buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Portré Szentkuthyról


2001.09.20

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ideje volt-e már megrajzolni Szentkuthy Miklós emberi portréját, vagy feltáratlanul kellett volna hagyni a műveiben élő szerző humán mivoltát, ma talán már nem kérdés. Vagy éppen ma vált kérdésessé, a dekonstrukciós tanok, a close reading eljárások és egyéb iskolák által az irodalomról való beszédet preciőz szaknyelvi stílusbravúrokká habverőző korszakban, amelynek alaptétele, miszerint „a szerző halott”, mára kiegészült azzal a tétellel, hogy „a szerzővel együtt az olvasó is halott”, így a művekről szóló csevely sem lehet egyéb, mint életidegen, egymás mellett való elbeszélés.

Szentkuthy látszólag nagyon jól elvolt a köré épült legenda falai között. Első regényének, a PRAE-nek 1934-es megjelenését követően a magyar irodalomban a regényírás egyik lehetséges nyomvonalát felmutató, és egyben saját zsákutcáját is felépítő mű előtt értetlenül álló kritika közvetítésével elterjedt róla, hogy nem is emberi lény, hanem a könyvek nászából született szörnyeteg, a módszer megszállottja, gőgös sznob, akinek tárgyi tudása túltesz minden lexikonon, intellektuális kapacitásával senki a versenyt fel nem veheti – de az élet dolgaival mit sem törődik, nem érdekli politika, vagy a mindennapi élet bármi egyéb efemeriája. Ahhoz, hogy bárki is felfedezze a Szentkuthy köré vont életidegenség falának illuzórikusságát, csupán arra lett volna szükség, hogy az értők közül bárki is elolvassa a magyar irodalom szörnyszülöttévé kikiáltott, fizikailag és szellemileg egyaránt óriási formátumú kötetet, vagy bár azt a néhány kritikát, amelyek már megjelenésükkor értették a Szentkuthy-regényeket. Az előbbire azonban esély se mutatkozott, hiszen a magánkiadásban megjelent PRAE ezer példányából az utolsók csupán a hetvenes évek végén, vagy a nyolcvanasok elején fogytak el az antikváriumokból. Addigra, ameddigre a Magvető Könyvkiadó Sík Csaba kezdeményezésére egymás után ki nem adta az akkor teljesnek számító Szent Orpheus Breviáriuma köteteit, illetve Tompa Mária a PRAE 1980-as második kiadásához sajtó alá nem rendezte, az immár fejezetekre és bekezdésekre tördelt anyagot. Mintegy fél évszázadot élt a legenda Szentkuthy elefántcsonttornyáról, emberi ridegségéről, agyának csupán a tudomány iránti nyitottságáról, noha bármely alapos olvasat kimutatta volna, hogy ez az emberi léptékkel valóban nehezen mérhető intellektus ugyanannyira a földön jár, mint bárki más, hogy regényei a felszínes látszat ellenére éppen a hétköznapok leghétköznapibb eseményeiből épülnek fel, a humánum kap hangot bennük, textusai nem stílusparádék, hanem realista valóság-leírások – természetesen Szentkuthy által stílussá transzponálva. A szerző életteliségét talán az is bizonyítja, hogy az utóbbi években örvendetesen szaporodó Szentkuthy-irodalom zömmel „emberi nyelven” beszél a teljes Szentkuthy-jelenségről, újabban megközelítésben, nem pedig konstrukciós viszonylataiban tárgyalja.

Hegyi Katalin jól ismerte a szerzőt, környezetét, művét pedig annál is inkább, hiszen ő a gondozója a Petőfi Irodalmi Múzeumban elhelyezett, és részben zárolt Szentkuthy-hagyatéknak, tájékozódását ráadásul segítette a Tompa Máriával, a szerző egyik örökösével, a hagyatéknak a Szentkuthy Miklós Alapítványon belüli gondozójával való kapcsolata. Tompa Mária a szerző 1988-as halálát követően tíz kötetet rendezett sajtó alá, illetve jelentetett meg ebből a hagyatékból, Hegyi Katalin pedig monografikus műben hozta olvasó-közelbe az alkotót. Óriási munkával ismerte meg és zanzásította 135 oldalra egy hihetetlenül gazdag életrajzot és a bonyolult, részben kompakt, részben pedig széttartó elemekből összetevődő ouvre-t. Az életrajz 1908–1948 közötti szakaszának feldolgozását már 1985-ben közzétette az Életünk című folyóiratban, a teljes életrajz – bár több ez a kötet a biográfiánál, a művekre és azok visszhangjára vonatkozó szakaszok teszik különösen hasznos olvasmánnyá – csak idén jelenhetett meg. Hegyi Katalin viszonylag szűkszavú, visszafogott stílusú, talán kicsit szemérmes is, de csak annyira, amennyire egy életrajzírónak illik a szerző naplójának – több százezer oldala 2013-ig, illetve 2043-ig zárolt titkainak – árnyékában. Mert azért valljuk be, Szentkuthy minden feltáró kutatás ellenére mindig egy kicsit misztikus, egy kicsit legendás lesz. A biográfia szerzője kimért pontossággal számol be Szentkuthy családjáról, neveltetésének miliőjéről, az egyházhoz való viszonyáról, házasságáról, utazásairól, szeretőiről, barátairól, munkamódszeréről, betegségeiről, szenvedélyeiről, halálának körülményeiről. Olyan dolgokról, amelyekről a művekből csak áttételesen szerezhetünk tapasztalást, ám sejtéseinket nem mérhetjük le a valóság mérlegén.

Segíthetnek ugyan ebben a nagy Szentkuthy-vallomások, mindenek előtt a Frivolitások és hitvallások, meg a Harmonikus tépett lélek. Hegyi Katalin könyvének a felsoroltakon túl az az erénye, hogy az életrajzírói munkához filológiai kutatásai eredményeit is társította. Közölhette volna puszta eseményként a könyvek megjelentének dátumát, körülményeit, de ő össze is foglalta azok lényegét – az egyenesen remeklés, ahogyan egy-egy bekezdésben összegzi a Szent Orpheus Breviáriuma fejezeteinek rezüméjét –, válogat a pozitív és a negatív bírálatokból, felmutat egy sor referenciális adatot, mindenek előtt arról, hogy az egyes regények figuráit melyik valóságos személyekből építette fel, illetve barátai, szeretői milyen jellemzést kaptak egy-egy regényen belül, vagyis az életrajz mellett igyekszik az életműt is kellő alapossággal bemutatni. Azon csodálkozom leginkább, hogy mindezt miként sikerülhetett neki ilyen kevés oldalon, ilyen kevés szóval kerekre zárni.

Közben olyan ellen-legendákkal is kiegészítette az életrajzot, amelyek ennek „az élettől elzárkózó agy-szörnyetegnek” köznapi emberi mivoltára vetnek fényt. Ilyen a következő is: „Fennmaradt az 1950-ben érettségiző osztálya révén egy történet, talán legenda? Mikor az érettségiztető elnök átnyújtotta Szentkuthynak az érettségi tételt, amely egy angol nyelvű kereskedelmi levél volt, Fityó [diákjai hívták így a polgári nevén, Pfistererként tanító írót, FJJ] felírta a táblára a szöveget, majd bekezdést sem hagyva, folyamatosan írta a válaszlevelet angolul, ami a diákok feladata lett volna. A táblának háttal ülő érettségiztető elnök mit sem vett észre az egészből, a tanár úr pedig a padokat körbesétálva, elferdült szájjal suttogta: »Hibát bele! Hibát bele!«” [A fordulat után ugyanis neki magának kellett megírnia a nem létező tanterveket és tanmeneteket, a vizsgabiztos is saját elképzelése szerint adta a tételeket. FJJ] Az anekdota annál is érdekesebb, mert Tompa Mária jelenleg éppen Szentkuthy volt diákjainak a róla szóló visszaemlékezéseit gyűjti kötetbe. Ami az ugyancsak az idén megjelent, Fájdalmak és titkok játéka. Naplójegyzetek és naplóillusztrációk. (1925–1942) című kötettel együtt, Hegyi Katalin nagyszerű munkája mellett azok számára is emberközelbe hozhatja az írót, akik eddig visszarettentek az általa létrehozott szöveg-óceán parttalanságától.

Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós
Elektra Kiadóház. Budapest, 2001
135 odal, kötve, 1380 Ft

Fekete J. József

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu