buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A tanúság tételei


2001.09.20

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nagy Pál életírását jó egyben olvasni. Nem egyszer s mind, de egyszersmind egészben, egy füst alatt. Többször ajánlatos, ha nem is hamarjában egymás után, hogy ülepedjenek a „dolgok”. Akinek van szerencséje ismerni a szerző előző műveit, az a könyv második fejezetétől kezdődően rádöbbenhet arra, hogy Nagy Pál kitűnő önéletrajzíró is. Hogy miért a másodiktól?

Az elsőben az „öneszszéíró” fejteget, fogalmazzunk úgy: alapvet. Az írott emlékezés, mint műfaj részletes, alapos történeti áttekintése során akarva-akaratlanul tisztázza, sokszor önmaga előtt és sokszor önmaga számára (is), hogy miért „vetemedett” önéletírásra – még ha erre a választ mindössze csupán e hosszas ’tessékelés’ utolsó néhány sorában adja csak meg. „Miért írok én önéletrajzot? Tanúként idézem meg magam. A tanú fontos ember: látott, átélt valami újat, meglepőt, rendkívülit. Amiről önként vagy felhívásra tanúskodni akar.”

Annak ellenére, hogy nehezen jutottam át a hosszas bevezetőn, azt kell mondanom, ez a könyvmű nem lett volna „nagypalis”, ha ez az alapvetés elmarad. Semmiképp nem nevezhetnénk a kötet mintegy ötödrészét elfoglaló bevezetést elméletinek, abban az értelemben, hogy tantételesen, rendre hozná a műfaj követelményeinek megfelelő bekezdéseket. Szigorúan elméleti viszont abbéli jelentésében, ahogy Nagy Pál az, kezdettől fogva minden egyes irodalmi megnyilvánulásában. Ő azon kevés íróink sorába tartozik, aki valahány manifesztumában örömmel és remekül, megerőltetés nélkül és mesterkéletlenül tud teoretizálni, tegye azt novellafüzérben (Reménység, hosszú évek, 1964), regényben (Hampsteadi semittevők, 1968), vizuális költészeti albumokban (Journal in-time I., 1974–1984; Journal in-time 1984–1994) performanszaiban, folyóirat-szerkesztés (Magyar Műhely), vagy irodalomszervezés folyamán, esetleg a művek készítése között vezetett irodalmi munkanaplóban (Korszerűség / kortárs irodalom, 1978). Nagy Pál folyamatosan képes ’műalkotni’: a szakadatlan munkára alkatilag képes. Habitusának kétségkívül egyértelmű hozadéka tehát a Kortárs Kiadónál megjelent Journal-in time (él/e/tem) című autobiográf műve, melyet az önéletrajzi könyvek sorából éppen e fáradhatatlan zsánerrel párosuló műalkotásra való törekvés igényessége emel ki.

Nagy Pál a saját én- és öntörténetében való spekulatív búvárkodása közepette kritikusan képes fel- és leszámolni a múltjával. Neki számos önéletrajzíróval ellentétben van mivel, merthogy sorsa tartalmaz beszélhető múltat. A leszámolás itt és most nem az elbánás vagy a retorzió, hanem a szellemi örökség s a szubjektív „történelmi hozam”, a testi és lelki gyötrelmek higgadt „leolvasása” értelmében történik. Nagy Pál a saját helyét és szerepét önmaga számára világosan jelöli ki a világban azzal, hogy nincs mit és miért szépítenie, rehabilitálnia bárkit is, bármilyen helyzetet is: tiszta lelkiismerettel méri fel ideológiai, intellektuális „osztályrészét”.

Több jelentősebb, életre szóló fogadalmát természetesen szűk családja köréből eredezteti. Mikor azt taglalja, hogy szülei kapcsolata megromlik édesapja kalandja miatt, egy veszekedésre így emlékszik: „Sokáig tarthatott a nagyjelenet, mindenestre elég sokáig ahhoz, hogy egy életre allergiássá tegyen mindazzal szemben, amit házasságnak, családi életnek neveznek”. Vagy amikor a vagyonnal kapcsolatosan fogalmaz: „Nagyapa egy vég férfiruhaszövettel a hóna alatt állít be hozzánk s közli ájuldozó anyámmal, hogy ennyi a készpénzvagyon maradéka… Ott, akkor fogadtam meg, hogy nem gyűjtök vagyont, soha nem leszek kereskedő, mert ha a pénz ilyen könnyen kifolyik az ember keze közül, szamárság annyit gürcölni, garasoskodni.” Szarkasztikus, eredeti humorát mindvégig megőrzi, mely nem a műfajban sablonos stupid viccek ’dologiasságában’ merül ki: „Nekünk nem csak hétpecsétes titkaink, hétfejű sárkányaink voltak, hanem hétszilvafás, bocskoros nemeseink is, akiknek nem jutott jobb módról tanúskodó rámás csizma, akik alig különböztek a parasztoktól vagy éppenséggel összeolvadtak velük.” Természetétől távol áll a példaadás, talán éppen ezért tud példátlanul érvényes precedenst nyújtani a vallomásos őszinteség, a megfontolt hangvételű tárgyilagosság. Egyhelyütt azt írja: „Távol áll tőlem az önfeláldozás, a hősi halál gondolata. A társadalmi szerződés, a nemzetinek a nemzetközibe való beillesztése, a kozmopolita költészet: úgy vélem, ha nem akarunk óhatatlanul beszűkülni, nyitni kell a józan közmegegyezésen alapuló nagyobb egységek felé.”

Az önéletrajz ez esetben bontható a szerző önélet-rajzára és az Ön életrajzára is – belerajzolódunk olvasása közben mindegyre és mindenébe valahogy, legyünk akárhány évesek, születtünk és éljünk akárhol, tartsunk bárhonnan, bármeddig. S ha még tovább szakítunk: lehet-e ettől korrektebb egy becsületes önéletrajz ára. S huncutkodhatunk messzebb kicsikét: e kötet nem a Nagy Pál-féle önéletraj zára, hisz a kötet végén ott olvashatjuk: vége az első résznek.

Nagy Pál: Journal in-time
Kortárs Kiadó, Budapest, 2001.
237 oldal, fűzve, 2600 Ft

Vass Tibor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu