404 Not Found
404 Not Found
Please forward this error screen to fd.langall.com's WebMaster.

The server can not find the requested page:

  • fd.langall.com/my.txt (port 80)
2019. november 20, szerda
Jolán napja





















Évfordulók:
1858: Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf születése (Mårbacka)
1910: Lev Nyikolajevics Tolsztoj halála (Asztapovó)
1929: Gérecz Attila születése (Dunakeszi)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A második mulandósága


2010.09.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Sima Sándor negyvenhét éves szakképzetlen munkás elhatározta, hogy a dicsőség fénylő, ám meredek, szerpentinekkel díszített útjára lép, és olyan cselekedetet hajt végre, ami nevét hosszú időre, de Csaba királyfi visszatértéig biztosan megőrzi.

Tudta, hogy a legbiztosabb olyan dolgot végrehajtani, amit egyszer már megcselekedtek a történelem során – de csak egyetlen egyszer. Így, mint második, jó eséllyel pályázhat az örökkévalóságra, az örök második, avagy a dobogós helyezett címmel egyetemben. Ami, morfondírozott magában Sima Sándor, egyáltalán nem kevés. Életében másodszor lépett be a megyei könyvtár ajtaján és híres emberekről szóló lexikonokat kezdett lapozgatni. (Első alkalommal még elemista korában járt itt, az egész osztállyal együtt, a gyermekrészlegen.)

Nagy Sándor alakja tetszett meg neki. A lexikonok böngészése után, még néhány róla szóló filmet is megnézett, de az első találkozás az elefántokkal, olyan mély nyomokat hagyott gyermeki, és később is, felnőtt, szakképzetlen lelkében, hogy az újabb találkozástól való rettegés miatt lemondott világhódító terveiről.

Britannia elfoglalása is megfordult a fejében, csak később szerzett tudomást Normandiai Vilmos tetteiről. A világtörténelem túl sok meglepetést tartogatott. Nem értette, miként történhetett, hogy az európaiak kétszer is felfedezték Amerikát, legnagyobb bánatára az epheszoszi Artemisz templomból sem maradt túl sok lerombolni való.

Érdeklődése ekkor terelődött a magyar történelem felé, eljátszott a gondolattal, hogy ő lehetne II. Álmos vezér, II. Árpád fejedelem, vagy II. Mátyás király, aki a második mohácsi vészről, már török nyelven íratja meg a krónikát, hogy a török bármikor és könnyen szembesüljön a valósággal, mely szerint a magyarok alaposan elpáholták, aztán a négy égtáj felé kergették a török sereget.

Sima Sándor akkor gondolt másodszor, és sokkal komolyabban arra, hogy a hírnevet és örök dicsőséget íly módon szerzi meg, amikor szorult anyagi helyzetben és komoly másnapossággal küszködve, elkezdte felidézni, miket is mondott szíve hölgyének, akivel korántsem élt felhőtlen kapcsolatban. A felhőtlenséghez nagy mértékben hozzájárult az alkoholgőz, amely, már éjfél előtt, teljesen elborította mindkettejük fejét és ez csak fokozódott egészen a hajnali órákig, amikor a két test közül az egyik, föladta az alkohol ellen vívott küzdelmet.

De azon a hajnalon egyikük sem adta fel, csupán a szavak szintje és értelme süllyedt egyre mélyebbre, a körbeforgó, kiélezett mondatok között: „először és utoljára”, „soha többé”, „ezt még egyszer ne mondjam”. Tartott mindez addig, amíg Sima Sándor ki nem bökte, az ártatlan, de később végzetesnek bizonyuló mondatot: „ronda vagy, mint a második világháború”. Melyre azonnal megérkezett a válasz, a következő átokformula képében: „Kettőnk közül én vagyok az első, te meg második maradsz örök életedre!” Amit a hölgy, zajszintemelkedéssel nem törődve, kezdetben pillepalackok, majd sörösüvegek elhajításával húzott alá.

Sima Sándor ilyen körülmények között jobbnak látta olajra lépni, ami simán is ment, amíg az első lépcsőfordulóban utol nem érte a szilveszterről maradt üres pezsgősüveg. A tarkójára nehezedő fájdalom egészen a második lépcsőfordulóig kísérte, aztán Sima Sándor eszméletét vesztve terült el, amíg reggel rá nem talált a házmester, aki a megyei könyvtár előtt hagyta magára. Belépett az épületbe és azt délután hagyta el, adatoktól fájó fejjel. Ezért indult a kocsmába. Ilyenkor csak az segít.

Vagy mégsem. Mert Sima Sándornak sehogy sem akaródzott felhajtani az első féldecit. Attól félt, hogy az első után megissza a másodikat is, és ettől az átok hatni kezd. Fél óra elteltével már nem bírta tovább és gyors egymásutánban hajtotta fel az első és a második féldecit.

A bemelegítés után kicsit árnyaltabban elmélkedett helyzetéről – ha már átok, legyünk híresek miatta, örök másodikként. Elkönyvelte az első sikert, hiszen második vendégkként érkezett a kocsmába. Arra gondolt, hogy e két egészen apró siker, az időben érkezés, meg a két féldeci gyors felhajtása éppen elég dicsőség mára. Kilépett a kocsmából, és a történetből is.

Karácsonyi Zsolt (*1977, Arad)
Erdélyi Magyar Írók Ligája – Irodalmi Jelen-díjas költő, műfordító a kolozsvári Helikon főszerkesztő-helyettese
Verseskötetei:
Téli hadjárat (2001)
Sárgapart (2003)
A nagy Kilometrik (2006)
Igazi nyár (2010)
Műfordítás kötetei:
Filip Florian: Kisujjak (2008)
Mihai Maniutiu: A sintér emlékiratai. Scardanelli (2008)
Filip Florian: A király napjai (2009)

 
 
 

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu