buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A magyar nemzet nagyobb, mint az Európai Unió


2004.05.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Május 9. a győzelem napja. Nagyszelmencen és Kisszelmencen az agresszív butaság győzelmének napja. A falut a második világháború után kettézárták a szovjet–csehszlovák vasfüggönnyel, és 2004. május 9-én, vasárnap délután még mindig ennél a vasfüggönynél állunk. Mintha az itteni nép egy elvarázsolt kastély lakója volna, ahol ma is a Szovjetunió cirógatja tarkójukat a sötétben, s a homályból rájuk huhog Csehszlovákia.
 

Ukrajna és Szlovákia között vízumkényszer van. Ha a szlovákiai Nagyszelmencről valaki el akar menni ötven méterre, az ukrajnai Kisszelmencen lévő szomszéd házba, először beutazik a 130 kilométerre lévő Eperjesre (Presov), ahol az ukrán konzulátuson befizet vízumkérelméért 30 USD-t – Kelet-Szlovákiában az átlagjövedelmek nem haladják meg a havi 300 USD-t, a nyugdíjak pedig havi 160-170 USD körül vannak – és hazautazik: oda-vissza kétszázhatvan kilométer. A kész vízumért újra Eperjesre kell menni. Eddig ötszázhúsz a megtett kilométerek száma, de most már autóba ülhet a látogató, és Nagyszelmencről felautózhat mintegy negyven kilométert a Felsőnémeti–Ungvár (Vysné Nemecké –Uzsgorod) szlovák–ukrán határállomásra, ahol több órás várakozás után átjut az ukrajnai Kárpátaljára, és lecsorog negyven kilométert Kisszelmencre. Több hetes ügyintézést és hatszáz kilométert tudva a háta mögött, máris megérkezett a szomszéd házba – ötven méter helyett hatszáz kilométert, több mint tízezerszer annyit utazva, mintha szülőfaluja főutcáját nem vágná keresztül ma is lecsukott sorompó, határszántás, szögesdrótkerítés, elektromos jelzőrendszer, s nem figyelne katona a háztetők fölötti őrtoronyból.

Ha ugyanezt az ötven métert valaki fordítva akarja megtenni, s az ukrajnai Kisszelmencből szeretne a szlovákiai Nagyszelmencben álló szomszéd házba utazni a testvéréhez, rokonaihoz, akkor először felkerekedik Ungvárra, és a szlovák konzulátuson beadja vízumkérelmét. Egy alkalomra 30 USD a szlovák vízum, kettőre 63, a félévre szóló pedig 96 USD. Egy havi nyugdíj Kárpátalján, 40–50 USD, de nem fizetik ki rendszeresen. A munkanélküliség aránya rendkívül magas, Kisszelmencen gyakorlatilag nincs munka. (Az ungvári szlovák konzulátus napi 35-40 vízumot ad ki az 1 258 000 lakost számláló Kárpátalján.) Kisszelmencről Nagyszelmencre kevesebb a kilométer, a vízumügyintéző utazásokkal együtt a két szomszéd ház közötti ötven méter alig száznegyven kilométeren leküzdhető... Viszont sokkal súlyosabbak a vízum és az utazás anyagi terhei. (Kettévágásának következményeit a falu nem heverte ki. Nagyszelmenc lakóinak száma 1910-ben: 844; 1944-ben: 929; 2004-ben: 609. Kisszelmenc lakossága 1910-ben: 278; 1944-ben 319; 2004-ben: 222.)

Voltak nyitási kísérletek. A Szovjetunió felbomlásának időszakában engedélyeztek a szelmencieknek néhány látogatást. De arra ügyeltek, hogy a főutcát lezáró szögesdrótkerítést egyetlen napra se légiesítsék. A falutól távolabb, nyakig sárban, a szántóföldön lehetett átgyalogolni.
E sorok írója A kettézárt falu című dokumentumregényében tette közzé Szelmenc históriáját. A mű 2000 tavaszán jelent meg az Ister Könyvkiadónál. Bemutatót a helyszínen, a szelmenci főutcán álló 342-es határkőnél tartottunk 2000. április 15-én – a falu mindkét oldalán. Kulturális és politikai szervezetek, közigazgatási intézmények kérték, hogy ebből az alkalomból nyissák meg a határt. A szlovák hatóságok igent mondtak, az ukránok nemet.

Nagyszelmenc és Kisszelmenc lakosai 2001 augusztusában közös petíciót küldtek a szlovák és az ukrán belügyminisztériumnak: határátkelő megépítését kérték a falu számára. A pozsonyi belügyminisztérium formai hibákra hivatkozva utasította el a petíciót. Annyit elértek a szelmenciek, hogy a két utódállam képviselői azóta rendszeresen tárgyalnak a szelmenci határátkelő megnyitásának lehetőségéről. Alighanem eredménytelenül, mert 2003-ban, amikor október 18-án a nagyszelmenci születésű Gilányi István kezdeményezésére egy jelképesen kettévágott székelykaput avattak föl a falu országhatárának két oldalán, az ünnepi határnyitási kérelemre a válasz megint nem volt. Igaz, ezúttal a szlovák hatóságok részéről.

Az elutasítások indokait több év tapasztalatának fényében így lehetne összegezni: Szelmencen a határnál van kövesút és járda, ellenben nincs kapu a vasfüggönyön. Kapu Dobóruszka és Palágykomoróc között van, oda ellenben nem vezet út. A határt tehát se itt, se ott nem lehet megnyitni.

Fordulatot hozott a véletlen? 2003 nyarán Szigethy Andrásnál megismerkedtem Nagy Sándor Andrással, a Magyar–amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának elnökével. Őt is megajándékoztam A kettézárt falu egy példányával. Alig telt el fél év, meghívólevelet kaptunk az Egyesült Államok Kongresszusa kétszáz tagú emberjogi frakciójának társelnökétől, Tom Lantos képviselőtől kongresszusi meghallgatásra Washingtonba, 2004. április 21-re: Illár József Kisszelmenc (Ukrajna), Tóth Lajos Nagyszelmenc (Szlovákia) polgármestere, valamint én mint a szelmenci vasfüggöny szakértője.

A meghívólevél nyomában megérkezett Nagy Sándor András is, és 2004. március 6–7-én egy nemzetközi sajtólátogatást szerveztünk Nagy- és Kisszelmencre, majd dolgozni kezdtünk washingtoni kiutazásunkon: szülőföldjén élő három magyar, három ország útlevelével. Illár 800 kilométerre, Kijevbe indult vízumért, Tóth csak 600 kilométerre utazott a pozsonyi amerikai nagykövetségig, én pedig, az önfeledt többségi létben, a Szabadság térre mentem. És Ferihegyről már együtt repültünk; jegyünk árát az amerikai magyarok adták össze.

Meglepett a meghallgatáson, hogy a megjelent szlovák és ukrán hivatalosságok, Rastislav Kacer washingtoni szlovák nagykövet és Olekszandr Scserba ukrán nagykövetségi politikai tanácsos, milyen tájékozatlanok a szelmenci határ ügyében: bizonyságát adva, hogy nincs sok közük a magyar faluhoz, amelyben vasfüggönyüket raktározzák. Scserba tanácsos arról beszélt, hogy Kisszelmenc és Nagyszelmenc között 1919-es határ van, amelyet a Szovjetunió csak megerősített. Békességben megegyeztünk a tanácsos úrral abban, hogy ez tévedés: 1944–45-ig ott sose volt határ.

Kacer nagykövet szerint pedig ez jaltai határ. Ha így volna, akkor jelenleg Kisszelmencen is Szlovákia volna, s hogy nem így van, az éppen a jaltai megállapodás 1944–45-ös fölrúgásának a következménye.
Ezen a határon álltunk 2004. május 9-én kétoldali falugyűlésen, hogy minden érdeklődőnek elmondjuk, mi történt Washingtonban. Hogy falujának lakói nevében mindkét polgármester kérte: nyíljon határátkelő a szlovákiai Nagyszelmenc (Vel’ké Slemence) és az ukrajnai Kisszelmenc (Szolonci) ikerfaluban, amelyen a falu két részének lakói az Európai Unió gyakorlatával összhangban vízummentesen, szabadon, díjtalanul és állandóan átjárhatnak egymáshoz. Hogy a meghallgatást vezető Diane Watson képviselőnő elmondta, segítséget akarnak nyújtani a szelmenci határátkelő költségeinek előteremtéséhez, s hogy reméli, minél hamarabb eljön a nap, amikor ezen a határon egymást kézen fogva, szabadon átsétálhatunk. És bejelentette, hogy képviselőtársaival együtt levelet intéznek az Európai Unióhoz, amelyben kérni fogják, hogy Brüsszel tegye lehetővé a határátkelő megnyitását. Nagy Sándor András, az amerikai magyar lobbi elnöke pedig levélben tájékoztatta az új fejleményről a falugyűlést: a terv konkrét formát öltött, s az Egyesült Államok Kongresszusának tagjai az Európai Bizottság elnökéhez, Romano Prodihoz fordulnak levelükkel, kérve, hogy engedélyezzék Szelmencen határátkelő nyitását.

Ekkor érkezett meg a falugyűlés kisszelmenci térfelére az ukrán határőröket szállító kisteherautó. Nem lett se izgalom, se esemény: Közép-Európában hozzászoktunk az őrséghez. Őreik körülállták a kisszelmenci magyarokat, és a szögesdróton keresztül folyt tovább a párbeszéd, hogy ahol állunk, most már uniós határ. Ezen kell minél több átkelőt nyitnunk: mert nemcsak a magyar nemzet, hanem Európa is nagyobb az uniónál.

Az elmúlt hetek, hónapok talán megmozdították a vasfüggönnyel megállított szelmenci időt és a kormányokat: Csáky Pál, pozsonyi miniszterelnök-helyettes május 18-án azt nyilatkozta az MTI tudósítójának, hogy a szlovák-ukrán vegyes bizottság júniusi ülésén a határnyitás részleteiről fognak tárgyalni, s a szelmenci főutcán talán már az idén átjárható lesz a határ.

Talán, talán, talán.

Posztdiktatúráink az új tagoknak rendezett brüsszeli paralimpián sokat bizonytalankodnak. Kizuhannak a kerekes székből, elejtik a labdát, nekivágódnak a falnak, egymásnak esnek. És nem akarnak benevezni a szabadság elnevezésű klasszikus olimpiai számra.

Annyi azonban biztos, hogy az ikerfaluról ma már többet beszélnek, mint az elmúlt hatvan évben összesen.

Zelei Miklós

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Legelső hozzászólások a cikkhez:
bioplant

#1

2004.11.20 20:59

A szlovákok és az ukránok szégyene!!!!
[VÁLASZ]
laca

#2

2004.11.20 21:55

??????????????????????????????????
[VÁLASZ]
admin

#3

2004.11.22 09:12

Laca!

Bioplant erre a cikkre reagált: Zelei Miklós: A magyar nemzet nagyobb, mint az Európai Unió
http://www.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=677
Csak nem vette figyelembe, hogy a cikkhez automatikusan hozzáírható a vélemény

üdv.
[VÁLASZ]


  . . .

Az összes hozzászólás
megtekintése

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu