buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Talányos Dél-Amerika


2001.09.20

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Amikor elkezdtem a nemrég elhunyt kolumbiai Germán Arciniegas immáron harmadik magyarul megjelent könyvének olvasását, azon tűnődtem, hogy a magyar kultúrából kivel tudnám rokonítani a szerzőt. A történészek közül senkivel sem tudtam „összehozni”, vagy ha igen, akkor is csak az olvasmányosság okán a derék öreg Takáts Sándorunkkal, de szigorúan csak az ovasmányosság okán, a mi esszéistáink pedig erősebben elkötelezték magukat önmaguknak, mint ahogyan azt Arciniegasról feltételezhetőnek tartom. Ha mindenképpen rokonítani kellene valakivel, márpedig kell, mert egy-egy kultúra teljes egész, ezért a különböző szerepek képviselői is feltűnnek bennük, akkor leginkább Cs. Szabó Lászlóval hoznám kapcsolatba, pontosabban azzal a szereppel, amely felé Cs. Szabó az irodalomtól elindulva tartott, ám ő egyre inkább a hatalmas tablók megrajzolásánál kötött ki.

Ráadásul Cs. Szabóból hiányzott az általunk már menthetetlenül dél-ameriakainak tartott könnyedség is. Cs. Szabó esszéistaként, történészként vagy műtörténészként is író volt, Arciniegasnak azonban aligha voltak ilyen képzetei, ő az írásban természetes módon létezett, pontosan úgy, mint ahogy a dél-amerikai irodalom általunk ismert legnagyobbjai is tették vagy teszik azt. Nem tudom persze, hogy az irodalmi párhuzam ebben az esetben mennyire indokolt, azt mennyire a dél-amerikai irodalommal kapcsolatos szükségszerűen redukált tudásunk teremti meg, avagy ez a kapcsolódás valóban létezett, Arciniegas mindenesetre erre a mélyebb kapcsolódásra voksolt, különben nem írta volna le A mi Amerikánk maga is esszé című írásában: „Világos, hogy miért ilyen egyedülálló jelenség nálunk az eszszé. Amerika – Amerika földje és népe – talányként jelenik meg a világban. Váratlan újdonságként, amely szakít minden hagyományos eszmével. Amerika önmagában is rébusz, egy új világgal járó kísérlet, ami kísérti, próbára teszi, ingerli az emberi értelmet. Az, hogy egyszerre csak feltűnik egy ismeretlen kontinens két óceán közt – az egyik teljesen ismeretlen, a másik még igazából feltáratlan –, olyan horderejű jelenség, ami megingathat akadémiákat és tudós társaságokat, s felrázhatja a nyugati értelmiséget”. Később ehhez még hozzá tette: „Nálunk az esszé nem irodalmi passzió, hanem kötelező elmélkedés a különböző korokban felvetődő kérdésekről. A gondok számunkra minden más népnél kihívóbb formában jelennek meg.”

A könyvvel kapcsolatos másik, szükségszerűen felvetődő kérdés az, hogy a kötetben közölt tizenkét esszé mennyire reprezántalja-reprezentálhatja Arciniegas gondolkodásának és írásművészetének egészét. A kérdésre a választ nem tudom megadni, feltehető, hogy gondolkodásának főbb területei feltűnnek ezekben az írásokban, ahogyan feltételezhető az is, hogy számos fontos kérdés más írásokban tűnt fel. Ha mindez így van, akkor azt kell mondanunk, hogy Arciniegas legfőbb dilemmái Dél-Amerika identitásához kapcsolódnak. A kötetben közölt írásainak három nagy területe van. Az egyik: Dél-Amerika kultúrtörténete, a másik: Dél-Amerika és Európa viszonya, a harmadik: Dél-Amerika viszonya Amerika más területeihez. Ez a hármas problematika szinte egyetlen bekezdésen belül tűnik fel a Kolombusszal kapcsolatos eszmefuttatásában: „Amerikai ünnepnappá tettük október 12-ét: ez egy egész földrész tévedése. Az európaiak figyelemre sem méltatják, s ez nagy hiba! Hiszen a közhiedelemmel ellentétben, európai, tehát nem amerikai ünnep. Ha ettől a naptól számítjuk az egész félteke történelmét, egyes számban gondolunk Amerikára, az pedig nem létezik; ha pedig mind a négy Amerikára alkalmazzuk ezt a téves időpontot – Kanadára, az Egyesült Államokra, Brazíliára és Indohispán-Amerikára –, életünk egész folyamatát ponttalan keretbe helyezzük.”

Arciniegas ezekkel a mondatokkal mintegy a maga gondolkodása kereteit is kijelölte, főképpen Dél-Amerika rendkívül gazdag kultúrtörténetével foglalkozik, minden szégyen nélkül írom le, sokat tanulhatunk és kell is tanulnunk ezekből a kultúrtörténeti áttekintésekből, hiszen a mi tanulmányainkból majdhogynem nemes egyszerűséggel maradnak ki a Dél-Amerikával kapcsolatos tudnivalók. De még a Dél-Amerika kultúrtörténetével való foglalkozást is háttérbe állítják az Európával és Amerika más részeivel való viszony tisztázásához kapcsolódó gondolatkísérletek. Bár az olvasó meglepődik a dél-amerikai gondolkodás identitás-válságának ezen a megmutatkozásán, meglepetettsége csak addig tart, amíg fel nem idézi magában korábbi olvasmányait. A kubai Alejo Carpantier a maga gondolatmenetében ugyanezeket a csomópontokat jelölte ki. „Mexikóban a cortési épületek mellett olyan utcák vannak – írta –, melyek a párizsi Rue de la Faisanderie-t utánozzák. A havannai Vedodóban ... keveredik minden elképzelhető stílus: hamis görög, hamis római, hamis reneszánsz, hamis Loire menti kastély, hamis rokokó, hamis modernstyle...”, s így tovább, miközben nála is feltűnik Dél-Amerikának Amerika többi részétől való különbözősége. Arceniegas – történészként?, esszéistaként?, ideológusként? – az ebből a térből kibontakozó problémákat elemzi, hol leíró módon, hol egy-egy tünetcsoport bemutatásaként, hol pedig a dél-amerikai kultúrtörténet feltárójaként. Nála minden történeti és identitásbeli problémává lényegül át, a névadás, a tetőt fedő cserepek, az ajtók és az ablakok, nem beszélve a történeti forrásokról. Írásainak magyar olvasója pedig eltűnődhet azon, hogy bár az életet körül fogó keretek szükségszerűen mások, a gondolkodást uraló problematikák azonban – ismét csak szükségszerűen? – hasonlóak a világ különböző pontjain...

Germán Arciniegas: Eldoradó délibábja. Esszék a másik Amerikáról
Vál., szerk.: Scholz László
Nagyvilág, 2001, 240 old., 1400 Ft

Füzi László

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu