buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A kör bezárul


2001.09.20

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ferdinandy Györgyről sokáig csak annyit tudtunk, hogy egy titokzatos szigeten – talán Puerto Ricon él, bennszülötteket tanít (hogy mire, az rejtély), időnként könyvhétre hazalátogat, és gyönyörűséges novellákat ír. Ő volt a mi egzotikus szigetlakónk. Akire egyébként jó volt ránézni, bármikor jött, mert napsütést hozott magával. Nem annyira a bőrén, inkább lélekben. De miért a múlt idő?

Mert Ferdinandy legújabb könyve – Gyönyörűen tudott fütyülni – a múlt időről szól. Pontosabban arról a köztes időről, amikor még élünk ugyan, de már búcsúzunk. Véget ér az élet, és ehhez képest súlytalan minden irodalmi játszadozás. Véget ér az egyetlen ember élete is, és látszik már a vége annak a világnak is, melyben mi még élhettünk. Foltokban csupán, de már terjed egy másik, furcsa világ, melyben nincsenek járdák, és így nincs séta sem, pedig ahogy egy hóbortos költő mondta, kinek zseniális, ügyefogyott alakja feltűnik Ferdinandy könyvében: „Legszebb alkotás a séta.” A gyaloglás, hogy „elsétálok a boltba”, a Sárkányeregetés című novellában már csupán egy öregember bolondériája. Itt már olyan házakat terveznek papundekliből, ahol nincs helye könyvespolcnak. („A nagymamám még nem olvasott könyvet, az unokám már nem olvas. Nem értem miért ez a felhajtás a könyvek körül? “ – fakadt ki egy író az Európa Expresszen utazgatva.) Egy világ végét éljük. Ferdinandy György könyvében nincs szó látványos múlt-siratásról, csak éppen a hideg futkározik a hátunkon.

Valójában minden író szigeten él, abszolút szigeten: az alkotásén. Szigorúbban: az író – ha igazán az – maga az abszolút sziget, mindegy hol él, hónapos szobában, ahonnan ki sem teszi a lábát, vagy földrészek között röpköd egész életében. Elmegy, hogy hazavágyódjon, otthon marad, hogy örökké elvágyódjon. Ámbár ehhez még írónak sem kell lennie.

Fantázia az élethez kell, az irodalomhoz elég csupán az élet – gondolom Ferdinandy György novelláit olvasva, ő ugyanis nem tesz mást, csupán az életét meséli, az életére emlékezik, s ezzel elsőrendű irodalmat hoz létre. Én legalábbis nem tudtam rajtakapni semmi kitaláción, fikción – ha úgy tetszik. Magamról írok, nem ismerek mást – merész alapállás ez, ha másféle is, mint kijelenteni, hogy „Bovaryné én vagyok.”

Mert nem akármilyen fantáziára volt szüksége a nemzetnek az ötvenhatos forradalomhoz, az írónak a szülőföld elhagyásához, az élet újrakezdéséhez, a nagyra törő és – az élet vége felé már belátható – gyerekes tervhez, hogy francia íróvá váljon, hogy elhagyva Franciaországot, szigetlakó legyen, hogy Hófehérkének nevezze a feleségét, merészség kell ahhoz, hogy valaki egész életében „csupán” az életét mesélje. Akkor is, ha kisebb-nagyobb kerülőkkel és furfangokkal szemérmetlenül ezt teszi minden író. Ferdinandy visszafogott és szemérmes, szinte tárgyilagos mesélő. Tudja jól, szükség van a távolságtartásra, hiszen róla van szó.

Volt egyszer egy forradalom. Ferdinandy Györgynél talán senki nem mondta még egyszerűbben és szomorúbban: „A világ egyik fele eltiporta a felkelést, a másik fele meg nézte. Azután most, utólag, az egekig dicsérték. És nem értették, hogy miért nem veszem őket komolyan.” Mint oly sok emberét, az ő életét is az 56-os forradalom „billentette ki”, s térítette el az egyszerűbb útról, vagyis hogy itthon, Magyarországon élje ki kalandvágyát. Novelláskötete képzeletbeli és valóságos látogatásokat idéz egy élet színhelyeire. Visszautazhatunk az íróval az első Francia nyár-ba, ahol az első feleséggel nézték egykor a Mont Blanc csúcsát. Az irodalom szép, gyöngéd hatalma: ez a három szó – Mont Blanc csúcsa – kevés magyar olvasóban nem idézi föl az egyik legszebb szerelmes verset, Vajda Jánosét, s Ferdinandy novellája, mely egyébként is az elmúlásról szól, hideg melankóliával vonja be.
Egy író, aki nem akarja tollával átszúrni a papírt, mint a lázas és elszánt újítók, a toll nála csak toll, s bölcs – néha öreges – rezignációval szelíden siklik a papíron. Az élet a vége felé közeledik, a kör bezárult, az író haza készül, fölteszi az ékezeteket. Emlékezik egy fiatalemberre, aki „franciának készült”, de csak „kezdő francia“ lett belőle, majd hallgatag idegen egy trópusi szigeten. „Nem kötöttem az orrukra, mit gondolok.” Itthon pedig régi fényképeket kutat, a régi preszszókat keresi az új presszók helyén, temetőkben bolyong. De a múltból csak halvány fények pislákolnak. A repülőn még egy lány meleg combjának véletlen üzenete. „Nehéz belenyugodni, hogy valami végérvényesen elmúlt.” Hogy is lesz az a vég? „Lesz házam, lesz kutyám.” Fiatalon is így tervezte: „Lesz feleségem, házam, kutyám.” Meglett a feleség (feleségek), gyerekek, unokák, aztán a feleségek és gyerekek magára hagyják, élik a maguk életét. Csak kutyája nem volt soha, sehol, sem Franciaországban, sem a szigeten, ahol mindig idegen volt. Majd talán itthon lesz kutyája is. Hogy az élet véget ér, és véget ér a szerelem? Bolondság. Carpe diem.

Ferdinandy György: Gyönyörűen tudott fütyülni
Ister Kiadó, Bp., 149 oldal, 1300 Ft

Tóth Erzsébet

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu