buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2020. május 31, vasárnap
Angéla és Petronella napja





















Évfordulók:
1819: Walt Whitman születése (West Hills)
1887: Saint-John Perse születése (Pointe-à-Pitre)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az Írók Szakszervezetének állásfoglalása


2004.02.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A kortárs magyar szépirodalom létfeltételeinek javítása céljából állásfoglalást fogadott el a magyar Írók Szakszervezete, melynek teljes szövege itt olvasható.
 

1.Az irodalmi intézmények működési támogatása jelenleg a magyar költségvetésben irodalmi intézmények fenntartása céljára – más művészeti ágak intéz-ményeihez hasonlítva különösen – nevetségesen alacsony összeg szerepel. Pedig nagy szükség van az országos irodalmi szervezetek működési támogatására, 2003-ban az e célra rendelkezésre álló összeg mindössze 39,4 millió Ft volt. A szépirodalmi folyóiratok és a szépirodalmi könyvkiadók működési támogatására 2003-ban nulla forint jutott.

Alapszabálya szerint sem a Nemzeti Kulturális Alapprogram, sem a Magyar Könyv Alapítvány nem nyújthat működési támogatást, a támogatásokból intézmény-fenntartási költségek nem számolhatóak el (5% rezsiköltségen túl). Művek (folyóirat-évfolyamok, könyvek) kiadásának támogatására, ill. irodalmi rendezvények támogatására (NKA) lehet csak pályázatot benyújtani, és az elnyert összegek a bekerülési költségek kb. 30–50%-át fedezik (2004-ben még kisebb hányadát, hiszen a támogatásból kifizetett ÁFA nem igényelhető vissza). Ugyanakkor a kis példányszámban, reklám nélkül megjelenő magyar szépirodalmi művek piaci árbevételei még a tényleges ráfordítások fedezésére sem elegendőek (ezért enyészett el mára az írói honorárium).

2. A közkönyvtárak kapjanak címkézett összeget, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram ill. a Magyar Könyv Alapítvány által támogatott új, kortárs magyar szépirodalmi művekből címenként legalább 500 példány megtalálható legyen a közkönyvtárakban (jelenleg egy verseskönyvből átlag 30–60 pld.-t, prózakötetből átlagosan 50–80 pld.-t vesznek meg a közkönyvtárak). A közkönyvtárak ösztönzési rendszerében az olvasói forgalom növelése az elsődleges szempont, ez pedig a kurrens olvasmányok (bestsellerek), ill. tankönyvek, szakkönyvek könyvtári beszerzését helyezi előtérbe. A közkönyvtárak ösztönzési rendszerében ismét kapjon hangsúlyos szerepet a minősített közgyűjteményi feladat, és ez is segítse elő a szépirodalmi művek beszerzését.

3. Átgondolt ösztöndíjrendszer segítse az írói életpálya minden szakaszát, mivel jelen körülmények között csak néhány, külföldön is sikeres írónk tud a honoráriumából megélni. Az EU kis- és közepes nyelvterülettel bíró államaiban (pld. Hollandia, Belgium, skandináv országok) évente átlagosan 150-200 alkotói ösztöndíj megpályázására van lehetőségük az íróknak, nemegy több évre is elnyerhető. Ezek havi összege a középiskolai tanári fizetésekhez igazodik. A megjelent szépirodalmi művek megismertetésére, író-olvasó találkozók rendezésére is kellenek ösztöndíjak (pld. Belgiumban évente 12 alkalom honoráriumát – 100 Euro/előadás –, és szervezési költségeit – 70 Euro/rendezvény – finanszírozza a kultusz tárca által fenntartott irodalmi közalapítvány).

4. Fontos, hogy az európai napilapok gyakorlatához igazodva a magyar napilapok ismét rendszeresen, méltó terjedelemben közöljenek kortárs magyar szépirodalmi műveket, verseket, elbeszéléseket és a kulturális rovatokban jelentős helyet kapjon a könyvkritika. Nem csak az írók megélhetése, tiszteletdíj bevétele szempontjából fontos, de az új irodalmi művek szakmai és olvasói fogadtatásához is elengedhetetlen, hogy a kortárs szépirodalom a sajtó nyilvánossága előtt is rendszeresen életjelt adhasson magáról, ne legyen a kispéldányszámú szépirodalmi kiadványok karanténjába zárva.

5. Az európai közszolgálati televíziózás mintájára valamennyi közszolgálati csatorna jelentős időráfordítással, kiemelt adásidőben sugározzon irodalmi és könyves műsorokat és ismét rendszeresen készüljenek magyar tévéjátékok. Tűzze ismét műsorra a közszolgálati csatornák valamelyike például a „Vers mindenkinek” című sorozatot, mert még a régi adások ismétlése is fontos szerepet játszhatna a versszerető közönség megtartásában, az irodalmi ismeretek terjesztésében.

Budapest, 2004 januárjában

Mezey Katalin
Írók Szakszervezete

 

 
Fórum


Eddigi hozzászólások a hírhez:
noeb

#1

2004.02.06 17:03

A támogatás ilyenforma elosztása megfelelne, de ahhoz, hogy az irodalomszerető közönség bemenjen egy író-olvasó találkozóra, egyrészt valamit kellene ismernie az alkotóról: tehát reklámra volna szüksége, az pedig hatalmas pénz. A másik fontos ok: a ValóVilágos világ nagyon alacsonyra tette a mércét,
százezrek telenálnak egy tetovált dadogós miatt, de hatan jelennek meg az író-olvasó találkozón a Magyar Kültúra Lovagja könyvének bemutatására.
[VÁLASZ]
Gépíró

#2

2004.02.06 19:48

Kedves Noeb!
Többé-kevésbé egyetértek a hozzászólásoddal (az állásfoglalással pedig teljesen), ám hadd tegyek néhány észrevételt.
Hogy a magyar átlagemberek mit és miért szeretnek, ugyanúgy tehet minden a kulturális életben jelen lévő szereplő, legyen az tv-s, író, kiadó, vagy egy egyszerű könyvesboltos.
Hogy a magyar átlagemberekből a plázákban hömpölygő, minden reklámra idiótán rávigyorgó, hamburgerfetisiszta biomassza lett, szintén ugyanúgy tehet a felelősséggel gondolkodó értelmiség.
Hogy bizonyos réteg erőszakosan, mindamellett alattomosan butítja az embereket, igen elszomorító.
Hogy aki tehetne ellene, önnön világába zárkózik, vagy tudomást sem vesz az egészről, ne adj Isten kényszeredetten ugyan, de bólogat hozzá, igen elszomorító.
Miért hagyjuk ezt?
Ha fellépsz a magyar irodalom, a magyar kultúra, a magyar hagyományok ápolása mellett, hamar rádragasztják a nacionalista jelzőt, majd ha tiszta szívű és becsületes emberként kiállsz az igazad mellett, hamar kirekesztenek, mint kirekesztőt és örülhetsz ha nem vádolnak meg rassziszmussal, antiszemitizmussal.
Pedig tennünk kell és közösen kell tennünk, mert -és hadd idézzek most itt Bereményitől- "kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?"
[VÁLASZ]
Keisla

#3

2004.03.18 08:50

Kedves Gépíró!

A számból vetted ki a szót, noha az nem is olyan könnyű. Engem is gyakorta foglalkoztat a kérdés, vajon száz év múlva ki tud majd itt magyarul. De nem csak ez. Vajon száz év múlva ki tudja majd itt, miféle istenteremtménye az a magyar. Honnan jött, hová tart?
Valahol már leírtam, egy másik rovatban, mennyire nem boldogulok a kiadókkal, válaszra sem méltat a legtöbb. Pedig magyarul írok, magyar történelemről. Egyik sem érdekel senkit. Sem a magyar nyelv, sem a magyar történelem.
Tegnap vacsoránál hatodikos leánykám ragyogó szemekkel újságolta:
- Anya! Képzeld csak, VIII. Henrikről tanultunk!
-Mit tanultatok róla? - kérdem én.
Mire ő:
- Százharminc centi volt a derékbősége.
Bizonnyal kimeredhettek a szemeim, mert gyorsan hozzátette:
- Ja! És volt egy rakás felesége, talán valami hat, amiből többet lefejeztetett.
No, ez mind nagyon szép. Csakhogy erre bennem felment a pumpa, és megkérdeztem:
- Gyermekem! Milyen színű nadrágot hordott Robespierre?
Azt mondja:
- Pirosat.
- Aha! - felelem én igen értelmesen. - És I.Béla, meg Szent István? Ők milyent?
Kicsi lányom néz rám felháborodottan, hogy lehet ilyen balgaságot kérdezni egy hatodikos gyerektől. Azután megrázza a fejét, és vállat vont.
- És az ő derekuk hány centi volt, drágám? - kérdem én.
Mire neki végképp meggyőződésévé válik, hogy az anyjának valami baj lehet a fejében. Az iskolában senki sem tesz fel hasonló kérdéseket, senki nem tőrdik I. Bélával, Szent Istvánnal tán kicsit jobban, őróla azért tanultak néhány mondatot.
Mert minek I. Béla, ha van VIII. Henrik, és minek Szent István, ha van Robespierre?
És minek a magyar nyelv, ha ott az angol, amit manapság a középiskolákban kétszer annyi óraszámban tanulnak a magyar gyerekek, mint a magyar nyelvet meg a történelmet együttvéve.
Hát!
Van ok az aggodalomra, bőven.
De a lelkem örül, mert eleddig afféle érzés fojtogatta a torkomat, hogy én aggódom egyedül. Szerencsére nem így van!
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2020 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu