buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Könyv a felejtéssel szemben


2002.11.19

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ha „filológiai” kutakodásaim nem csapnak be, akkor nálunk Cs. Szabó László volt az elsô, aki a magyar tájhoz vagy az egyes tájegységekhez fűzôdô fontos irodalmi és történelmi szövegek öszszegyűjtését szorgalmazta. Nem holmi filológiai, fôképpen pedig nem valamiféle pozitivista indíttatásból, hanem inkább érzelmi okokból, a harmincas évek emberi és nemzeti veszélyeztetettségében.

„Egyszer Michelet pihenésül írt egy könyvet Franciaországról. Minden tájnak másképp bókolt s amikor például Provance-tól Languedoc-hoz fordult, hangot cserélt, mintha szelíd Bianka után bôsz nôvérének, a makrancos hölgynek udvarolna. Így készült el egy munkás élet kicsi amulettje, a Notre France. Magyarországnak nincs ilyen szerelmes földrajza. Kazinczy, Petôfi elkezdték, Jókai száz kötetbe szétszórta. Mert ô megírta, de ki kell kaparni a tündérmesék hamujából. Csodálatosan ismert minden zugot, azt is, amit sohasem látott. Ha a nemzet egyszer, csak egyszer a térdére ült volna, hogy a hazáról meghallgassa, mienk volna a legszebb szerelmes földrajz! Ám ez a nemzet sohasem szerette úgy a hazát, ahogy a költôk tanítják Vergilius óta. Jogászok vagyunk, fanyar gavallérok s szerelmes földrajz helyett arról maradt írott emlékünk, hogy bizonyos horvát megye milyen részt válasszon nagyobbik címerünkbôl?” – írta 1937-ben, Szabó Zoltán pedig 1942-ben közreadta máig példaadó, s úgy gondolom, hogy önmagán jócskán túlmutató Szerelmes földrajzát…
Cs. Szabó egyébként maga is kötetnyi útirajzot írt, írásaiba, ha egy-egy tájat történeti-földrajzi adottságaival, irodalmával szeretnénk megismerni, éppen úgy bele lehet kapaszkodni, mint reformkori nagyjaink munkáiba, Szabó Zoltán pedig késôbb is ôrizte a „szerelmes földrajz” gondolatát. Törekvéseik azonban mégiscsak a harmincas évek „új honfoglalás” igényét felvetô légkörébôl, majd pedig a második világháborút közvetlenül megelôzô veszélyeztetettségébôl nôttek ki. Ám ha így volt ez valamikor évtizedekkel ezelôtt, akkor az esetlegességeken túlmenôen milyen szükségszerűség hívta-hívja életre a mai, s mégiscsak a Cs. Szabó László és Szabó Zoltán törekvésére visszautaló könyveket, összeállításokat? Úgy gondolom, több magyarázó tényezôt is találhatunk. Elsôként a lassan mindent elfödô tudatlanságot említhetjük. Lukácsy Sándor tanár úr, aki a maga fantasztikus Nemzeti Olvasókönyvével a mai „szerelmes földrajzok” sorozatát elindította, így írt errôl: „1984-ben egy rádióinterjúban arról beszéltem, miként állunk ma a nemzeti tudattal. Roszszul, mondottam. A nemzet évrôl évre fogy, a nemzeti tudatot pedig fogyasztják. Iskola, könyvkiadás, sajtó nem tesznek eleget azért, hogy a nemzeti tudatnak tápláléka legyen. Állandósul és növekszik a panasz: egyre kevésbé ismerjük történelmünket, a hazai irodalmat és művészetet: értékek, melyek az összetartozás érzését s a jogos nemzeti büszkeséget ébren tarthatnák, kallódnak és veszendôbe mennek.” Ismétlem, Lukácsy tanár úr mindezt 1984-ben írta le, ezt azért mondom, mert mindehhez mégiscsak hozzá kellene tennünk mindazt, ami az elmúlt két évtizedben a tömegkultúra körül történt, nem beszélve a nemzeti tudatra való egyre gyakoribb és egyre üresebb hivatkozásokról, miközben annak szétesését naponta regisztrálhatjuk. Másrészt: új népmozgás indult meg, országon belül is és az országhatárokon átívelôen is, az új tájban elhelyezkedôknek, még ha nem is ez az elsôdleges törekvésük, hiszen sokan – sajnos – az elemi létfeltételeket sem tudják maguknak biztosítani, egyfajta érzelmi kapcsolódást azonban mégiscsak ki kell építeniük azzal a világgal, amelyikkel kapcsolatba kerültek. Ugyanakkor van ennek a jelenségnek egy másik oldala is: egy másik réteg éppen ellentétes célzattal, a kikapcsolódást keresve kerül kapcsolatba egy-egy tájjal, sokszor a minimális tudást is nélkülözve az ôt befogadó táj múltjáról, történelmérôl… S végül, immáron harmadszor: az az értékvesztés, ami az egész világot áthatja, a felejtést, s a felejtéssel együtt járó pusztulást is egyetemessé formálta. „Minden, ami a különbözôségbôl él, a különbözôség hiányába pusztul bele. Minden, ami az értékbôl él, az az egyenlôségbe pusztul bele. Ami a jelentésbôl él, belepusztul a jelentéstelenségbe…” – mondja ennek kapcsán Baudrillard, ugyancsak okot adva a tűnôdésre és a meditációra.
Ha mindezek után belegondolunk abba, hogy Bori Imre délvidéki olvasókönyvet adott közre, azaz a létében az elmúlt években - de hát sajnálatos módon évtizedeket is mondhatunk ennek kapcsán – a leginkább veszélyeztetett magyar népcsoport történelméhez, az általa lakott tájhoz kapcsolódó szövegeket gyűjtött össze, akkor magyaráznunk sem kell azt, hogy miért is tette ezt. Mást nem tehetünk, csak hallgathatunk, hosszan hallgathatunk, mint mindig, amikor virágzó kultúrák pusztulásával találkozunk… S ha mégis megtörjük a csöndet, akkor arról kell szólnunk, hogy milyen fontos és szép szövegeket talált már mintegy indításként is, amikor a tájat igyekezett bemutatni. A Jugoszláviához került Délvidék tagolódásáról Szenteleky Kornélt idézi: „A szellemiséget elsôsorban földrajzi és éghajlati viszonyok determinálják. Bácska területe ebben a tekintetben határozott egységet mutat. Ha Bácskából Baranyába, Bánátba vagy éppen a Szerémségbe utazunk, okvetlenül megérezzük a különbséget. Nemcsak a levegô meg a tájkép változik, hanem az emberek is. Legkisebb a különbség a Bánáttal szemben, mert ha átmegyünk a Tiszán, a táj alig változik (noha geológiailag elég nagy a különbség). Azonban feltűnik a bánáti ember kényelmessége, passzívabb természete, az élet lomhább irama, az idô lassú múlása. A falvak képe is változik. Egy bánáti német katolikus falu más, mint egy bácskai… Még élesebb ellentéteket találhatunk akkor, ha Bácskát Baranyával, vagy a Szeremséggel állítjuk szembe…” S hogy az ellenpontozás is képviselve legyen, magam is hadd állítsak az elôbbivel szembe egy idézetet Kosztolányi Dezsôtôl: „Az alföldi por, a bácskai por az, amirôl eddig még semmit sem hallottam. Pedig az embernek csak két hétig kell pácolódnia ebben a sajátos bácskai atmoszférában, hogy felfedezze ezt a különös elementumot, ezeket a szürke, gégeszárító, tüdôroncsoló, betegítô és áltató szemcséket, melyek esténként szúnyoghálónkon döngicsélnek. Ez a por nem hasonlít semmihez sem. Ennek a pornak külön konstrukciója, külön kémiája, sôt külön lélektana van. Még a többi nagy alföldi porfészekben, Kecskeméten, Szegeden sem találjuk meg ezt a furcsa csapadékot, legfeljebb ikertestvérét. Ez a por él…”
A táj bemutatását szolgáló szöveg-részletekbôl csak a kuriozitásra rámutatva idéztünk. A táj bemutatása mellett Bori Imre másik fontos, sôt talán a legfontosabb törekvése a történelem bemutatása volt, azért is, mert a mai Délvidéket – ismét csak a Jugoszláviához került területeket értve a kifejezés alatt – sokszor egyfajta történelemnélküliséggel jellemezték. Ezzel szemben mondja Bori Imre a kötet bevezetôjében: „Az elmúlt évtizedekben megtanultuk, s ez a könyv is azt akarja bizonyítani, állt vár és templom, volt könyvtára érseknek és kolostori barátnak, kardok mellett szavak is összecsaptak. … Váradi Péter könyvtárából könyv jutott egészen Itáliáig, a becsei kolostor könyvei közül egy bizonyosan Gyulafehérvárra került, a szeremségi-szlavóniai Zayak a felsô-magyarországi Ugrócon vetették meg a lábukat, a zalánkeméni Kakas familia Kolozsvárott állt meg”, s ennek megfelelôen a könyv megfelelô fejezeteiben számos forrás- és feldolgozás-részlet bizonyítja az itteni magas fokú szellemi életet, vagy éppen azokat a mozzanatokat, amelyek a magyarság egyetemes történetéhez, kultúrtörténetéhez kapcsolódnak.
A táj és a történelem bemutatása mellett kisebb tér jutott a könyvben annak a „szeletnek”, amelyet hagyományosan „szerelmes földrajznak” szoktunk nevezni, azaz az írók és költôk tájhoz kapcsolódó írásainak, vallomásainak. Szerepel Kosztolányi, szerepel Szenteleky, aztán, számos alkalommal Herceg János, több részlettel is, s szerepel – csak jelzésszerűen említem – Burány Nándor, Fehér Ferenc, Tari István, Jung Károly, Brasnyó István, Gerold László, Németh István egy-egy írása, s nem szerepel… de itt nem írok le egyetlen nevet sem, mert a magam gyakorlatából tudom, hogy teljességre törekvô szöveggyűjteményt csak akkor lehet létrehozni, ha megismételjük mindazokat a köteteket, amelyek forrásként szolgáltak munkánkhoz. Gondoljunk csak bele: pusztán Kosztolányi, Szenteleky majd pedig Herceg János ebben a vonatkozásban is értelmezhetô írásai kötetek hosszú sorát töltenék meg, nem beszélve egy súlyát és terjedelmét tekintve is hatalmas irodalomról, az ún. vajdasági magyar irodalomról, amelynek genezise minden szakítási hajlama ellenére ebbôl a tájból ered. S nem írok hiányzó neveket azért sem, mert annak a szöveggyűjteménynek, olvasókönyvnek, amelyet Bori Imre megteremtett, nem az volt a feladata, hogy élô vagy elfelejtett szövegeket állítson egymás mellé, minden elképzelést meghaladó mennyiségben, hanem hogy új, a maga belsô törvényeinek megfelelô módon, eredeti könyvként vegye fel a harcot a Baudrillard által említett felejtéssel szemben. Ennek az elvárásnak Bori Imre munkája maradéktalanul eleget tesz…

Bori Imre: Ember, táj, történelem (Délvidéki olvasókönyv)
Forum Könyvkiadó – Újvidék
224 oldal, 2200 Ft

Füzi László

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu