buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Történelemmel telő idő


2001.09.20

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az idő, a késő törökkori, megszabdalt Magyarország ideje kap másféle jelzőket is a két nagy részre osztott vaskos regény lapjain. Egy zárójelben például az alvadt idő csendjéről olvasunk. De amiként az egyik – a könyvcímbeli – sötét jelző sem csupán a haza nagy idejét méri, hanem minden egyes ember saját éjszakájáét is, úgy a másik feketevörös sem csak egy női mivoltában megvert és felsebzett leány személyes kis sors idejére utal, de az övébe fonódó más sorsokéra is – és ott, akkor melyik földi emberút ne írná a másikat, a másik a harmadikat, mindegyik az összeset? S miért csak ott és akkor? Hát mikor nem?

Szilágyi István történelmi regénye a történelemmel telő Idő regénye; tehát noha tökéletesen el is helyezi magát az olvasmányos, tanulságos és közkedvelt műfaj keretei között, éppen ezáltal ki is lép onnan, hogy bölcselet és költészet váljék belőle.

Ez az élmény szép fokozatosan érik meg az olvasóban, aki először arról szerez tudomást, hogy a sarcolások, felégetések, vendégjárások közepette is álmos életű Revek lelkészét, Terebi Lukács uramat fogságba ejti a pogány. Ki kellene váltani valahogy, már csak becsületből is. Ebben a nehezen haladó műveletben a tiszteletes deákjáé a főszerep. Neki a ragadványneve: Tentás, vagyis a „téntakotyvasztáshoz”: az íráshoz, a másoláshoz, a szellem dolgainak megcsodálásához, szelíd elgondolásához ért. Az agg lelkészért furfangosan felkínálható ellenérték pedig Schedel nevezetes Világkrónikája, melyet nem is egy huszad- vagy ötödrangú török kiskirály, inkább „Domenico Pulcci úr, a kiváló és dicséretes erények aranyszelencéje” áhít hőn – s amely kurva nehéz, ha addigi helyéről utaztatni akarják. Márpedig, egyezségeken görgetve, akarják. Még akkor is, ha csak egy élő tetemet kapnak érte cserébe.

Tentás alakja és neve által az „irodalom” mozgatja a cselekményt. Az irodalom, mely egyfelől csak már-már szolgai lejegyzés, másfelől teológiai, filozófia, retorika, maga a megőrzött – és az őrzés által (újra)alkotott – eszszenciális lét. A Világkrónika révén maga a „történelem” kapcsolódik bele a történelembe. E mű képeiben mint a mindenség foglalatában gyönyörködött a deák, ám a férfifej-simogató Hurina bégnek azt juttatja eszébe: „...bizony volna itt még hódoltatni való”.

A Hollóidő óriási türelemmel és szembeszökő tudatossággal létrehozott míves munka, a mesteri csiszoltság mintadarabja. Akár konferenciák, tanulmánykötetek dolga lehet eldönteni: túlcsiszolt-e – mert a XI. fejezetnél, a Lovat és papot egy krónikáért című Első könyv és a Csontkorsók című Második könyv közötti aspektus- és narrációváltás, mely a „mese” linearitásába, lényegében hagyományos voltába alig szólt bele, újszerűségével bizony megnehezíti az olvasó (még inkább a tévedni nem akaró elemező) dolgát. Elmondható, hogy Szilágyi István tollán oly árnyaltan kel életre a történelmi regény jelenként is értelmezhető múlt ideje, illetve a létregény örök ideje, hogy a figurákat és az eseményeket mérlegelve olykor a teljes relativitással, karakter és jelentőség eldönthetetlenségével, a történelem nevezetű folyamat anarchiaküszöbi viszonylagosságával is számot kell vetnünk. Kiváltképp ha a regény „titkos főszereplőjére”, közvetett (?) koncipiálójára, a kétszeresen is beszélő nevű Fortuna Illésre összpontosítunk, ki hol eltűnik, hol előbukkan.

Vezetéknevével a jó- vagy a vakszerencsét, személynevének prófétálásával a mindenre gondot viselő, a megváltás művét is tervébe fogó Istent látszik képviselni. Kérdés, mikor melyiket. De sajátságosan kettős én kettős életét pergetik a többiek is. Az aggnak mondott, nősülékeny Terebi tiszteletesnek nagyjából akkor születik az első unokája, amikor angyalkává válik az utolsó, legkisebb gyermeke. Asszonya, Hódy Ágó árván maradt mellének tejével az általa boszorkányosan megfejt tehén borjacskáját is szoptatja. Baga Rozál gyakni kergeti a szerelmeseket, holott a fiút rendre maga húzta a kamrában a bab, borsó, köles vetette alkalmi nyoszolyára, termékenység és terméketlenség termény-ágyára (s ama fiú sokáig édes szülőanyjának vélte Rozált). Tentás barátai, a katonának álló, kamasz lélekkel kalandos mesét követelő fiúk is belül vannak az általános kettősség körén.

Alkalmanként még a török is (talán az ő rajzukban nem ártott volna egy-két felmentő szín, a sokarcúság igazságának „túloldali” erősítésére).

Igen sok, a mértéktartó archaizálással patinázott emlékezetes szöveghely, néhány monumentális dialogizáló, hitvitázó jelenet, egy-két mellbevágó festői „vászon” ékíti Szilágyi István legújabb alkotását.

A Hollóidőt – a hollóidőt a befejező oldal, a két különleges piramis közt ingázó deák víziója méltóképp zárja: „Mert a két piramis, amint ott botorkált közöttük, egyszer csak rázkódni kezd. Majd arra rettenünk, megomlik egyik a másik után. És gurulnak szerte a levágott fejek. Aztán látjuk, a vén papa apródja indul utánuk. Azok szaladnak előtte. Mintha terelné őket. Gurulnak, futnak vissza a mezőbe. Ő meg csak lépdel a nyomukban. A holtakkal terített végesség fele.”

Kik látják mindezt? A társak? Az író, és vele mi, olvasók? A történetmondó(k) személye lehet kétséges, a grammatikai jelen idő, a korláttalan negyedik dimenzióba szőtt regényjelen elementaritása azonban nem. Szilágyi István könyvének első lapjain, mondatkezdő helyen sokszor ismétlődik az igaz szó. Az egész mű kontrasztív világképét előre vetítő, ellentétező értelemben: „Igaz, a város polgárait sújtó kiadások között megvolt ennek a fordítottja is” (értsd: tehernek teher, csapásnak csapás az „ellentétele”) stb. A Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót írójánál henye szóismétlésre nem gyanakszunk. A magát a textusba követelő szó – motivikus és stiláris, később megérthető funkciója mellett – a könyv legfontosabb jellemzőjét hordozza (úgy, hogy alakilag-tartalmilag benne foglaltatik a gaz, az az, az igaztalan is): a Hollóidő a történetesen épp a történelemben megragadott idő igaz ábrázolása.

Szilágyi István: Hollóidő
Magvető Kiadó, Budapest, 2001.
544 oldal, kötve, 2290 Ft

Tarján Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu