buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A magyar régiség embere


2004.10.08

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Úgy értjük a régiség szót, ahogyan a régiek: nemcsak ismeri azt, azokat ahonnan, akiktől származunk, de mindmáig velük él. Történetükben, műveltségükben, nyelvükben, mentalitásukban, mindennapjaikban, s persze gondolkodásukban, érzésvilágukban otthonos, akár a szülői házban. És azon szorgoskodik – kutatóként, oktatóként, könyvkiadóként –, hogy mindezt mások számára is hozzáférhetővé tegye. Egy új minőség születését figyelve, dokumentálva, elemezve – főként tizenhatodik századunkban. Hogy a maga módján földerítse és tudassa: honnan jövünk, kik vagyunk, lehetünk.

Kőszeghy Péterrel beszélget Nádor Tamás

 

• A Ki kicsoda szerint ön főiskolán tanult matematikát, kémiát, egyetemen pedig magyar-történelem szakos diplomát szerzett. Egy klasszikus műveltségeszmény vonzásában, a „két kultúra” összeházasításának reményében?

– Ebből csak annyi igaz, hogy kétségtelenül mindig sok dolog érdekelt. Túl sok. Zavaros fejű ember voltam s vagyok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már első főiskolai szigorlataim után pályamódosítást határoztam el. Rájöttem ugyanis: legfontosabb számomra az irodalom. S csakhamar azt is tudtam: kivált a tizenhatodik-tizenhetedik század irodalma s a régi magyar nyelv érdekel. A kezdetek izgattak, azt szerettem volna behatóan megismerni, miként születik valamilyen új minőség. S nálunk voltaképp a tizenhatodik század literatúrájában sarjadt mindaz, amiből az évszázadok során modern irodalmunk létrejött.

• Literatúránk, művelődéstörténetünk tizenhatodik-tizennyolcadik századához milyen sajátosságok, különösségek kötötték aztán annyira, hogy ezek kutatása, tanítása, publikálása élethivatásává váljék?

– E sajátosságokat hosszan sorolhatnám. Elmondhatnám például, hogy itt a végvárakban, török elleni harc idején milyen sajátos szubkultúra jött létre mondjuk a végvárakon; vagy bölcselkedhetnék tegyük fel a petrarkizáló költészet magyarországi terjedéséről. Ám mindezt idővel tudja-tanulja meg az ember, eredendően nem ezek vonzzák valamelyik korszakhoz. Hadd fogalmazzak tehát egyszerűen: beszélhet, olvashat, írhat az ember akárhány nyelven, anyanyelve csak egy van. S engem a régi magyar irodalomhoz ilyesfajta kötődés kapcsol. Az, hogy – csupán egy-két példával élve – Szkhárosi Horvát András micsoda földszagú, darabos nyelven ír az Emberi szerzésről, A fösvénységről, földi hatalmasságokról, a „jó keresztyénség” romlásáról; vagy hogy Balassi Bálint „méznél édesb szép szók”-kal és sok egyéb módon miféle káprázatos nyelvbravúrokra, ritmikai játékokra képes. Mindez persze eleinte nem volt más, csak olvasási szenvedély: élveztem ezeket a szerzőket, a nyelvüket, a nyelvet.

• S mit tapasztalt: milyen mértékben volt a korabeli nyelv és műveltség rögzítő-konzervatív, és mennyire máris annyira hajlékony-befogadó, hogy mintegy forrását adja annak a gondolkodásnak, szellemiségnek, amely oly tágas mederben haladt a későbbiekben?

– Természetesen nem úgy pattant ki, mint Pallasz Athéné Zeusz homlokából, hanem fokozatosan alakult ki. Az első lelkesültségen, a régi szövegek puszta élvezetén túljutva már az érdekelt, miként született meg a magyar gondolati nyelv. S tapasztaltam: valójában csak a tizenhetedik század teológiai szövegeibe szövődve, majd tőlük fokról fokra elválva jött létre. Kialakultsága, rögzülése pedig csupán a tizennyolcadik-tizenkilencedik században következett be. Rendkívül izgalmas érzékelni, hogy például Pázmány Péter milyen fölényes tudással, eleganciával, természetességgel kezeli a nyelvet akár a Kalauzban, akár prédikációiban.

• Említette, hogy régi magyar irodalmunk nyelve mennyire szemléletes, valóságos, tapasztalatokon nyugvó, arra építő. Gondolom, jól érzékelhető, kitapintható általa a világ, amelyben ez a nyelv született, amelynek részét alkotja...

– Valóban: a tizenhatodik-tizenhetedik századi magyar írások egyik meghatározó jellemzője, hogy a legelvontabb szövegek mögött is ott van, ha úgy tetszik, szinte „átvérzik” rajtuk a legprózaibb, leghétköznapibb, legkonkrétabb valóság. S e tárgyiasság révén az elvontabb mondanivaló csakugyan plasztikusan megjelenik az olvasó előtt, sőt felidéződik általa azon idők embereinek már-már eleven arca, személyisége. A tizenhatodik században még talán kevésbé markánsan, mint amennyire expresszíven a tizenhetedikben. Nagy kár, hogy e szövegek olvasottsága annyira gyér. Pedig hasonlataik, szemléletességük, korántsem elvont metaforikusságuk révén még a legfennköltebb teológiai gondolatokat is képesek megvilágítani.

• Irodalomtörténészként, oktatóként, könyvkiadóként ön egyaránt arra törekedett, hogy literatúránk, műveltségünk e mélyrétegeinek kincseit feltárja. Milyen reménnyel és milyen eredménnyel?

– Egy bölcs, sok jelentésű kínai közmondás – amelyet sok egyéb közt Hanoiban ismertem meg, ahol egyetemi lektorként dolgoztam – azt kívánja: „Ha boldog akarsz lenni, ne legyen kalandos a te életed!” Hát az enyém, attól eltekintve, hogy négy évig Dél-Kelet-Ázsiában éltem, a szó köznapi értelmében nem volt kalandos. De szellemi kalandokban, hál’istennek, bőven volt részem. Például Vietnamban megismerkedhettem egy hatalmas kultúrával, s annak a miénkétől nagyon eltérő (bölcsebb) szemléletével. Bármiféle vietnamológiai-sinológiai előkészület nélkül csöppentem bele ebbe a világba, s lehet, hogy éppen e tudatlanságom miatt voltak az élmények annyira mellbevágóak. Mint a szinte mindenki által (a takarítónőtől az egyetemi tanárig) ismert költői szövegek, amelyeknek az erotikustól a misztikusig számos jelentésrétegük van. Annyira magával ragadott ez a világ, hogy már úgy gondoltam: végleg ott maradok. Ám hanoibeli magányomban Balassi Bálintot olvasgattam. Ennek a tizenhatodik századi úrnak is köszönhetően döntöttem úgy: hazajövök, és folytatom, amit itthon elkezdtem. Szerencsém volt. 1984-nyarán az MTA Irodalomtudományi Intézetébe kerültem kutatónak. S bármi egyébbel foglalkoztam is azóta (tanszékvezetés, múzeumi igazgatás, kiadóvezetés), ezt a fajta munkámat és ezt a munkahelyemet mindmáig megtartottam. S remélem, innen mehetek nyugdíjba.

• A Balassi Kiadó történetének, kiadványainak ismerője akár meg is lepődhet merészségükön, hiszen nem kis részt olyan forrásműveket, régi szövegeket publikálnak, amelyek csak viszonylag szűk körben visszhangzanak...

– A Balassi létrehozásának idején a könyvkiadás a filosz művek megjelentetésében – finoman szólva – gyengélkedett. Alapító igazgatóként mesterem, Klaniczay Tibor intelmeire hallgattam. Tőle tanultam ugyanis, hogy fontos ugyan a szekunder irodalom, de a primér dolgoknak, a forrásoknak mindig elsőbbséget kell adnunk, mert minden későbbi alkotás alapját képezik. Azt tűztük ki célul, hogy a magyar irodalomtörténet, történelem, művelődéstörténet, zenetörténet, őstörténet stb. körébe tartozó forráskiadványokat és tanulmányköteteket jelentetünk meg. Más kérdés, hogy olykor bizony az ember elkeseredik, hiszen a rendszerváltás óta nincs megfelelően átgondolt, strukturált kultúratámogatási rendszer, pedig számos uniós országban találhatnánk követhető modellt. A magamféle kivált elszomorodik, hiszen kutatásának tárgya, magánszenvedélye a kiadó célkitűzéseivel nagymértékben egybeesik, ám folyton efféle akadályokba ütközik. De végül szívósnak bizonyultunk elhatározásainkban. Hadd említsem itt azt a két, a kiadóhoz kötődő sorozatot, amelyet különösen fontosnak tartok. Az egyik a Bibliotheca Hungarica Antiqua, amelyet egykoron Varjas Béla alapított, s az ő halála után vettem át szerkesztését a nyolcvanas években. Ennek különleges értékét az adja, hogy – lévén fakszimilék – a kutató vagy az érdeklődő olvasó majdhogynem az eredeti művet veheti kezébe. Ebben a sorozatban már közel negyven kötet jelent meg. (Csak néhány cím annak jelzésére, hogy milyen régiségekből publikálunk, jó esetben évente kettőt-hármat: megjelentettük Esterházy Pál Az boldogságos szűz szombatja... című könyvét, Bornemisza Péter 1584-ben kiadott Foliopostilláját, Pázmány Péter imádságos könyvét.) A másik az újraalapított Régi magyar könyvtár. Ebben Balassi Bálint verseitől Rimay János írásain át Zrínyi Miklós válogatott levelezéséig, vagy Teleki Domokos Egynehány hazai utazások leírása című művéig ismert írások és hozzáférhetetlen ritkaságok egyaránt vannak. De a honfoglalásról szóló tanulmánykötetek korának sokrétű feltárásától, a humanizmus és a reformáció koráról szóló tanulmányok, a Régi Magyar Költők Tára tizenhatodik, tizenhetedik, tizennyolcadik századi sorozatának kötetei, vagy például II. Rákóczi Ferenc írásai egyaránt a Balassi kiadásában jelennek meg. Nincs mód itt a számos további sorozat és egyedi kiadvány jelzésszerű felsorolásra sem. De egyet azért még megemlítek: egykori dél-kelet-ázsiai éveim „utóhangja”, hogy kínai szépirodalmat és például buddhista filozófiai köteteket is kiadtunk.

• Egy hézagpótló, valóban egyedülálló rendkívüli vállalkozást még nem említett: tavaly elkezdték publikálni – az ön főszerkesztői irányításával – a Magyar Művelődéstörténeti lexikont. Úgy fest, ez szakmai törekvéseinek non plus ultrája...

– Csakugyan régen dédelgetett álmom, tervem volt valahogy létrehozni a magyar középkor és a kora újkor művelődésének történetét. Létrehozni, nem megírni, hiszen ez semmiképp sem egyemberes feladat. Először valamiféle enciklopédiára gondoltam, ám az elképzelést hamar elvetettem. Ugyanis ez arra kényszerített volna, hogy ismét alkalmazzuk a tizenkilencedik századtól örökölt diszciplináris felosztást. Az ilyen tagolásnál helyesebbnek látszott a lexikonépítés, még ha abban az ábécé véletlenje szerint kerülnek is egymás elé, mellé, mögé a szócikkek, adatok, információk. E mű, számos hiányosságán túl (amelyeket persze jól ismerek) remélhetőleg érvényesíti a művelődéstörténet (szerintem) legfontosabb sajátosságát; nevezetesen azt, hogy együtt próbálja szemlélni, látni, láttatni egykori művelődésünk, hétköznapi életünk, mentalitásunk stb. minden aspektusát az irodalom-, a művészet-, a zene-, a jog, a nyelv-, a filozófia-, az orvoslás-, az ipar- és mezőgazdaság, a pénztörténet stb. összefoglaló, áttekintő, komplex leírásával, vizsgálatával. Számos kutató bevonásával, tízéves előkészítő munka után megjelent a tízkötetesre tervezett opus első két darabja, a harmadik (az én hibámból) némi csúszással, jövőre lát napvilágot. S mindent megteszünk annak érdekében, hogy belátható időn belül – mondjuk az elkövetkező három év alatt – az egész művet publikáljuk.

• Sajnálatosan közhellyé koptatott idézettel élve: tudjuk, „mélységes mély a múltnak kútja”. De vajon művelődésünk ártézi kútjából, mélyrétegeiből érdemben merít-e kortárs irodalmunk, gondolkodásunk?

– A közkultúrában, a populáris regiszterben a régebbi századok ma kevéssé visszhangzanak. Ám köztudomású: például Babits Mihály vagy József Attila költészetébe beléivódott e műveltség és literatúra, írásművészetük nehezen megközelíthető ezen előzmények ismerete nélkül. És napjainkban is nem egy szerző számára – talán elég csak Esterházy Péter nevét említenem – létfontosságú eszköz a „régiség”, élnek belőle és benne. Mi sem tehetünk mást, az ember nincs apja-anyja, nagyapja-nagyanyja, dédapja-dédanyja nélkül, a nemzet sincs múltja nélkül. Ebből és részben ebben élünk. Ettől vagyunk azok, amik: magyarok. Ami nem érdem, és a legkevésbé sem erény, de olyan sajátosság, amelyről nem lehet és nem szabad lemondanunk. Múltunk minél mélyebb és igazabb ismerete segíthet csak hozzá ahhoz, hogy a volgai lovas romantikus téveszméjével, illetve a bűnös (műveletlen, civilizálatlan) nép nem kevésbé elmebeteg képzetével szemben önmagunk legyünk. Nincs identitás tudás nélkül.

Nádor Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu