buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Nem esett messze a fájától…”


2004.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A helyzete adta előnyt s hátrányt egyként emlegeti az olvasónak szánt soraiban ifj. Papp László, ennek a szép kiállítású, nemkülönben torkot szorongató s a lelket fölemelő könyvnek a szerzője. Szerzőt mondok, holott a fiú a tengernyi emlék, információ és dokumentum fegyelmezett fölgyűjtője, kommentálója és rendszerezője csupán, ám e rendszerezés mesteri rendezés ezúttal inkább, olyanformán, ahogy az egy remek színházi előadás vagy koncert során is elvárható: a „karmester” jelen van akkor is, ha nem szól, vagy ha meg sem mozdul. Pedig a szituáció fölöttébb pikáns – avagy „bennfenteskedően nagyot mondásra” csábító – is lehetett volna akár. A minap elveszített, rajongva szeretett édesapáról beszél a fiú ugyanis, aki nemcsak a világ egyik legcsodálatosabb sportolója volt történetesen, de – hitem és sokak hite szerint – rendkívül szeretetre méltó ember is, mindhalálig. Az elfogultság kiáltó jegyeit mégsem látom én – még az apával galádul bánt hatalmasságokkal szembeni megvetés hangja is csak alig-alig hallik –, a letagadhatatlan szeretet, ami e lapokról árad, jóval túlmutat önmagán. Mert egy megfellebbezhetetlen példával s példázattal szembesülhetünk itt, közös sorsunk jó félszázadának a megrendítő és főbekólintó valóságával, amelynek tanulsága mindannyiunké kellene, hogy legyen. A küzdelem heroizmusáról, egy önmagát mindvégig megőrzött hősi karakter sorsképletéről s e sorsképlet magyarhoni sorsáról, kényszerűségeiről van szó ilyen értelemben, történelmünkről tehát, amely – így vagy úgy – valamennyiünkkel megesett, no meg arról, hogy miként lehet, és miért kell(ene) embernek megmaradnunk az embertelenségben is.
 

Ez a könyv nemcsak monográfia, nemcsak a (magyar) sporttörténet egy szeletének értő és alapos rekonstrukciója, hanem tanúsítvány és vallomás is egyszerre. S ami csoda: nem (vagy nemcsak) ifj. Papp László vallomása az édesapáról, hanem a bajnok s e kikezdhetetlen jellem fegyelmezett rendbe szedett üzenete is „odaátról”, hangoskodás, avagy a szájbarágás gesztusai nélkül. Párbeszéd ez (s nemcsak a szó nyelvi-grammatikai értelmében!), két, egymást tökéletesen értő férfiember hol nyugodt-derűs, hol szókimondóan keserű meditációja, amely olyan értékrendet idéz, ami nélkül élni lehet ugyan, csak – ha emberként nézünk önmagunkra – nem nagyon érdemes. Ez az értékrend legkevésbé a mellébeszélést tűri el, jelezve egyszersmind, hogy kisszerű életünk nagy része éppen e mellébeszélések jegyében telt el. Az ötvenes években, meg a hatvanasokban is, meg később is, máig talán. Akkor is, amikor Papp László győzelmei a vigaszt jelentették nekünk, s akkor is, amikor – szocializmusunk „sikersztorijának” kezdetén – egy kiválóságot (s bennünket is) megfosztottak attól, hogy sportpályafutása s példája (bennünk is) végleg kiteljesedhessék.

„Filológiailag” a könyv legértékesebb – új információkat is bőven adó – része ez: az összegyűjtött dokumentumokat szemlézve most már senki sem beszélhet mellé. Tudjuk, a „létezett szocializmus” valóságos papírgyártó nagyüzem is volt, ám az életeket befolyásoló döntések egyes szakaszainak homályosságán is éberen őrködtek azok, akiknek ez volt a dolguk akkor. A felelősségáthárítással kevert felelősségelrejtés, a dezinformációk és a hamis sugalmazások, sejtetések elhintésének számítóan cinikus és nem kevésbé képmutatóan hazug korára pillanthatunk rá itt, ahol – a hatalmi akarat felől nézvést – mégis mozdíthatatlan volt minden. Ezért aztán a könyv e két fejezetét (Küzdelem a hatalommal; Kutatás a levéltárban) lapozgatván még hiányérzetünk is támadhatna akár, de aki a kor viszonyait, no meg ezt a megszokhatatlan elvtársi bikkfanyelvet ismeri valamennyire, annak számára a történet veleje nem lehet titok többé. Papp Lászlót 1956 decemberében a (megtorló sortüzekkel kevert!) „nyitottságát” kapkodva bizonygató hatalom – „meggondolatlanul” talán? – elengedte profinak, hogy aztán tüneményes sikerei nyűggé váljanak a számára egy idő után. Árulkodó lehet, hogy „leállítását” már az első Európa-bajnoki döntőt (1962. május 16.) követő második naptól (éppen attól!) kezdve fontolgatták (a dokumentum ott van a könyv 145–147. oldalán!), majd a húzd meg, erszd meg, ígérgess és tiltsál, egyszerre óvatoskodó és egyszerre tervelten hazug módija jött el, jó két esztendőn át. Állítom: nagy kő gördült volna le többek szívéről, ha Papp László valamelyik EB-visszavágót vereséggel végzi netán. De nem kapott ki, egyre győzött, így amikor a világbajnoki címmeccs következhetett csak visszavonhatatlanul, „muszáj lett” határozottabban lépni immár.

Azt, hogy a Brezsnyev igazgatta szovjet láger legvidámabbá etetett barakkjában (Kádár az 1964. október közepén – Papp László utolsó mérkőzését követően pár nappal! – menesztett Hruscsov „emberének” számított, s tartott az új főtitkártól), itt, a „mindenki egyenlő” tévtanát sulykoló közegben, már a létezésével is a megvetett „kapitalizmust” dicsőítő – s talán másoknak is vonzó! – profi világbajnok legyen, nos ezt, a hamis egyensúlyozgatás ösztönétől is vezérelt magyarországi hatalom nem engedhette meg – ez egyértelmű nekem. Aligha Brezsnyev telefonált rá Kádárra persze, a mi hatalomféltő uraink reflexe „elvtársi tanács” nélkül is kiválóan működött akkoriban. Cselekedtek, méghozzá gyorsan (1964. november 20-án), a döntés Papp Lászlóval való közlését egy sportszövetségi osztályvezetőre – az egyik legsikeresebb sportágunk nemzetközi szövetségének főtitkára lett később – bízták (így szokták ezt csinálni ebben az időben!), aki a Pullai Árpádnak – KB-tag és pártközponti osztályvezető volt ekkor – írt feljegyzésében aztán majdnem minden lényeges nevet „bevallott” az utókornak (lásd a könyv 150. oldalát). Egri Gyula, Biszku Béla, Gáspár Sándor meg – a pártmegbízottként sportvezető helyettes – Kutas István voltak itt a „hunyók” bizony – ez a névsor ma már igen könnyen összeállítható! –, és senki se higgye, hogy a vezetés teteje semmit sem tudott az egészről. Nyomot a PB vagy a KB ülések jegyzőkönyveiben keresni fölösleges – nem voltak ily óvatlanok ők! –, a felelősök néven nevezéséhez ennyi információ éppen elegendő. Aki elment közülük, nyugodjék békében, ha tud, aki meg él még, jobban teszi, ha lesüti a szemét ezután.

Ez a szomorú história a kor mélyebb valóságáról is számot adhat, s e kötet értelmének is ez a legfőbb hordozója talán. Belőle egy számítóan kicsinyes – de a felelősséget máig elrejteni próbáló – hatalmi aljasságra, s a vele szemben védtelen hősi karakter nagyságára esik a fény, s egy megalázott emberre is persze, aki ezt az aljasságot – a szívével legalábbis – tán nem is nagyon értve, gyötrődve élt, de bosszút sohasem forralt, s segített, ahol tudott, amíg csak tehette, továbbra is. E kivételes lény méltó apoteózisa (bár nem istenítése!) így ez a munka, ami – mondtam már talán – könyvnek is remek. Apa s fiú párbeszédét a számtalan dokumentum s – eddig a nagyközönség számára ismeretlen – fotó beszédesen egészíti ki, miközben a kötet ritmusa mintha a hős alakját és szellemét idézné meg. Bámulatos tempóérzék, lüktető elevenség, derű, férfias dac s szókimondó egyenesség lengi be: olyan az egész, ahogyan a nagy bajnok bokszolhatott egykoron.

Talán az előadás második fele lett zsúfolt kissé, de a lapokat a szeretet hatja át, ez elvitathatatlan; s állítom, aki olvassa, „jobb emberré” lesz általa, ha csak néhány napra is. „Kollektív” dolgozat ez, ahol apa s fia együtt szól hozzánk, s nem lehet kétséges: ennek a két Lászlónak az esze és a szíve egyazon – s megfellebbezhetetlen – morális erőtérben mozog. Ifj. Papp László nem lett bajnok, de lám, győzött mégis a sorson, elmondta mindazt, amit elmondania rendeltetett. Az apa álma nyugodt lehet immár, s ha lenéz reánk, bólinthat csendesen: „jól van Laci, jól csináltad, fiam…” Hát, így is lehet!

Ifj. Papp László: Édesapám, Papp Laci
Tinta Kiadó, 288 old, 3360 Ft

N. Pál József

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Eddigi hozzászólások a cikkhez:
sincomi

#1

2004.07.05 11:39

azt szeretném tudni hogy N. Pál József palóc-e? egy külföldi forumon szeretnénk jobban megismerni.

fullextra.com

mvh

acsai palóc
[VÁLASZ]
istván

#2

2005.06.10 08:24

N. Pál József nem palóc, hanem zalai. Belföldi és külföldi fórumokon egyaránt szívből ajánlom jobb megismerését!
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu