom egy hétig, hanem mert Frei. „Frei könyvespolca”, áll a könyv derekán. Nem szerencsés. Az autentikus Frei maffiaügyekben akkor szûnt meg, amikor egy Suzukis betanított munkás fizimiskájával tett árajánlatot a moszkvai orosz bérgyilkosnak egy magyar miniszterelnök likvidálására. Meglep, ha ezt a kiadó nem tudja, és vele hitelesít egy gondosan, logikusan felépített könyvet.

A kötetet három szerzõ jegyzi. Két élõ, és egy halott. Marina, Litvinyenkó özvegye, Soros György moszkvai jobbkeze, Alex Goldfarb, és a sírból elhaló, ám csengõ hangon nyomja Litvi-nyenkó, hajdani orosz titkos ügynök, aki felvette a harcot a Gonosz erõivel. De veszített.

Aki érdeklõdik a harmadik évezredben kialakult orosz világ pillanatonként változó hatalmi harcaira, változó erõkoncentrációira, a pénzmozgásra, az áttekintéshez minden segítséget megtalál. Goldfarb belülrõl éli meg, és mint a profi idegenvezetõ a kastélyban, végigkíséri az olvasót (és itt most felsorolás kezdõdik, elnézést) a kémek, az árulók, az oligarchák, a reformerek, az autokraták, a lázadók, a terroristák, a nyomozók, a gyanúsítottak bonyolult szövevényében. Mindent értünk. Értjük a Kreml, Putyin, Abramovics, Berezovszkij szempontjait. Értjük, hogy a pénz, a pénzhez kapcsolható hatalom alig találkozik a humánummal. Nem is várjuk el tõle. Egyedül azt nem értjük, hogy mi kerül egy kiugrott FSZB-ügynök (a KGB utódszervezete) legyilkolásában százmillió dollárba. Dzserdzsin-szkij elvtárs a CSEKA és a GPU idõkben ezt némi úti pénz mellett egy golyó árából megoldotta. Maximum kettõébõl. Mindenesetre Lenin, ha olvasná Goldfarb könyvét, miután megállapítaná, nem élt hiába, erõsen ingatná fejét az egészségtelenül megnõtt járulékos költségek láttán.

Andrew Cook: Megölni Raszputyint
Cephalion Kiadó, 2007
302 oldal, 3400 Ft

Alex Goldfarb – Marina Litvinyenko: A titkos ügynök halála
Park Kiadó, 2007
419 oldal, 3500 Ft

 
 
 

Onagy Zoltán

©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu