buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Életmű, korhoz kötve


2004.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nemeskürty István 1983-ban megjelent alapos munkája, A képpé varázsolt idő a második világháború végéig tárgyalja a magyar mozgókép történetét. Azt hittem, ő fogja megírni a rendszerfordulóig ugyanezt a fordulatot. Más kötelesség-vállalásai úgy tetszik, akadályozták, fontosabb irányokba terelték figyelmét.

A témában azelőtt nem idegenül mozgó (de az aktuális ismeretszerzésben hiányos) érdeklődőként most éppen azt gondolom: a hivatásos szakmabeli Marx Józsefet mintha nagyon is foglalkoztatná az esedékes áttekintés létrehozása. Lehet, hogy ő lesz a mi „embernük” a – természetesen embert próbáló, tapintatot kívánó – feladat elvégzésével? Volnának persze más jelöltjeim is. Nevükről azért hallgatok, mert például ösztöndíjat kiimádkozni bárkinek ekkora rugaszkodáshoz még ajánlgatóként sem tudnék.

Tüzetesen elolvasva Fábri Zoltánról írott, rengeteg művészetromboló körülményre ügyelő, mégsem ide-oda kapkodó művét, mindenekelőtt azt a – félmondatos utalásban részéről is megerősített – törekvését nyugtáznám, hogy nem mondott le a társadalmi politikai háttér mindenkori felvázolásáról és „kék beúsztatásáról”, s nem mellőzt az eléggé istenverése kultúra kisvonal irányítók állandó okvetetlenkedésének bemutatását.

A szakmailag járatlan, ám ellentmondást nem tűrő paranoiás tetemre hívások azért lebegtek permanens fenyegetésként a művészi teljesítményre adó, tántoríthatatlanul igényes alkotók feje fölött, mert standepityere tiltásba fordulhattak, ha művön kívüli, diktatórikus okokból nem találkozott rendcsinálásra örökké kész tetszésükkel egy-egy forgatókönyv, vagy akár a leforgatott film maga.
A csupán három évig (1953 és 1956 között) párt-tag Fábrit, jóllehet, évtizedekig filmszövetségi elnök volt, ugyancsak gyakran részesítették móresre tanításban, egzisztenciális dádában.
Legdurvábban Révay József bánt vele és stábjával, amikor a falusi viszonyokról szóló Vihart banánmarcangolás közben megnézte (és nem adott neki a délszaki csemegéből)… A sematikus filmet átdolgozva bemutatták, de az atom-monopóliumról készült forgatókönyvüket, amit Müller Péterrel (igen, ővele!) írtak, a kultuszminiszter, Benke Valéria így utasította vissza: hát el vagyok tőle ragadtatva, de az adott nemzetközi helyzetet bolygatná, ha ilyesmit nálunk megvalósítanának.

1960 és a Bessenyei Ferenc főszereplésével leforgatott Dúvad után igazából már csak egy Moldova-adaptációs kísérletét nem engedélyezték (a Rajk-per áthallása miatt). De erre a már akkor többszörös Kossuth-díjas úgy reagált, hogy „köpök rá”. Marx József finoman érzékelteti, hogy könyvének olykor mentegetetten tisztelt hőse a nagyon vágyott siker érdekében bizonyos megalkuvásokra is kényszerült. Pedig – lévén a Körhinta, a Hannibál tanár úr vagy az Édes Anna megteremtője, talán lehetett volna követelőzőbb és határozottabb a pimaszkodókkal, az áskálódókkal és a lesajnálókkal szemben.

A bel- és külföldi elismerésekkel sem mindig volt elégedett, amit – osztva az életrajzíró gyanúját – én is annak tulajdonítok, hogy nem volt annyira biztos magában, mint amilyen kivárni-képesek, elszánt magánjárók vagy nagyratörők voltak a még Horthy-időben pályakezdő kortársai, illetve azok, akik a hatvanas évek világszerte elismert mértékadó filmjeit rendezték.

Bizonytalanságáról tanúskodik, hogy az úgynevezett (és divatossá is vált) szerzői filmhez sohasem kapott kedvet. Ezen felül nagyon sokáig olyannyira görcsösen ragaszkodott az előkészített (s persze engedélyezett) forgatási terveihez, hogy visszautasította a rögtönzésekre csábító alkalmakat. Még azok a hozzá hűséges operatőrök is idegesítették, akik az ő elképzeléseit messzemenően tudomásul véve – később fényesen bevált – ötletekkel igyekeztek látványosabbá, hatásosabbá tenni a jeleneteket, snitteket. Egyedül a nagyszerű vágóval, Morell Mihállyal nem volt konfliktusa, valószínűleg azért, mert – mint a mindentudó Marxtól tudható – színházi rendezőként tőle tanulta meg ezt a nélkülözhetetlen, jó ízlést és tempóérzéket, előrelátást és résenlétet kívánó utómunkás mesterséget.

Itt kell hozzáfűznöm, hogy a könyvben sehol sem éreztem fölöslegesnek a mérsékelten bennfentes kitérőket a technikai részletekre. Ugyancsak helyénvalónak találtam az utalásokat a forgatási csapatmunka közben kialakult eseményekre, véletlenekre, emberi viszonylatokra. Egyedül azt a kényes kérdést kerülgeti Marx, ami körülsuttogás tárgya volt az akkor még sokkal pletykásabb, mert szűk körre kiterjedő berkekben, hogy Fábri néha feleségét, Apor Noémit azért erőltette be egyes filmjeibe, csak hogy otthon szent legyen a családi béke (melyet a rendező egyébként nagyobb kilengésekkel a maga részéről nem kockáztatott).

A könyv árnyaltan fogalmazó szerzője nem tér ki a minőségi értékelés kötelme alól sem. Mind a korabeli kritikákat, mind a mai vélekedéseket fölemlegeti, s hozzájuk teszi a maga ítéletét is. Nem mindig értek vele egyet. Mert – mondjuk a Húsz órát (a regénnyel együtt) mára elvadultabbnak tartom, a Pál utcai fiúkat nem Fábrinak való nekirugaszkodásnak érzem. A Hangyabolyt pedig – máig érvényes mondandói miatt – jobbnak vélem, mint ahogy azt a műgondot elismerő szerző kifejti.
Az elgondolkodtatóan részletgazdag könyv képei kitűnőek. Szerencsésen illeszkednek a velük szomszédos szövegekhez. Aláírásaik a kívánatos kiemeléseket szolgálják. Egyszersmind megörökítik azokat az indulati tényezőket, amelyek nem engedték nyugodni a rendezőt.

Összegző portréra sajnos nem kerített sort Marx József. Azt mindenesetre elmondja, hogy megidézettjének nem sikerült az áhított távolságtartás a hatalomtól. Újrakezdő képességét azonban igen tiszteli. Leszögezi: kívüle nemigen volt az állami filmgyártásban, aki ennyire állta volna a sarat a politikai nyomással szemben, és közben morális üzenetű értékeket hagyott hátra.

Marx József: Fábri Zoltán
Vince Kiadó, 232 oldal, 3495 Ft

Iszlai Zoltán

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu