A tovatűnt kisnyulak
2002.11.19

Az 1956-ban írott kisregény Határ Gyôzô egyik legvonzóbb és legolvasmányosabb remeke. Az öt részre tagolódó mű minden fejezete élén egy-egy idézet (Kempis Tamástól, a 15. századi német misztikustól) figyelmezteti az olvasót: ki-ki már életében abban bűnhôdik, amiben vétkes – azaz szenvedéseink legfôbb oka saját természetünk. Határ Gyôzô – többi regényétôl eltérôen – kedves-játékos, mondhatnánk bájos elbeszélésben idézi meg a Hárfás és pepita beteljesületlen szerelmét, „az emlék zengô idegét” megszólaltatva, „hárfa-akkordokra bontva” poétikusan, vallomásosan. A líraisággal átfűtött történet lektűrszerű könnyedségével, légies-tündéri érzékiségével a babonázó varázsmesékre emlékeztet. Ugyanakkor a háttérben a korról nagyon is ironikus képet rajzol, tudatosítván, hogy a valódi művésznek nincs helye benne; aki nem „alkalmazkodik” elvárásrendszeréhez, az nem is juthat szóhoz. A nyelvezet, a stílus hímpora ragyogja be az amúgy tragikomikus történetet, s teszi feledhetetlen olvasmánnyá.

Pepito és Pepita (mint nevük is jelzi: egymást kiegészítô, komplementer pár) kicsit bohócszerű „férfi- és asszonypojáca” – ahogy a szerzô mondja. A szerelem gyehenna-tüzén vergôdnek, egymást soha el nem érve (ki-ki elôzetes „bűneiért” vezekel!). De a többi szereplô is saját bensô poklában ég, feloldozást egyikük sem remélhet. Az író távolságtartóan kezeli hôseit (még alterego-figuráját, a Hárfást is), „mindentudó” szerzôként kívül áll a történeten, az összes érzelmi húron rajta tartja a kezét. A mű minden mozzanatában zenei fogantatású, maguknak a hôsöknek is sajátos „dudolatúrája” van (Pepita folyvást alt hangon „duruzsol”, Marioláne, a fuvoláslány magasabb hangfekvésben fuvolázik stb).
Pepita egyszerre „kötöz és old”, vonz és eltávolít – az Éj Királynôje ô, kinek alakjába a legendák veszedelmes férficsalogató mitikus figurái (a görög szirének, a német Lorelei, az orosz Ruszalka stb) szövôdnek. Ugyanakkor földi valójában a szó szoros értelmében mételyt áraszt (bujagangrénával fertôzött); gyönyörű Óriáspillangó; a Végzet Asszonya, aki egyszerre jó is és gonosz is, mindenképpen csábító-izgató-titokzatos Múzsa a Művész számára (hetaera Esmeralda rokona Thomas Mann Doktor Faustus-ából). Pepito igazában nem is ôutána, hanem saját sóvárgó álmai után fut: a lelkében élô ezerarcú Nôt, az „animát” kergeti, de képtelen ôt – szerencséjére?! – elérni, megszerezni, megtartani. Mindketten „hegyen”, azaz hegynyi magasan élnek a világ fölött: a Hárfás a húsz emeletnyi Óratorony csúcsán, csillag-közelben; szerelmese egy óriás bérpalota hetedik emeleti – rokonoktól kölcsönzött – szobájában. Zarathustra tiszta és éles levegôjű remetelaka ez a Magaslat; „szent hely”: a meditáció és transzfiguráció színtere, persze parodisztikusan, városi viszonyok között.
A különbözô szálakat a Hárfás személye és a három nyúl legendája fogja egybe (Pepito ugyanis a zsibvásáron egy „rongyhacukás anyókától” három kisnyulat vesz, s azt három hölgynek viszi ajándékba: Bábikának a Toronyba, aki „anyapótló” szerepet játszik életében; Mariolánénak, a Nagy Hangversenyrendezô lányának, aki karrierjét egyengetné, ha hitvese lehetne; valamint a szívéhez legközelebb álló Pepitának, aki viszont „érvényesülését” veszélyezteti). A romantikus eseménysor hátterében érzékeljük a „romváros” (az 1945 utáni Budapest) éledezô hangulatát, s „a szemétrakás kellôs közepén” megpezsdülô társasági élet keringôszédületét. A Néperdô közelében, az Ilonabérci út végén lévô Gunimunda téri koncertvillában újdonsült államtitkárok, újságírófejedelmek, újgazdag művészetrajongók s „alma-szerzô” szép Helénék-Szibillák-versengô Atalanták zsivajgó gyülekezetében tülekednek a buzgó neofiták a társasági ismertségért, elônyösebb pozíciókért, egymást ócsárolva, önmagukat feldicsérve. A Hárfás – Marioláne és Pepita kettôs tüzében vergôdve – próbál kikecmeregni sorsa gabalyulatából, lehetôleg úgy, hogy egyik hölgyet se haragítsa magára, de mégse kötelezze el magát. Csakhogy a zsákutcából nincs kiút! Kisvártatva Mariuóla sértôdötten üzen Bécsbôl: „várlak!” Pepitát pedig elnyeli a sznobok-féltehetségek-politikai szélkakasok világa, a Kikaker körút fényei. A három kisnyúl eltűnik az Idôben… S velük a mesék világa, a Magaslat – a karrier! – álma is. Pepito Bábikával egy balambérligeti alagsorban húzza meg magát; ô hangvilla-hangolásból tengôdik, míg Bábika üzemtakarít.
Ami ez után következik, az az egész elmúlt félévszázad művész-sorsának, művész-lehetôségeinek mintegy elôrevetített parodisztikus képe. Sajnos, a kisregény azóta sem vesztett aktualitásából, sôt! mintha napjainkban aktuálisabb volna, mint valaha…
Ahogy teltek-múltak az évek, a Hárfás minden volt barátja-ismerôse jól elhelyezkedett, csak ô maradt ki mindenbôl. Marioláne az Akadémiai Állami Hárfás hitvese lett, Pepita a Bendegúzeum oszlopos kapujában, rádiófelvételre sietve illant el volt imádója elôl („hordja el magát, ha kedves a testi épsége – vetette oda az exhárfásnak –, barátaim nem ismerik a tréfát”). A harlekin-ruhás Pepito viszont Pokolra szállt (ahogy azt az egyszeri nóta Dudása s nyomában minden jelentôs költônk tette!): „Bejárta a mélyek rondabugyrait, és látta a társadalom tornyait olyan csatornák, olyan kazamaták felôl, amelyek meglétérôl semmit nem tudnak a toronygomb-aranyozók”. Szabadulván, késôbb is fel-felidézte nosztalgikusan álmait-emlékeit, hogy feledje a „dögszürke” valóságot, ami körülveszi: majd mint „megbecsült műfordító” a visegrádi alkotóházban néhány hét pihenéshez jutva, íróasztalfiókjának szánva megörökítette a tanulságos és szívderítô történetet (1956. szept. 20.-okt. 22.).
Pepito könnyesen kacagtató szerelme, egyéniségének tisztasága, póruljárása a korszak sikamlós hazugság-összjátéka közepette a valódi művész mindenkori harlekin-sorsra-ítéltségének szimbóluma (is). Az író azt (is) tudatosítja vele, általa, hogy az igazán jelentôs alkotó még saját jól felfogott életérdekei kedvéért sem alkuszik meg a méltatlan viszonyokkal, miközben mások – a kitüntetettek és a Hatalom kegyeit keresôk – a húsosfazék körül tolonganak. Megtartva a „kívülállás” jogát – s viselve annak ódiumát – mégis ô az, aki mélyebben és hitelesebben képes megörökíteni egy adott korszak szellemi atmoszféráját; így műve maradandóbb, mint azoké, akik „elegyednek” az adott korviszonyokkal s múlandó politikai érdekek szolgálatába állnak.

Határ Gyôzô: Pepito és Pepita
EPL Kiadó, 242 oldal, 1200 Ft

G. Komoróczy Emôke

©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu