buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2020. február 17, hétfo
Donát napja





















Évfordulók:
1673: Molière (er. Jean-Baptiste Poquelin) halála
1856: Christian Johann Heinrich Heine halála
1970: Shmuel Yosef Agnon (er. Halevi Czaczkes) halála (Jeruzsálem)
1998: Wass Albert halála (Astor)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A könyveladás évről-évre csak nő… és nem férfi… – Egy szegény tanítónő kedves panasza


2007.02.21

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A könyveladás évről-évre csak nő, csak nő… nő és nő – az emberek olvasnak. Sokat olvasnak… A könyvvásárlás mára az ember legfontosabb és legsürgetőbb napi tevékenységévé vált, nélkülözhetetlen életszükségletté, a mindennapok életesszenciájává.

Valahogy így képzelem a reggeli ébredés utáni az első szavakat: „Milyen új könyvet veszek ma magamnak és a családom összes tagjának, köztük társamnak, gyermekeimnek, szüleimnek, anyósomnak, apósomnak és a kedves szomszédnak, Kis néninek, és az ő unokáinak, vejének, meg apósának?” Teljes a leltár? Nem. Kimaradt valaki? Igen, a kutya és macska, ők a házhoz szegődtek, mert olvasni akartak – velük is törődnöm kell, veszek nekik is egy-egy könyvet a jóllakáshoz.

Ezért meg sem mosakszom, nem reggelizem, félre a tusfürdővel, müzlivel és a bifidus essensis tartalmú joghurttal – minek ilyesmire költeni, amikor könyveket vehetek azért az apróért is, amit erre a luxusra költenék? Ruhát sem kell magamra kapnom, no nem azért, mert nincs utcán vagy tanórán viselhető pólóm és farmerem (ilyesmi még akad a régi időkből), jó leszek egyszerű és olcsó pizsamában, vagy hálóköntösben, akár mezítláb is (most divat), a gyerekek is így járnak az óráimra. Ezekre sem pazarlom a pénzt, csakhogy könyvet vehessek… És még mire nem költök?

A fontos vízen és kenyéren kívül nem veszek gyümölcsöket, zöldségeket, a húsokról és az ártó fehérjékről már a kutyát is lebeszéltem. Fűteni nem szoktam, elég a takaró (takaródzni mégis csak kell!) – ebből is az egyszerűbb és olcsóbb műszálas – mert kell a pénz a könyvre! Az áramot kikapcsolták, de én gyertya mellett is tudok olvasni! Tanácsolva ezt lelkes tanítványaimnak, akik szintén olvasásra vágynak… Ja… nem járok színházba, kiállításokra, koncertekre, már orvoshoz sem (három vizitdíjért kapok egy jó könyvet!), nem nézek tévét, rádiót sem hallgatok, sőt az idén az Opera-báltól is távol maradok. Nincsenek káros szenvedélyeim: nem iszom, nem dohányzom – csak olvasok…

Így történik velünk nap mint nap tehetséges és mégis szomorú kedvű országunkban, máskülönben hogyan juthatnánk könyvhöz?

Julika, a lelkes tanítónő

A könyveladás inkább férfi, mint nő… – Válasz Julikának, a lelkes tanítónőnek…

A statisztikák szerint az emberek dolgoznak, esznek, fűtenek és világítanak. Ruhában járnak a munkahelyükre (sokan autóval, magánsofőrrel), és szigorúan betartják az ebédidőt. A betegek orvoshoz járnak, a színházasok színházakba, a koncertesek koncertekre, az operások az Operába, eközben persze nem marad idejük olvasni… De a könyvek gazdára találnak a statisztikák szerint, hiszen – mint mondják –, egyre több könyv fogy.

Minek? Könyvvel fűtenek?

Vannak elkötelezett emberek, nevezzük őket íróknak, tudósoknak, művészeknek, gondolkodóknak (mai szóval élve: a bölcsesség útján járóknak), akik tanítani, szórakoztatni, elgondolkodtatni, másképpen: alkotni, teremteni szándékoznak… hogy megokosodjunk… hogy gondolkodjunk életről, világról, emberekről, a kapcsolatainkról… Tükröt tartanak elénk, hogy nevetni, vagy sírni tudjunk. Nevezzük őket egyszerűen: nagy reménykedőknek… Ma ők a mi Szophoklészeink (könnyeztetőink), Arisztophanészeink (nevettetőink), Szókratészeink (gondolkodtatóink) – mai magyar környezetben és nyelven, eredeti magyar gondolatokkal, helyzetekkel, emberekkel…

Elfogadom a statisztikákat (nem tehetek mást!): egyre több könyv kerül emberi kézbe, melyekben, mint hírlik, emberi szem pásztázza a sorokat. Ha így van – márpedig így van, mert mondják és írják --, miért mennek tönkre egymás után a könyvkiadók és a könyvterjesztők? Sok van belőlük? Több, mint kéne? Elég lenne egy is? Netán egy is sok? Túl sok?

Kedves Julika, lelkes tanítónő! Nekünk sem könnyebb, mint neked. Lehet, hogy mindenről lemondasz azért, hogy olvasni tudj, de hidd el, mi is mindent félreteszünk a szent cél érdekében, hogy könyvet adhassunk a kezedbe, Julika…

Sok könyvet kell ahhoz kinyomtatnunk, úgy téve, mintha milliomosok lennénk, hogy Te egyet is megtalálj véletlenül a könyvesbolt félreeső polcán… Ez a sok-sok könyv ott áll a boltokban, vagy a raktárakban, mi bizony nem tudjuk, hol állnak, mert a könyvterjesztők bizalmi úton baráti jelentéseket küldenek a kiadónknak havonta, sokan negyedévente, az sem ritka, hogy évente… Ezek a jelentések arról szólnak, hogy elfogyott egy könyv, netán kettő, na jó, legyen három. De csitt, ne tovább!

Nézd a másik oldalról, Julikám, kedves könyvimádó tanítónő… Nem panaszkodom, ez távol áll tőlem, hiszen olyan messzire jutottunk másokkal együtt, hogy már nem bírjuk abbahagyni, hogy könyvet adjunk a Te kezedbe… A lakásunkra, az életerőnkre hiteleket veszünk fel évről-évre, miközben hónapról-hónapra várva várjuk azt a bizonyos bizalmi jelentést, melyek révén mi is biztatni tudjuk a nagy reménykedőket (értsd: szerzőket), hogy még szükség van a munkájukra, az alkotókedvükre és erejükre… a sztárok mellett.

A reménykedők sorát persze még bővíthetem, hiszen a nyomdák, a papírgyárak, aztán a szállítók, és mindenki, aki a láncba bekapcsolódott, reméli, hogy munkája elnyeri méltó jutalmát: a fizetséget.

Ugye nem is gondoltál erre? Valld be őszintén, úgy hitted, hogy a könyvkiadás piszkosul nagy üzlet, amint az néha elhangzik egy-egy nagyinterjúban. Hát piszkosul lehet, hogy az! De ki kell ábrándítsalak, Julikám, az élet egy gyönyörű virágfüzér, mely apró virágszirmokból áll össze. A virágszirmokat mi alkotjuk, emberek egy-egy láncszemként. Bár mindegyikünk más színű láncszem, mégis van valami közös bennünk: az élet és az abból adódó feladatok.
Ha innen nézed, jó Julikám, képzeld el, milyen nagy feladatba fogtunk, amikor segítünk neked a tanulás munkájában, s ami még ennél is izgalmasabb, tudjuk, hogy szeretsz gondolkodni, hát elgondolkodtatunk azzal, hogy átadjuk Neked a nagy reménykedők üzenetét. Miért?

Hogy jobban forogjon a kerék, jobban illeszkedjenek a láncszemek egymáshoz.
Már nem is számít az az apró kellemetlenség, hogy mi, akik a virágfüzér részeként arra vállalkoztunk, hogy szellemi utadon támogassunk Téged és a többieket, akik ugyanezt várják tőlünk, kicsit eladósodunk – évről-évre egyre jobban, bár a könyvforgalom nő, mint nyilvánosan tudatják a statisztikák. És várjuk türelmesen, végtelen nyugalommal a bizalmi jelentéseket, amelyek nem hazudnak, hiszen bizalmiak.

De akkor hol van az a sok könyv, ami a jelentések szerint nem talált olvasóra, de vissza sem került a kiadókhoz. Mégiscsak fűtéshez használják? Csak nem merik bevallani?

Kathausi Névtelen Könyvkiadó

Utóirat:
Ha tudsz, Julikám, te lelkes magyar tanítónő, válaszolj, jó?

 

 
Fórum


Eddigi hozzászólások a hírhez:
paprikajancsika

#1

2009.09.10 14:04

én nem is értem az egészet. bárki olvashat. amikor akar. ingyen. a könyvtárakban minden létező könyvet meg lehet szerezni. ingyen. sőt a technika világában egyetlen számítógépen akár több százezer könyvet el lehet olvasni - hiszen végtelenül sok nyelven elérhetőek a digitalizált ingyenes könyvek!!!! UTÁLOM, hogy a tanárok a saját tehetetlenségükben tobzódnak. Folyton csak nyafognak. MOST végre akár 100 nyelven lehet olvasni otthonról könyvek százezreit INGYEN!!!! ÉBRESZTŐ!!!!!!!!!!!!!!
elég a hülye nyafogásból.
vagy mégis a tanár a legtehetetlenebb emberfajta?
[VÁLASZ]
szibéria válasza #1-re

#2

2009.11.18 12:04

Te valóban paprikajancsi lehetsz.
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2020 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu