buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A Németh László-centenárium könyvtermése
(2001 nyár végén)


2001.09.20

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nehézkesnek tűnő téma-megfogalmazásunk tán még csipetnyi iróniát is sejtet; mintha emlékeztetne valamely kiadói vagy könyvtári gyarapodási jegyzék címére. S ha még azt is hozzávesszük, hogy e centenáriumi évet megelőzte a szintén nem kevés szellemi értéket hozó 2000. év, – és követi is egy következő (úgyszintén izgalmas kiadványokkal), nos akkor azt kell konstatálnunk – maradjunk most a könyvkiadás mezején –, hogy Németh László kultusza a szó szoros értelmében páratlan. Lássuk a számadatokat (a jelzett időszakban), az egyes művek évenkénti megjelenését. 2000: három mű (öt kötetben), 2001: nyolc könyv (tíz kötetben), valamint egy CD-lemez, s még három-négy Németh Lászlóról szóló könyv várja a 2001-es vagy a 2002-es megjelenést. Két év leforgása alatt tehát tizenöt-tizenhat mű (tizenkilenc-húsz kötetben). Erre a jelenségre használtuk az imént a „páratlan” jelzőt. Mert valóban az.

A 2000. év – a centenáriumi eseményeket megelőző (egyszersmind talán meg is tervező) időszak legfontosabb szellemi eseménye az 1949 és 1975 közötti Németh-levelezés megjelentetése volt az Osiris Kiadónál. Évtizedes munkával Németh Ágnes gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá e három vaskos kötetet is. A jegyzeteket és az utószót Domokos Mátyás írta, a részletes és többféle keresési lehetőséget nyújtó mutatókat Duro Gábor készítette. Ugyancsak a múlt esztendő könyvhetén jelentette meg a Nap Kiadó Domokos Mátyás Írósors címmel összegyűjtött tanulmányait Németh Lászlóról. Miként valamennyi Domokos-könyv, ez a kötet is gazdag gondolatiságával, szenvedélyes igazságkeresésével, számos eredeti megfigyeléssel, szellemes és színes előadásmódjával, emlékezetes irodalomtörténeti (és esszéírói) élménnyel ajándékozza meg az olvasót. Szintén a 2000. évben adta ki Püski Sándor az egy évvel korábban Budapesten megrendezett Szárszó-konferencia előadásait. A téma ezúttal teljes egészében Németh László élete és munkássága volt, amiről e könyvecskében tizennégy előadó értekezik (Szárszó Budapesten. Előadások Németh László életművéről 1999. szeptember 25-én).

Tisztem persze mégiscsak az, hogy a centenáriumi esztendő Németh László-kiadásairól és a róla megjelent művekről szóljak valamivel részletesebben.

Püski Sándor a maga létező valóságában is legendás könyvkiadó elmúlt már nyolcvanéves, amikor hozzáfogott Németh László esszéinek, tanulmányainak másodszori kiadásához –, a negyvenes évek eleji első megjelenéshez persze hozzávéve az 1945 után keletkezett műveket is. 1992-ben jelent meg ennek az impozáns sorozatnak az első két kötete (A minőség forradalma és a Kisebbségben című hajdani tanulmánykötetek tartalmát és címét is lekötve); majd 1999-ben a második két kötet (ugyanilyen elgondolás szerint). Végül 2001-ben, a centenárium évében – Németh Ágnesnek, az író leányának szerkesztésében – napvilágot látott A felelősség szorításában című újabb három kötet, melyek (néhány kivétellel) az 1945 és 1975 között (az író halálának éve ez utóbbi dátum) keletkezett eszszéket, tanulmányokat tartalmazzák. A szerkesztő tartalmas és bensőséges utószavából csak egyetlen mondatot idézünk. Németh László minden megaláztatása, oly gyakori csalódásai ellenére, „amikor alkalma nyílt a közérdekű kérdésekhez hozzászólni, hitte, hogy joga és felelőssége az adott keretek közt meglévő lehetőségekre a nemzet figyelmét felhívni.” A felelősség szorításában tematikus és kronologikus összeállítás; azaz a rokon tartalmú esszék kerültek érintkezésbe egy-egy fejezetben, ezeken belül pedig a megírás dátuma a rendező elv. Összesen tíz fejezetet tartalmaz e három kötet, melynek – mint használandó könyvnek – komoly értéke a névmutató (Kovács Zoltán munkája). Az említett rendező elv nagy könnyebbséget jelent az egy-egy témát kutatóknak, s nem zavarja a más szempont szerint kereső olvasót sem. (Persze több témájú vagy más helyre is besorolható „átmeneti”, vegyes témájú tanulmányok is találhatók e gyűjteményben, hasznos tehát mindhárom kötetet párhuzamosan tanulmányoznunk.) Óhatatlanul is felvetődik persze a kívánság, a szakmai-kritikai óhaj: bárcsak egyszer a maga egészében és szigorúan a születés időrendjében, s műfajoktól függetlenül láthatnánk át ezt a hatalmas életművet. Ekként lehetnénk csak utólagos részesei – e művek születésének a történetisége révén – a valóságos alkotói folyamatnak; s egy ilyen rekonstrukciós kritikai kiadás még számos – eleddig rejtett, rejtőzködő – összefüggést fedezhetne föl ezen életművön belül. (Mindenekelőtt az egyik mű rendkívül szoros tapadását a másikhoz, s szerves hozzátartozását a többihez.)

Valójában egy új, eddig nem létezett Németh László-könyvet szerkesztett, állított össze Németh Magda, az író leánya Írások a hipertóniáról címmel. E kötet anyaga – csaknem valamennyi – külön-külön már megjelent korábban, így együtt – s ezzel egyszersmind egy tematikus összeállítást is jelentve – még nem. S éppen ez a tematikusság, ez az együvé tartozás és egy irányba mutatás adja ennek a könyvnek a különlegességét, valódi újszerűségét és szívszorító drámaiságát. Az a kísérletező vakmerőség leginkább, amellyel Németh László a súlyos betegséggel szembe az újkori civilizáció egyik tudományos újdonságát, az analizáló-kísérletező-bizonyító gondolkodásmódot fordítja, szinte játékos könnyedséggel. (1954 tavaszán döbben rá betegsége súlyosságára, s arra, hogy alkotómunkájával párhuzamosan nem kevés időt kell fordítania öndiagnózisára és önterápiájára.) E szóban forgó kötet együtt tartalmazza a (fiktív) leveleket e hipertóniáról, a vérnyomásnaplót, a grafikonokat, és több más, e témakörbe tartozó írást. (Például naplórészleteket). Tartalmazza továbbá az e tárgyban írt leveleit s Matos Lajos szívgyógyász még 1967-ben keletkezett, Németh László orvosi tanulmányairól nagy elismeréssel szóló cikkét. Utószavában Vekerdi László egy másik szakorvost, Fenyvesi Tamást idézve „Németh gondolatainak eredetiségére és kora orvosi-fiziológiai ismereteit megelőző frissességére” mutat rá. (A kötetet a Nap Kiadó jelentette meg a düsseldorfi Semmelweis Társaság anyagi támogatásával.)

Csalogatóan vékony szemelvénygyűjteménnyel emlékezett a centenáriumra a Nemzeti Tankönyvkiadó. Rubovszky Rita összeállításában a fiatal olvasók megnyerését szolgálhatja a szép könyvecske, amely címe szerint breviárium, ám a tartalom inkább a keresztmetszésszerű szemelvénygyűjtemények érdekességével, gazdagságával vonz. Jól szerkesztett, dinamikusan építkező válogatás ez, még a maga reménytelenül szűkös keretein belül is képes megsejtetni a Németh László-i géniusz mibenlétét. Az összeállításban – esszé, levél, regény, novella, dráma – Németh fő műfajai mind képviselve vannak, miként a pálya időbeli hosszmetszete is érzékelhető. (A kötethez Valaczka András írt magvas utószót.)

Igazi meglepetés – Németh László is bizonyára örülne neki – a szófiai Sztigmati kiadó három Németh-drámát (Galilei, Széchenyi, A két Bolyai) tartalmazó kötete. Julia Krumova a Galileit már korábban lefordította bolgárra, ám a munka kéziratban maradt. A centenáriumi év serkentő hatásának, valamint Szondi György, a szófiai Magyar Kulturális Központ igazgatója bábáskodásának (és a Magyar Könyv Alapítvány támogatásának) köszönhetően a másik két drámának is megszületett a bolgár változata. A könyv előszavában e sorok írója mutatja be Németh Lászlót a bolgár olvasóknak.

Nem könyv ugyan, hanem CD, mégis itt, ebben a szemlében a helye az Élőszóval címmel kiadott Németh László-lemeznek. Ez a felújított (és technikailag tökéletesített) kiadás némi eltéréssel megegyezik az 1984-ben megjelent fekete lemez hanganyagával, széles körben biztosítva immár Németh László hangjának, felolvasásának megörökítését és a hozzájutás lehetőségét. A CD-n emlékbeszédek (Móriczra, Kodályra, Bartókra, Tímár Józsefre), előadásrészletek, nyilatkozatok, életrajzi epizódok szerepelnek. Összesen tizenhárom műből, csaknem 70 percben. A lemezt a Hungaroton cég adta ki, Németh Magda hathatós támogatásával.

A Németh Lászlóról tervezett centenáriumi kötetek közül eddig (a nyár végéig) négy mű jelent meg. Füzi László Alkat és mű. Németh László 1901–1975 című vaskos monográfiája (Kalligram Kiadó, Pozsony); Tüskés Tibor Az édenalapító című tanulmánykötete (Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs), továbbá a Nap Kiadó „In memoriam” sorozatában A minőség forradalmára című kritikaválogatás; valamint dr. Lakatos István könyv terjedelmű tanulmánya Németh László felesége, Démusz Ella életéről (Felsőmagyarország Kiadó).

Füzi László említett könyve a legjobb Németh Lászlóról szóló könyvek közé tartozik, összességében megítélve: rangos irodalomtörténészi (egyszersmind filológusi) teljesítmény. Néha ugyan túlírt, túlbonyolított, nehezen kibogozható, máskor meg túlontúl egyszerűen „old meg” bizonyos „kényes” kérdéseket –, de ezek a pöttyök nemigen vonnak le a munka tényleges értékeiből. (Legföljebb nem gyarapítják azokat.) Értékei pedig bőven vannak Füzi könyvének.

Jól átgondolt (holott korántsem veszélytelen) ennek a műnek a szerkezete, s ez a szerző alapkoncepciójából úgyszólván egyenesen következik. Az Alkat és mű műfaját, találgatván, keresgélvén azt tapasztalhatjuk, hogy Füzi legalább négy külön-külön könyvre való pályaívet, vonulatot szerkesztett egymásba és egymás mellé. Először is újra rekon-struálta Németh László életét nagy részletességgel és elsőrangú beleérző képességgel. A második (párhuzamos) vonulata – e könyv legnagyobb újdonsága – Németh László jellemrajza. Az alkat és mű problémája. Ez alighanem új fejlemény a Németh-szakirodalomban. (A Németh édesapja, Németh József naplóinak és visszaemlékezéseinek sajtó alá rendezője ugyancsak Füzi László volt néhány évvel ezelőtt; így aztán ő tudhatja a legjobban, hogy az írói alkat és a mű hőse rendkívül szorosan tapad egymáshoz. Ugyancsak bőven idéz Németh levelezéseiből, személyes vallomásaiból, naplóiból, önéletrajzaiból.) A harmadik párhuzamos vonulat e könyvben az eszmetörténeti sík. Talán – történészi szempontból – a legbonyolultabb. És lehetne éppen a legproblematikusabb is. De többnyire nem az. Füzinek jól körvonalazható eszmetörténeti elgondolása van (volt is mindig) Németh László életművéről, ezt összegzi-színezi-teljesíti ki ebben a könyvében. (Megbízható kalauzokat, elődöket hív segítségül: legtöbbször Lackó Miklóst, aztán Grezsa Ferencet, Vekerdi Lászlót, Sándor Ivánt, Gergely Andrást, Lengyel Andrást.) Végül a negyedik sík: a művek. A műelemzések. Az itt elénk kerülők egytől-egyig értékes (rész)tanulmányok. (A hiányokról majd később.)

Mindezen síkok, vonulatok – természetszerűleg – az idő, a kronologikusan értelmezett idő múlásának a keretei között szemlélhetők Füzi könyvében. Ha jól értelmezem, ő három nagyobb és számos kisebb alkotói időperiódust határol körül Németh pályáján (A nagyobb szakaszok: 1, a Tanú-korszak végéig, 2. A harmincas évek második felétől az ötvenes évek közepéig. 3. 1956-tól a hatvanas évek végégig.) Az igazi szerkesztői újdonság abban rejlik Füzi könyvében, hogy mindhárom nagy (és egy-két kisebb) alkotói periódusban végigfuttatja mind a négy említett feldolgozási szempontját, méghozzá következetesen és meggyőzően. Óhatatlanul – mert szinte kikerülhetetlen ebben a konstrukcióban – elő-előfordulnak ismétlések („miként már említettük”), egyes adatok, tények többször is fel-felbukkannak; ez a sajátosság azonban inkább a tényeket (adatokat) rögzíti az olvasóban, semmint hogy kritikusi tollát köszörülné.

Németh legerősebb indító érzelmei és szellemi élménye – mutat rá Füzi – a szétesés élmény. A családjáé és a trianoni Magyarországé. Alkatában szerepek rögzülnek: az íróé, a gondolkodóé, a programok megfogalmazójáé. Az irodalom – mint a kultúra szerinte legfontosabb szegmense – szerepének a kiemelése és felnagyítása logikusan viszi el a „mély magyar” szemlélethez. (Jegyezzük meg: a mély magyarság nem esztétikai érték, hanem alkotói jelleg: Németh irodalmi kánonjának teljesen logikus és ésszerű fő alkotó eleme; s csak úgy és akkor vált problematikussá, amikor a harmincas évek végén reménytelenül összegabalyodott az asszimiláció – önmagában tudományos egzaktsággal nem vizsgálható – elsősorban a magyar zsidóságot érintő problémahalmazával.) Önmaga szerepének felnövesztése – látja, helyesen Füzi – elvette előle e szerep „társadalmi hitelességének ellenőrzését”. A szereppel való teljes azonosulás viszont állandó vitára, ütközésre, s a harmincas évek végére ez a felfokozottság „küldetéstudata kimerüléséhez és az általa betöltött szerep kiüresedéséhez” vezetett. 1945 után – írja Füzi – újra megjelentek a távlatosság jegyei, gondolkodása nyitottá vált. Míg korábban a saját maga „elkiáltott tételeihez mérte a történelem változásait”, 1945 és – különösen – 1956 után „olyan módosításokat végzett el korábbi gondolatain, amelyek segítették azok »életben tartásában«.” Évekig hitt a „létező” szocializmus humanizálhatóságában, de amiként a politikai gondolkodás tere csökkent, úgy helyeződött át Németh gondolkodásának súlypontja az etikára: „a hatvanas évek a belső megbékélés évei.” Nem a kádári szocializmussal, hanem a világgal.

Füzi könyve eszmetörténeti újdonsága Németh László „tizenkilencedik századiságá”-nak hangsúlyos elemezése. Amely „tizenkilencedik századiság” korántsem a korszerűtlenséget jelenti, éppen ellenkezőleg: „az egyén, a nemzet és a világ” kapcsolódásában megteremthető harmónia feltételezését. Miként a szerző fogalmaz: „a modernitás és a magyarság »sorskérdéseinek« összekapcsolására irányuló, egész életében és munkásságában megmutatkozó törekvés”-t. Azaz: a szerves reformok szívós éltetését. (Hozzátehetjük: Széchenyi István szellemisége szerint.) E „tizenkilencedik századiság”-nak számos alkati és gondolkodásbeli változata és ismérve kísérte végig Németh alkotói pályáját („kivonulás”, prófétálás, pedagógizálás, önmaga élete mint utánozható példaélet, közvetlen kapcsolat feltételezése mű és cselekvés között, erőteljes személyesség, lírai felfokozottság, meghatározóan közösségi indíttatás, elszánt hivatástudat stb.); végül is azonban – írja Füzi –, „nem »tizenkilencedik« századi író volt, ahogy önmagáról gondolta, hanem olyan író, aki élete nagyobbik részében a múlt felé fordulva a huszadik századi ember küzdelmeit élte meg.”
Szóba hoztuk már Füzi László e nagy könyvének műelemzéseit: már amelyek benne vannak a könyvben. Mert jó néhány Németh László-mű vagy egyáltalán nem szerepel mint a bemutatás, az elemzés tárgya, témája, vagy pedig csak elnagyolt, néhány mondatos említést kap. Ilyen értelemben alighanem éppen a művek mint objektiválódott műegészek (és nem mint ideológiahordozó szövegek) sínylették meg e hatalmas kompozíció fölépülését. E nagy építmény valahogyan rájuk telepedett. Persze, úgy is értelmezhető (és talán el is fogadható) e részbeni csonkaság, hogy Füzi egyáltalán nem akarja a példátlanul terebélyes Németh-szakirodalom műelemzéseit túllicitálni (valljuk be: kevés eséllyel kecsegtetne egy efféle túllicitálás, a mindenáron való újdonságfelmutatás); a kötet szerzője inkább a másik három – említett – szerkezetvonulatra koncentrált, azokat erősítette – bővítette. Nem mindig egyenletesen, kiegyensúlyozottan persze, néha beéri tömörré formált leegyszerűsítésekkel is. (Mindenképpen komolyabb szembesülést kívánt volna például Németh László és egynémely magyar zsidó szellemi törekvés konfrontációja, e következő – megalapozatlan, tehát félrevezető, a Király István-i logikát követő – summázatnál: „Sérült kisnépi tudat volt az övé, s éppen sérültsége miatt nem tudott megértést mutatni egy másik nép gondjai iránt.”) Túlzottan is „tömörré” – már-már az érdeklődő továbbolvasás sikerét is veszélyeztetően, szinte tudálékossá – vált az „Izzás magas hőfokon” című bevezető fejezet: nem lett volna szegényebb az egész kötet ennek az elhagyásával. Ámde aki mégiscsak végigolvassa ezt a Füzi László-könyvet –, lám, végül is igaz és elsőrangú szellemi élményekkel gazdagodik.

Tüskés Tibor Az édenalapító című tanulmánykötete az elmúlt négy évtizedben írt különböző műfajú és rendeltetésű cikkeit, tanulmányait tartalmazza Németh Lászlóról. Tematikáját tekintve három fő részre oszlik a könyv – a szerző fejezetcímei szerint –: „A művekről”, „A befogadás állomásai”, „Személyesen”. A kiemelkedően fontos szaktanulmányok az első részben találhatók: Németh László Széchenyi-élménye, A „vallásos” nevelésről keletkezéstörténetéhez, Az újraolvasott Irgalom, Németh László élete levelekben 1949–1975. Ezekben a tanulmányokban az irodalomtörténész Tüskés remekel; a többi írásban elsősorban a filológus-szociográfus, a folyóiratszerkesztő-dokumentátor, illetőleg – véges végig – a vérbeli pedagógus, a tanító, a tudást továbbadó szellem. Világos, tiszta nyelvezete, gondolatainak pontossága arra is figyelmeztet, hogy Németh Lászlóról sallangmentesen, azt mondhatnám: minden mondatával közérthetően is lehet fontosat mondani. Ugyancsak az egész kötetre jellemző a személyes elkötelezettség és a személyes élmények néha forduló hangja, hangulata. Végső soron ez a legfontosabb kérdése a Németh-életműnek: hogyan hat a befogadóra, hat-e egyáltalán a befogadóra.

Dr. Lakatos István – Németh Ágnes férje – több évtizedet szentelt a korszerű Németh László filológia kiteljesítésére. Naplói, adattárai, kronoló-giái a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen segédkönyvek. Legújabb művében („Gyermekeimért és érte”) Németh László feleségének, Ella aszszonynak életrajzi dokumentumait szövi össze és tárja az olvasó elé. Könyve jól megírt, igazi „bestseller”, ahogy mondani szokás: nem lehet letenni. A történet fókuszában Ella aszszony odaadása, féltése, támogatása és szeretete áll, – szemben Németh László nehéz, nem ritkán indulatos természetével.

Persze néha-néha harmónia is jellemzi e mindvégig – sok évtizeden át – inkább drámai, semmint lírai színezetű emberpár-kapcsolatot, de a domináns elem mégiscsak az említett alaphelyzet. Aligha van okunk kételkedni a szerző dokumentumokra építkező tényállításaiban, de mégis úgy érezzük, hogy ebben a könyvben az irodalomtörténet számára tovább hasznosítható szellemi többlet valahogyan elmaradt. Valószínűleg azért, mivel ehhez a főszereplők sok évtizedes drámáinak árnyaltabb kibontására, és főképpen a másik szenvedő fél – Németh László – igazságának („az írás ördöge”!) életszerűbb körvonalazására lett volna szükség. (Az 1988-ban megjelent Levelek Magdához című Németh-levelek szerzőjét például más fénytörésben láthatjuk, mint ahogyan e Lakatos István-könyvben legtöbbször szerepel.) Végül is osztjuk az utószót író Cs. Varga István véleményét: e „pszichodrámás párkapcsolat”-ban ki-ki „más és másféle tényeket, főképpen pedig összefüggéseket, ok-okozati tényezőket, értelmezési lehetőségeket” érez fontosnak.

Gyorsított szemlénk befejezéseképpen az „In memoriam Németh László” alcímű válogatott szemelvény- tanulmány- és cikkgyűjteményről kell említést tennünk. (Tekintettel arra, hogy a kötetet e sorok írója – Domokos Mátyás szakmai koncepciójával azonosulva és az ő gyakorlati segítségét is felhasználva – szerkesztette, ildomosnak tűnik, ha ezúttal csak a száraz ismertetésre szorítkozunk.) Németh László Életemről, munkáimról című – utolsó – életrajzát követően a gyűjtemény első három fejezetében írásokat közöl erről az életműről: kronologikus, illetőleg ezen belül tematikus (az egyes művekről szóló) rendben. A negyedik fejezet madártávlatból pillant vissza az életműre, s megpróbálja összefoglalni az egyes műfajok (regény, esszé, dráma, önéletrajz, levelek) jellegzetességeit, illetőleg értékeit. A kötetbe néhány fontos levél és Némethez írt vers is bekerült, felvillantva ezzel a „homloka égöve alatt“ (Fodor András) élők és reá figyelők egy-egy mozdulatát. A kötet anyagának válogatása és szerkesztése azt kívánja demonstrálni, hogy Németh László – hatalmas szellemi és személyes vitái, drámaian feszült élete mellett, vagyis inkább ezeket értékteremtés szempontjából mind-mind maga mögött hagyva, azoktól le nem taglózva és meg nem kisebbedve –, elsősorban mégiscsak író volt. Méghozzá az egyetemes magyar irodalom történetében az egyik legnagyobb.

Monostori Imre

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu