buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Dinamikusabb életre vágytam


2001.12.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A világ egyik legnagyobb szakkiadója, a jövőre 160 éves Springer Verlag 1991-ben – elsőként a volt szocialista országok közül – Magyarországon is létrehozta leányvállalatát Springer Hungarica Kiadó névvel. Az elmúlt esztendők alatt nagyon sok változáson, költözésen ment keresztűl az idén tíz éves kiadó. Beszélgetőtársamat, dr. Böszörményi Nagy Klárát, a kiadó igazgatóját arról kérdeztem, milyennek látja a tudományos könyvek magyarországi megjelentetésének helyzetét, illetve mit kíván tevékenysége középpont-jába állítani a Springer Tudományos Kiadó.
 

– A kiadó nevét – Springer Tudományos Kiadó – a német Springer Verlag, ma már Bertelsmann kiadó-csoport részévé vált „anyacég” tudtával és engedélyével használjuk. Az annak idején anyagilag is támogatásban részesült kiadó helyett ma nekünk kell a kiadványainkhoz szükséges anyagi hátteret előteremteni. Ez a helyzet már évek óta fennáll, és kétségtelen, hogy azok, akik annak idején követték a kiadó tevékenységét, amikor évente 20–30 kiadvánnyal jelentek meg a piacon és kínáltak jobbnál jobb, az orvos-továbbképzéshez szükséges könyveket, mára ez a tempó lelassult, a biztos anyagi fedezet hiányában jóval nehezebbé vált a tudomány fejlődéséhez naprakész munkákkal kijönni.

Ennek persze nemcsak az a háttere, hogy nincs megfelelő finanszírozás, hanem az a tény is, hogy az orvosok az orvostudomány gyors fejlődése következtében, talán ritkábban vállalkoznak olyan tevékenységre, mint a könyvírás, mely nagy odafigyelést, rengeteg időt, gyűjtőmunkát, alapos előkészületeket igényel, szemben mondjuk egy szakfolyóiratban történő publikációval, mely ugyan szintén nagyon „munkás”, de mégis jobban látható a vége, nem igényel akkora „csapatjátékot”, mint egy sok szerzős együttműködés, melyből a kerek egészet sokkal nehezebb létrehozni.

• Hogyan látja az elmondottak tükrében a tudományos könyvek jövőbeni megjelentetésének helyzetét? Egyáltalán, mondana-e valamit a külföldi és magyar szerzők által készült könyvek arányáról, melyiknek van nagyobb jövője?

– Magam, aki csupán két éve vagyok a könyvszakmában, még csak az első benyomásaimról tudok beszámolni. Úgy látom, hogy a tudományos könyvek magyar nyelven történő megjelentetésére a mai napig igény mutatkozik hazánkban, kiindulva abból a tényből, hogy az idegen nyelvű könyvekből történő felkészülés a nagy átlagnak azért mégiscsak sokkal nehezebb és lassabb, mint az anyanyelven történő olvasás. A magyar orvosok egy része még ma is szívesen vállalkozik arra, hogy a szakterületének összefoglalásával hozzájáruljon az orvosképzéshez és továbbképzéshez, melyre a hivatásuk gyakorlása folytán belső és külső tényezők is késztetik. Ezen folyamatos önképzéshez szeretne hozzájárulni kiadónk is, melynek eredeti profiljait, elsősorban a posztgraduális képzést, valamint az egyre fontosabbá váló egészségügyi ismeretterjeszést, az úgynevezett „Betegoktató sorozatot” tűztük ki zászlónkra, és szeretnénk a jövőben is folytatni.

A napokban fontos esemény történt, melyről szintén csak az első benyomásaimat szeretném elmondani. 2001. november 15-én a Magyar Tudományos Akadémia meghívására a tudományos könyvkiadók vezetői munkaértekezleten vettek részt, melyen magam is a meghívottak között szerepeltem. Az értekezleten szó volt a szakágazat nehézségeiről, melyet Gyurgyák János kiadóigazgató kemény statisztikákkal érzékeltetett. Itt hallottam arról is, hogy a nehézségek ellenére, mely a kis példányszámban történő, igen költséges megjelentetésből fakad, mégis a hazai és az idegennyelvű szerzők munkáinak az aránya 70:30. Ez óvott meg ez idáig bennünket attól, hogy a szakirodalom, még rendelkezik a magyar nyelvű kifejező eszközökkel és nem angolosodtunk el annyira, mint például a hollandok, vagy a svédek, akik a szakirodalmat már szinte le sem fordítják az anyanyelvükre. A feladat tehát nem kevés: megőrizni a jövő nemzedékének is a magyar tudományos nyelvet, mint nemzeti kincset. Ez lehet, hogy patetikusan hangzik, de valahol tehát erről is szó van. Elkeseredtem, mikor láttam, hogy más kiadók is hasonló cipőben járnak, a finanszírozás, szponzorok keresése elveszi az idejük nagy részét, eltereli a lényegről a hangsúlyt, mellyel nekünk, szakembereknek kellene foglalkoznunk. Nevezetesen arról, hogy minél több időt fordíthassunk az értékek megtalálására, a szerzők ösztökélésére, a könyvkiadás hátterének megteremtésére, jó fordítók, lektorok, grafikusok, nyomdai szakemberek, és nem utolsósorban a megfelelő terjesztői háttér előkészítésére.

Szintén az értekezleten hangzott el, és egybecsengett az általam is tapasztaltakkal, hogy nincs fennmaradó pénz, és fórum-lehetőség, hogy a megjelent értékes munkákat olyan szinten tudatosítsuk, „marketingeljük”, hogy az érdeklődők figyelmét ne kerülje el. Hangzatos lenne most az információ-dömpingről, meg az Internet nagy arányú előtérbe kerüléséről beszélni, de ezeket mindannyian ismerjük, tudjuk. Az viszont, hogy legyen olyan szaklap, melyben a tudományos kiadók a megjelentett munkákat bemutathatják, nota bene olyan internetes honlap, amely sokak által ismert és követett, ezek olyan eszközök, melyek hitem szerint elősegítenék ennek az információs „gap”-nek a betömését. Magam szívesen vennék részt ilyen folyóirat szerkesztésében, és szorgalmazni is kívánom a jövőben.

Ebben a világban, ahol a tudás érték, a szakképzett munkaerő áramlik az országok között és a globalizáció mégsem kerülheti ki a személyes kapcsolatokon működő rendszereket. Különösen fontosnak tartom, hogy azok a csoportok, akik azonos célokért küzdenek, és hasonló cipőben járnak, segítsék egymást, tudjanak a közös célokért együtt is tenni, mely mindig sokkal hatékonyabb, mint a „dzsungelharc”.

• Engedjen meg egy személyes kérdést. Honnan ez a nagy elszántság magában, hogy sikerült a könyvszakmába ilyen gyorsan beilleszkedni, egyáltalán megkérdezhetem, hogy előtte mivel foglalkozott?

– Jól érzi, valóban nagy bennem az elszántság és a tenni akarási vágy. Eredeti foglalkozásom szerint orvos vagyok, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben dolgoztam végzés után, 1985 és 1989 között. A tüdőgyógyászati szakvizsga megszerzése után azonban úgy döntöttem, hogy a krónikus tüdőbelgyógyászat számomra nem megfelelő hely, mert ennél pörgősebb, dinamikusabb életre vágytam. Akkortájt áramlottak be hazánkba nagy multinacionális gyógyszercégek, akik az addig viszonylag kis számú gyógyszerpalettával rendelkező hazai egészségügyre rázúdították széles kínálatukat és piaci versengést indítottak el. Ebbe a miliőbe csöppentem bele, akkor még mit sem tudva, hogy hol és kiknek az érdekeit kell majd képviselnem. Mindenesetre a kalandvágy és az ambícióim vittek és közel két év alatt egy olasz gyógyszercégnek lettem a képviseletvezetője. Ezt követően még két svéd érdekeltségű gyógyszervállalatnál dolgoztam vezető beosztásokban, ahol a külföldi munkatempóból, üzleti gondolkodásból, munkaszervezésből sokat elleshettem és megtanultam. Közben elvégeztem egy két éves posztgraduális képzést, mely közgazdasági ismereteket adott és ezzel papírforma szerint is kettősvégzettségűvé váltam.

Csaknem 9 évet töltöttem el a gyógyszeriparban, ahol amellett, hogy nagyon sokat tanultam, és láttam, azért a rossz oldalát is módomban volt megtapasztalni. Ez lényegében, a piacosodás és versengés olyan mértékű elharapódzásával függ össze, amely véleményem szerint már nem csak az egészségügy jobbá tételéről szól, hanem a profit minden áron történő maximalizálásáról is. Ezért döntöttem úgy, hogy új területre megyek át, és próbálom hasznosítani mindazt a tapasztalatot és tudást, melyet összegyűjtöttem.

Férjem, Böszörményi Nagy György, orvos és tudós, akinek nagyon sokat köszönhetek, elsősorban azt, hogy az „egyedfejlődésemnek” ezt a fokát elértem, és tudatosan választottam magamnak a tudományos könyvkiadás területét, melyben magam is hivatástudattal végezhetem a munkámat. Nem sok idézetet tudok fejből, de amire élesen emlékszem tanulmányaimból és dallamosságával lényemhez igen közel került, az Batsányi kis epigrammája: „Jót, s jól. Ebben áll a nagy titok. Ezt, ha nem érted, szánts és vess, s hagyjad másnak a gondolatot!”

Lafferton Kálmán

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Eddigi hozzászólás ehhez a cikkhez:
atir

#1

2007.10.23 21:18

Szeretném megjegyezni, hogy az idézet, melyet Batsányinak tulajdonít, nem tőle van, hanem Kazinczytól.....bár így átírva minden lehet.
Kicsit kínos az alábbi felvezetéssel: Nem sok idézetet tudok fejből, de amire élesen emlékszem tanulmányaimból és dallamosságával lényemhez igen közel került, az Batsányi kis epigrammája: „Jót, s jól. Ebben áll a nagy titok. Ezt, ha nem érted, szánts és vess, s hagyjad másnak a gondolatot!”
Ráadásul nem gondolatot hanem áldozatot, és minimum egy felkiáltójel is hiányzik.
Egy könyvkiadó igazgatójától ez durva tévedés.....
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu