buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Alaposnak és igaznak lenni”


2004.12.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az Európa Könyvkiadó bő válogatásban adta közre Katherine Mansfield naplóit és levelezését, s ehhez minden eddiginél bővebb elbeszélés gyűjteményt illesztett. Így a magyar olvasó is megismerkedhet az életmű és az alkotói műhely teljességével, s nem utolsó sorban találkozhat egy esendő, de rendkívül kritikus személyiséggel.
 

Mansfield az angol irodalom Oscar Wilde és James Joyce közötti átmenetének jelentős alakja volt. Olyan korban írt, amikor a viktoriánus fegyelem és erkölcsösség után a lélek egyszeriben kitört valamiféle börtönből, s az írók témája a gyenge, kiszolgáltatott vagy éppen esendő ember lett. Míg Somerset Maugham cinikus szemmel önzőnek és képmutatónak láttatta az embert, Huxley és Osbert Sitwell mint szatirikusok lettek híressé, addig Mansfieldet olvasva úgy érezzük, az ember csak játékszer egy ismeretlen játszmában, melynek szabályai meghaladják értelmünket.

Elbeszéléseinek anyagát a mindennapi életben, átlagemberekben keresi, számára a szépséget és igazságot az élet apró dolgokban tükröződő végtelensége testesíti meg. Szereplőit céltalanul sodorja, hogy aztán olyan kérdéssel taszítsa őket a végtelenbe, amelyre nincs válasz. Írásai arra késztetnek, hogy szívünkben keressük a dolgok értelmét, érezteti, hogy nem csak alakjaival, hanem velünk is játszik az élet. Rosemary hirtelen jött jótékonysági rohama, az Egy csésze tea című elbeszélésben, felszínes és felületes. A didergő kislány felkarolása, a segítségnyújtás csak addig tart, míg férje nem tekint érdeklődve a vendégre, sőt elmondja, hogy szépnek tartja, így vetve véget Rosemary nagylelkűségének és bizonyosságának. Mansfield novellái túlnyomó többsége a magányról szól, s láthatatlan főszereplőjük az Idő, melynek feladata, hogy romboljon. Alakjai minduntalan a romboló idő csapdájába esett sorstársak, nem pedig érdekes személyiségek vagy lebilincselő események hősei. Az írónő ösztönösen hajlott az élesen meghatározott jellemektől és a kiemelkedő cselekményektől a hétköznapiság felé. Alakjai látszólag közömbös pillanatban lépnek színre, és az a finom átmenet sem érzékelhető, ami a nyugalmat vagy egyhangúságot hirtelen válságos, megoldhatatlannak tűnő helyzetté alakítja. Mansfieldnél a mese majdnem minden jelentőségét elveszítette. Írásaiban rávilágított arra a tényre, hogy novellákat lehet írni a mese szükséges kelléke nélkül is. Ezért írásai nem Maupassant-féle „jól megcsinált történetek”, inkább Csehovval állíthatók párhuzamba. Az Előjáték című novellájában a nap apró mozzanatai, bosszúságok vagy a megszokott tevékenység gondolati kísérői hullámzanak át a szereplők tudatán, s az olvasó a szerkesztés remeklése révén egyszerre értesül a különböző reakciókról. Mansfield írásaiban mindig a lényegesről van szó, még akkor is, ha látszólag semmitmondó jelek utalnak erre. Mint az aloé virág. Az önző férjtől és a sok gyerekszüléstől életunttá vált Linda felé úgy int a virág, mint egy pompás bárka, melyen elhajózna. Kezia, a kislány számára az örökkévalóságot jelenti a hatalmas növény, s rábeszéli a nagymamát is a halhatatlanságra, míg az öregasszony a virág kapcsán csak a befőzés gondjaira tud gondolni. Az Előjáték születésekor még nem jelent meg az Ulysses, és Woolf művészi felfogása és módszere sem alakult még ki. Ezt azért fontos megjegyezni, mert látnunk kell, hogy a belső monológ és a tudatfolyam technikája már a nagy újítások előtt megjelenik Mansfield prózájában.

Csodálta Csehovot, vérmérséklete hasonlított is hozzá, de a két író technikája korántsem volt egyforma. Férje, Jack Murry esszéista szerint: „módszere sajátosan egyéni volt s ugyanúgy fejlődött volna akkor is, ha Csehov sohasem lett volna a világon.” E megállapítást cáfolják némiképp Mansfield Új-Zéland-i ihletésű novellái: az Előjáték, Az öbölben, A Garden party és A babaház, melyek írásművészetét áthatja A mezzaninos ház látásmódja és technikája.

„Én nem leszek sokáig divatos, le fognak leplezni, undorkodni fognak, a rosszallástól kirázza őket a hideg. Én olyan szörnyen ódivatú dolgokat és embereket szeretek. S szeretek a küszöbön ülni és beszélgetni az öregasszonnyal, aki a birsalmát hozza, és piknikre menni egy rázkódó kis szekéren. Azt hiszem, nem vagyok annyira modern, mint amenynyire kellene lennem. Jack Murry szerint rettenetes moralista vagyok.” Rövid élete alatt Katherine Mansfield számtalan naplófeljegyzést és levelet írt, s már halála után néhány évvel napvilágot láttak a sok szenvedésről, kínzó betegségről, terveiről, a művészi koncepciók élményeiről számot adó Journal (Napló) és Letters (Levelek) John Middleton Murry, a megözvegyült férj és hagyatékgondozó kiadásában. Kortársai közül sokan visszataszítónak találták a naplók és levelek ilyen korai kiadását, érzéketlenséggel vádolva Murryt.

A bírálóknak mégsem volt igazuk, mivel a szorgalmasan vezetett napló és a levelek elsősorban a művészi munka, a valóság tiszta és mély megragadásával foglalkoznak. Ezért joggal tekinthetők az életmű kiegészítő darabjainak, kiemelten azok a napló és levélrészletek, melyek novellavázlatokat tartalmaznak. Itthon, a Nyugat hasábjain többször is közölték Mansfield novelláit, s míg az 1931-es Nyugatban Szerb Antal értetlenkedő, nyúlfarknyi írást közölt, melyben inkább a női vonásokat kereste az életműben, addig Végh Hanna szintén e folyóiratban értő tanulmányt írt Mansfield leveleiről. Mint írta: „…nevét egyszerre a költészet nagyjai közé emelte; – egy Keats, s a modernek közt egy R. M. Rilke levelei egyenrangúak vele (…) Újból és újból elolvasom e valóban egyszerű leveleket – mind nagyobb elragadtatással. Gazdagságuk kimeríthetetlen; próza, mely a költészet határmentén honos; mély gondolatok, páthosz nélkül előadva; nem mesterkélt »irodalom« (hány levelezésben találkozunk ál-közvetlenséggel!) – hanem kemény valóság szól minden sorból.” Leveleinek visszatérő témája a szerelem, betegsége és az irodalom. Néhány levelezőtársát leszámítva főleg férjével, Murryvel levelezett, hiszen tüdőbaja kisebb megszakításokkal hosszú hónapokra választotta el őket egymástól. Betegsége miatt Mansfield a teleket a francia Riviérán, Dél-Angliában töltötte, s magányában a levelezés lehetett a személyes kapcsolattartás egyetlen módja. Az utazásokból fakadó kétlakiság és magány rávetül írásaira. Létformája volt az írás, ha nem elbeszélést, levelet, akkor naplót írt. Ezt támasztja alá, hogy nem egy „kulcsos” naplója volt, hanem rengeteg füzetbe írt, feljegyzett novellacsírákat, ötleteket, személyes megfigyeléseket. Naplóírása kettős indíttatású, egyrészt úgy írja ezeket, mint aki el akar rejtőzni a világ elől, másrészt kiadásra szánja, „és végül egy apró naplót is akarok vezetni – hogy egy nap majd kiadják”.

Férjének írt egyik levelében felveti, hogy az Atheneum című folyóirat közölhetné néhány naplórészletét. Mindezek tükrében megkerülhetetlen az őszinteség kérdése. Amint Géher Iván megállapította Sylvia Plath levelei kapcsán „az író a leveleit is írja”. S minden bizonnyal ez igaz Katherine Mansfield leveleire és naplófeljegyzéseire is, hiszen ezeket az írásait éppoly körültekintően, finoman és tudatosan fogalmazta, mint elbeszéléseit. Mégis az őszinteséget engedi alátámasztani az a tény, hogy számtalan naplófeljegyzést és levelet (melyeket címzettjüktől visszakért) égetett el. Naplóit, akárcsak leveleit átitatja a vallomás szándéka, akár természeti megfigyeléseit, írói műhelytitkait és az íráshoz való viszonyát vetette papírra. „Köptem – furcsa íze volt – élénk piros vér. Azóta is vért köpök, ahányszor egy kicsit köhögnöm kell.

Hát igen, természetesen meg vagyok ijedve. De csak két okból. Nem akarok beteg lenni, mármint »komolyan« távol lenni Jacktól. Jack az 1. gondolat. A 2.: nem akarom, hogy ez igazán tüdőbaj legyen, mert aztán galoppba kezd – ki tudja – és nem tudom megírni a könyveimet. Ez az ami számít. Milyen elviselhetetlen lenne meghalni, és csak »jegyzeteket«, »darabkákat« hagyni, és nem befejezni igazán semmit.” Ezeket a sorokat jegyezte le 1918 februárjában Franciaországban. Naplóiban bepillantást enged műhelymunkájába. „De igazán: miről akarok én írni? Faggatom magam: kevésbé volnék-e író most, mint voltam? (…) Többet akarok-e, mint viszonyítani, emlékezni, megerősíteni a lelkem? (…) De most – most a saját hazámra akarok emlékezni. Igen, írni akarok a hazámról, amíg csak ki nem merítettem a készleteimet – és nemcsak azért, mert meg akarom adni ezt a »szent tartozást« a hazámnak, amiért az öcsém & én ott születtünk, hanem mert gondolatban ott barangolok vele minden felidézett helyen. Sosem vagyok nagyon távol tőlük. Szeretném az írással feleleveníteni őket.” Ebből a belső műhelyből születik az Előjáték, Az öbölben és más elbeszélései.

Katherine Mansfieldnek az alkotás lehetőségeiért meg kellett küzdenie, legtöbbször elégedetlen volt magával, de tudta, hogy a kiforrott alkotásokon egy szót, egyetlen vesszőt vagy pontot sem szabad változtatni, mert a kész írás komoly mérlegelés eredménye, mint azt férjének írt leveleiben kifejtette.

Sikeres író volt, akit a siker olyanynyira nem érdekelt, hogy soha nem írt róla. „Alaposnak és igaznak lenni”, s „abból élni, ami állandó a lélekben” – ez volt írói és emberi hitvallásának vezérfonala, s e két töredékmondat magába foglalja e törékeny nő hitvallásának lényegét, az íróét, aki döntő súllyal határozta meg a 20. század elejének angol irodalmát.

Katherine Mansfield
Elbeszélések
Ford.: Mesterházi Mónika, 672 oldal, 2800 Ft
Naplók, levelek
Ford.: Gy. Horváth László, Mesterházi Mónika, Rakovszky Zsuzsa, Szőllősy Klára, 672 oldal, 2800 Ft

 
 
 

Erős Kinga

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum


Eddigi hozzászólás ehhez a cikkhez:
mömö

#1

2004.12.19 01:34

Talán nem Erős Kinga hibája, de a két könyv fordítói (nomen est omen) fordítva szerepelnek.
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu