buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Demokratikus alapkérdések


2004.10.08

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Bart István, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének az elnöke az Európai Könyvkiadók Szövetségének (Federation of European Publishers) felkérésére szeptember 21-dikén előadást tartott az Európai Parlamentben az idén csatlakozó országok könyvpiaci helyzetéről. Ennek kapcsán arra kértük az Egyesülés elnökét, foglalja össze lapunk számára az általa mondottakat.
 

Az előadásomban arra kívántam ráirányítani a figyelmet, hogy az újonnan csatlakozó országok könyvpiaca Lengyelország kivételével mind kicsi, sőt nagyon pici, gondolok itt Szlovéniára, Lettországra vagy Észtországra, hogy Máltáról már ne is beszéljek. Aki ezzel a szakmával foglalkozik, annak nem kell magyarázni, hogy például németül könyvet kiadni egészen más mesterség, mint szlovénül. Kívülről a szlovén könyv is éppen olyan, mint a német, de ami mögötte van az valami egészen más. Ugyanis a könyv készítésének az a sajátossága, hogy minél több készül belőle, annál olcsóbb lesz egy példány belőle, és minél kevesebb, annál drágább. Ezen a törvényen semmi nem változtat. Következésképp a kis országok, kis piacai hátrányos helyzetben vannak a nagy piacokkal szemben. Nem csupán a könyvbizniszben, ami önmagában is éppen elég baj, de hátrányba kerülnek maguk a nyelvek is, főleg, mert az ország és a nyelv fejlődéséhez egyaránt nélkülözhetetlen szakirodalom a természetszerűleg alacsony példányszám miatt mindinkább kiadhatatlanná válik a kis nyelveken. Márpedig ezekben a kis országokban a nyelv meghatározó szerepet játszik a nemzeti identitásban. Ezeket az országokat nem dinasztiák hozták létre, hanem a nyelvek. Mindez nem csak az újonnan csatlakozó országokra érvényes, ugyanettől szenvednek a finnek, a svédek vagy a görögök is. És akkor még nem is érintettük a regionális nyelveket, mint például a katalánt vagy a baszkot.

Mindeközben a globalizáció nem kerülte el a könyvkiadást sem. Ennek következtében az egész világon egyre több a nagy nyelvekről fordított könyv jelenik meg. Ezzel önmagában nem lenne baj, hiszen a fordítások gyarapodása épp az egyik legszebb vonása a globalizációnak. A baj az, hogy a nagy nyelvek mögött, főleg az angol mögött tornyosuló hatalmas gazdasági erőfölény mindenekelőtt a tömegárút támogatja és népszerűsíti ezerféleképpen. Ahogy elöntik a világot az Amerikából érkező olcsó filmek, ugyan úgy öntik el a könyvkiadást a globális piacra szánt, angolból fordított tömegkönyvek, nemcsak az ú.n. szépirodalomban, de az ú.n. ismeretterjesztő vagy ifjúsági kategóriában is. Ha kézbe vesszük, mondjuk egy jó nevű észt kiadó katalógusát, akkor azt látjuk, hogy a felsorolt húsz címben van egy klasszikus, egy-két észt kortárs író műve, vannak mindenféle hasznos könyvek, néhány tankönyv, és aztán következik öt-tíz amerikai bestseller. Miért? Mert az észt kiadónak el kell érnie bizonyos átlagpéldányszámot, hogy a felszínen maradhasson, és ezt csak a legnépszerűbb amerikai bestsellerek fordításával tudja biztosítani. És kínosan kimarad a nemzeti szakirodalom.

Legkevesebb tízmilliós piaccal kell rendelkeznie egy országnak ahhoz, hogy komoly, szakszerű és szakosodott, kiegyensúlyozott könyvkiadással büszkélkedhessen. De még ekkora piac esetén is súlyos probléma a szakkönyvek kiadása, mert aránytalanul nagyok a vele járó költségek, és aránytalanul kicsik a példányszámok. Ezen valamit segíthetnek különféle támogatások, de ellensúlyozni nem tudják. Ma Magyarországon a szakkönyvek szokásos – természetes, – példányszáma háromszáz-ötszáz kötet, ugyanakkor ezek azok a könyvek, amelyek teljesen nélkülözhetetlenek, nem csak az illető szakma számára: tőlük válik a nyelv nyelvvé. Kínos dolog, ha egy országban háttérbe szorul a kortársi költészet kiadása, de az irodalom nyelvét ez még nem veszélyezteti. Ám ha egy nyelven – egyszerűen szavak híján, - már nem lehet beszélni pl. az alhasi sebészetről, akkor nagyon nagy baj van.

Megkerülhetetlenül szükség van valami olyan eszközre, amellyel megvédhetők az európai kis nemzetek nyelvei, az angollal szemben. Sokszor lehet hallani, mennyivel egyszerűbb lenne, ha az egyetemeken angol nyelven folyna az oktatás, akkor nem kellene vacakolni, különféle nyelveken elkészíteni a szakkönyveket. Igen ám, de ha nem “csinálják meg” a szakirodalomhoz való nyelvet, akkor óhatatlanul lezüllik a nyelv – konyhanyelv lesz belőle. Egy fokkal jobb csak a szépirodalom sora. Ha Magyarországon, egy tízmilliós piacon, egy regényt kétezer példányban lehet eladni, akkor a kétmilliós Szlovéniában négyszáz példányban. Négyszáz példányt se kiadni, se terjeszteni nem lehet, és főleg megélni belőle nem lehet se kiadónak, se írónak. Ha a filmszakmában nem találták volna ki az Eurimage támogatási rendszerét, amely azért jött létre, hogy megvédje az európai filmgyártást az amerikaiakkal szemben, akkor ma már – kellő nagyságú piac híján – nem készítenének komoly filmet Dániában, Svédországban, Magyarországon, vagy akár a nem kis lélekszámú Olaszországban se. Tehát a minőséget kell megvédeni a könyvkiadásban is, mégpedig európai összefogással, mert különben nem fog tudni érvényesülni az Európai Unió híres multilingualizmusa és elvész az annyit emlegetett kulturális diverzitás is. Mert igaz ugyan, hogy a gondolatok angolul terjednek a legjobban, de ezek nem angolul születnek, hanem lettül, észtül, portugálul, magyarul, görögül. Ha nem sikerül védelmet találnunk, akkor az európai kis nemzetek nem lesznek képesek fenntartani nyelvi önmagukat, nyelvük romlani fog, elkopik, és az élet hatalmas területein az angol fogja átvenni a szerepüket, mint ahogy ez Málta esetében már megtörtént.

Milyen volt az előadás fogadtatása?

Sokan – sorstársaink, – odajöttek, hogy megszorítsák a kezemet. Ott volt például a svéd tankönyvkiadók elnöke, aki elmondta, hogy nagyon a szívéből szóltam. Ők ott tartanak, hogy gondot okoz a középiskolai tankönyvek megírása svéd nyelven. Az egyetemeken oly mértékben elterjedt az angol nyelvű oktatás, hogy a szaktudományokat már nem svédül művelik. Ő volt az, aki azt kezdeményezte, hogy az előadásom alapján készüljön egy formális javaslat, és keressük meg Margaret Wahlströmöt, az Unió demokráciáért felelős biztosát, az Európai Bizottság tagját, mert a nyilvánvaló problémák az Európai Unió demokratikus alapkérdéseit, az esélyegyenlőség, a kulturális sokszínűség kérdéseit feszegetik.

Lafferton Kálmán

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu