buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Iskolai Odüsszeia
Két kísérlet Vekerdy olvasásra


2004.09.10

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Homérosz nem részletezi a két szirén ellenállhatatlan csábításának a titkát, szokott dolog azt csak magnetikus érzékiséggel magyarázni, pedig az „elbűvölés” „mézes dalai” nem a szerelemről szólnak, vagy legalábbis nemcsak a szerelemről, hanem a tudásról is. A mindentudásról. És ez alighanem nem kevésbé jeles vonzóerő.
 

Hosszú távollét után a magyar pedagógia úton van (ha igaz) hazafelé, de már ereje fogytán, a legénység hitetlen, és még semmivel sem látszik közelebb lenni az az áldott föld, ahova visszavágyik (s amely talán nem is volt soha). És ennek a megviselt magyar pedagógiának, mely már sok vihart kiállt, se ereje, se tartása immár, vagy szinte csak legenda, hogy valaha vitézi helytállásra volt képes, még meg kell birkóznia egy kísértéssel, a legszebb és legvonzóbb pedagógia ígéretével. Mely alighanem Vekerdy Tamás húrjain szól a legcsábítóbban: hogy van igazi megoldás, hogy van virágos pedagógiai mező, hogy gyermek és szülő, tanár és tanítvány belefér egy nagy álomba, semmi dolog az, csak odaadás kell, hagyni az útiterveket meg a kínokat, az elintézendő ügyeket, a távoli hazai tájat; szabadság, individuum, öröm, teljesség mind egy csokorban. Hát hova is küszködnénk tovább, szebb már ezen túl nincs. (Miközben, nem is mellesleg, a jelen, a pillanat meg csupa tajték, dülöngélés, robot, kudarc, csapda.)
És így is van, akit nem csábít Vekerdy pedagógiai lírája, az nincs is, az már csak árbockötél vagy hajódeszka. (Vagy partot ért? Vagy el se indult?) A legbarátságosabb, legédesebb pedagógia ez, hiszen szeretet és együttműködés, bizalom és művészet, létmegvalósítás és szabadság minden porcikája.
Meg kell hallgatni, szenvedni kell, hogy mennyire csúf minden ezen kívül, önnön tanárságom, tanárságunk sima vérmérgezés, hogy mennyire semmi az iskola, ha nem számolja föl magát.
De nem szabad itt kikötni mégsem. Menni kell tovább. Menni kell tovább, soha nem feledve ezt a vágyakozást, ezt a dalt. Menni kell tovább Ithakába, haza.
Noha most a szirének szigete egész kis kormányzati hivatal. Már van megváltó törvény, hogy nem lesz bukás, hogy el lesz törölve a karó, a dugó, a tök, a dákó, leckestopp jön, mézes tanító nénik ölén ring majd a gyermek, míg csak jólesik, vad porosz-szittya kultúra coki, az édes gyermek édes érdeke mindenek fölött, és nem fecsegünk a szülőkkel gátlástalanul, internetcsatlakozás plusz titoktörvény egyenlő Hudini, vagyis van kibontakozás a nagy magyar csomóból.
(Pedig tudja a megoldást, elénekli azt is, a kontinuitás helyreállítása az első lépés, és már hosszú utat tettünk meg, de semmit nem tanultunk, vagyis az út java még hátra van. És Ithaka még átkozottul messze.)
(Borzadva nézek okoskodásomra, mit akadékoskodok itt, hé kollégák, csak károgó varjú vagyok, irigy kutya, ne hallgassatok rám, álljunk már meg, hahó, hallgassuk végig őket, az aranyszájú Vekerdyt, az ezüstmosolyú Magyar Bálintot, a dörmögő Horn Györgyöt, csak nem szalasztjuk el a szerencsénket, horgonyt le, hagyjátok a lékeket, a lyukas vitorlákat, mit számítanak már az eldöntetlen viták, hát nem vagyunk már halálosan fáradtak??, hová mennénk a semmibe tovább!!!)

2.
„Jaj nekünk – és jaj tanítványainknak – ha valamelyik izmus
vagy filozófia neofita (s így elviselhetetlenül túlbuzgó) híveivé válunk”
Vekerdy Tamás új könyve különleges szellemi csemege, ahogy persze a korábbiak is, napok óta forgatom ezt az egyszerre is végigolvasható terjedelmű kis Vekerdy- szöveggyűjteményt, újra és újra szeretem, lelkesít, majd vitatkozni késztet, magyarázkodásra szorít, fölkavar, kiborít, újabb érvek jutnak eszembe, ismét fellapozom, hogy szembesítsem velük, aztán újabb érveket, gondolatokat találok benne. Szóval olyan kis beszélgetős, gondolkodtatós könyv iskolai dolgokról. Más nem is tudja ezt a műfajt így nálunk. Nem is tudhatja, hiszen egyéni műfaj ez, pontosabban saját szövegtípus, a felvilágosító, a kérdező, a nyugtalanító, vallomásos, a meggyőző, az érvelő, a szónokias elemek sajátos elegyéből formált beszéd, mely mondva, írva egyaránt jól működik.
A tanulás-tanítás kérdéséről írva alaptétele, hogy nem a tudás betáplálása a jó iskola célja, hanem a gyermekekben rejlő lehetőségek kibontakozásának a segítése. „A modern ember a maga autonómiájának kimunkálására – kikovácsolására – hivatott.” Ezt a történelmi tanmenetet a polgári kor hajnalán fogalmazták meg filozófusok, hogy kiszabadítsák a jövendő embert az egyre kényelmetlenebb, és egyre értelmetlenebbnek látszó kötelékei közül. A múlt század elején aztán már iskolák, tanárok is megpróbáltak ezen az úton elindulni.
Mi most ott tartunk, egy birodalom homályából ébredve, hogy ez a figyelmeztetés, ez a gondolat napi aktualitás. Negyven év alatt elveszítettünk majdnem százat.
Itt vagyunk a modern kor kijáratánál, és a modern kor bejáratához való felirat úgy hat ránk, mint valami trombitaszó, mint csatakiáltás, mint drámai szembesítés. Iskoláink közül nagyon sokan azokkal a viszonylagos – némely tekintetben (néhol) rendkívüli, némely tekintetben (elég sokfelé) hiányos, töredékes – polgári erényekkel sem bírnak, mely száz évvel korábban jellemezte őket.
Helyénvaló tehát a modernség parancsával előállni, érvelni mellette könyvek, előadások, nevelési tanácsadások során keresztül, hogy a gyermek szabadságra született és szabad iskola, önmagával szabad tanár jár neki.
És a szerző minden írása ezt az ügyet szolgálja, a drogkérdést tárgyaló is, mely szerint az ilyen iskola (a jó család közreműködésével) még a drog ellen is hatékony. A gyermekközpontú iskolák kialakulásának hazai lehetőségei töprengő előadása is, hogy a teljes gyermekre kellene figyelnie az iskolának, mindig abban a pillanatában, melyben él. A morális tréninget szorgalmazó jegyzet, hogy a személyesség, az érzelmi biztonság és az autonómia értékeinek folyamatos megélése nélkül a gyermek nem találhat magára, az iskola nem feledkezhet meg minderről.
Hiszen le kell bontani egy rémes hodályt a fejünk felöl. „Borzalmas dolgokat tanulnak gyerekeink, úgyszólván minden tantárgyból.”, „kiöljük gyermekeinkből az érdeklődést”, „az intelligencia-teszt tíz faktorából az iskola kettőt osztályoz, egyfajta lexikai emlékezetet és matematikai készséget”.
Akit nem gyötörnek kétségek, hogy jól van-e így, ahogy van… jó, nem mondok rá semmi csúnyát, nem tudom (talán még az sem biztos, hogy az egészség egyetlen bizonyítéka a láz).
Másfelől. A múlt század nyugati iskolatörténete mintha arról szólna, hogy a polgári individualitás programja, az egyén autonómiája ott vált gyümölcsöző megoldássá, ahol a kollektívumok épek maradtak, habár le lettek fegyverezve.
Ahol az önmagát százféleképp szervező és számon tartó civil társadalom is képes volt a túlélésre, a megújulásra. Ahol tehát az individuum nem került üres térbe, nem maradt magára a többi individuummal. (Hogy ezáltal aztán semmi individuumszerű ne maradjon belőle.)
Nálunk azonban mintha épp így állnánk, az individuum, az autonóm ember még sehol, épp csak szemüveg rajtunk az ilyesmi, vagy sál, vagy még inkább piercing. A bolsevik modernizáció önfeledt bornírtságában minden egykori társas formát felszámolt, szélsőségesen meggyengített, súlyosan megcsonkított. A pótmodernizáció egyelőre mintha csak ennek a pusztításnak a befejezésére vállalkozott volna. A társas örökség maradványainak túlélése, a kollektívumok hálózatának újjászületése tehát függőben. Márpedig az individuum a társas tér nélkül egyszerűen fülpuffad. Léggel töltött valami lesz. Súlytalan. Iránytalan.
És az individuum szabad építkezését szolgáló iskola felröpíthet egyenesen a semmibe.

De hát akkor betegít-e az iskola? Az könnyen belátható, hogy a régi iskola elég sok baj forrása. De meg kell jegyeznem, a magyar pedagógia háza táján az elmúlt harminc évben nem láttam még rémesebbet egy hitelesített alternatív iskola által lelkében meggyötört, megtévesztett diákcsapatnál.
Én sürgetném az utat hazafelé.

Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?
Saxum Kiadó, 160 oldal, 980 Ft

Takács Géza

Saxum Kiadó / Sziget Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu