404 Not Found
404 Not Found
Please forward this error screen to fd.langall.com's WebMaster.

The server can not find the requested page:

  • fd.langall.com/my.txt (port 80)
2019. november 20, szerda
Jolán napja





















Évfordulók:
1858: Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf születése (Mårbacka)
1910: Lev Nyikolajevics Tolsztoj halála (Asztapovó)
1929: Gérecz Attila születése (Dunakeszi)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Élet és írás szimbiózisában
Cséve Anna szerkesztővel Bán Magda beszélget


2010.09.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Móricz többször leírja, hogy fióktisztogatást tart, de a naplókat mégis megőrizi. A később keletkezett naplók ismeretében megerősíthetem, hogy 'a kíméletlen', 'az őszinte', 'a nyers' egyszerűen Móricz írói igenje, amelylyel úgymond áldását adja műveire, így naplójára is. Most, amikor a regények mellé felsorakozik ez a nagyon izgalmas, megrázó szöveg, megmutatkozik az is, hogy Móricz számára az irodalmiság tiszta lényegisége a 'valóságban' tárult fel, ez a referencialitás azonban nem a realizmus rossz emlékű fogalmával kapcsolatos.”
 

– Már amikor néhány részlet megjelent belőle, akkor érződött, hogy valami különleges, ismeretlen élményt rejtegetnek az eddig kiadatlan Móricz-naplók. Most megjelent az első kötet, mindössze két év anyaga, igen vaskos, a függelékkel együtt csaknem 850 oldal. Mikor is kezdődött el ennek sajtó alá rendezése?

A sajtó alá rendezés 2001-ben kezdődött meg, majd hosszabb szünet után 2006-ban folytatódott. A Petőfi Irodalmi Múzeumban található különgyűjtemény feldolgozása során már sokkal korábban, a nyolcvanas években elkülönült „a Napló” gépirata. Feltűnő volt azonban, hogy az ebben található 1924–25-ös, még kézírással jegyzett naplók igen hiányosak, kétséges volt, megkezdhe-tő-e a könyv szövege ezekkel a kósza feljegyzésekkel? Kérdéses volt továbbá, hogy „kész” szerzői kézirat hiányában, és a már publikált naplók eredeti kéziratait nélkülözve hogyan vállalhatok felelősséget a kiadásért? Ráadásul ebben az időszakban, mint később megtudtam, nagyobb mennyiségű naplókézirat került magántulajdonba. 2006-ban ezek egy részét megvásárolta a Petőfi Irodalmi Múzeum, a naplók, el nem küldött levelek, szépirodalmi töredékek természetes módon csatlakoztak a korábban egy kézirattári jelzet alatt található egységhez. 2007-ben a Kiss Ferenc tulajdonában lévő 1929-ben vezetett naplókönyv összeolvasásával kezdtük el az első már teljesnek vélt kötet sajtó alá rendezését Szilágyi Zsófia Júliával, aki korábban a Feketesas Kiadó szerkesztője volt, majd Madari Boglárkával, aki Móricz meséit kutatta a múzeumban. Akkor még egy kötetre becsültük az 1924-től 1929-ig írt kéziratok terjedelmét. 2008-ban és 2009-ben további magántuljadonban lévő kéziratokba tekinthettem bele, ekkor derült ki például, hogy a 2001-ben a Holmiban közölt egyik naplórészlet töredék, az összetartozó papírok másik fele ugyanis a hagyaték szétaprózódása miatt más tulajdonoshoz került. A napló szerkesztése és sajtó alá rendezése lényegében abból állt, hogy fizikailag különböző helyeken található oldalakat „találkoztattam” egymással. Ekkor még mindig, mondhatom, 2010 márciusáig, az utolsó pillanatig folytattam a kutatást, például a napló 37. és 40. számozott oldalát a levelezésben, ismeretlennek szóló címzéssel leltem meg, és számos darabot a színműtöredékekből, elbeszélések közül kerítettem elő. Talán nem is az az érdekes ebben a munkában, hogy mikor kezdődött, hanem az, hogy lehet-e vége, mert a kötet nyomdai leadásának határidejéig ott élt bennem a kétely, lezárható-e ez a kutatómunka? Nem véletlen, hogy a műfaji megjelölés többes számban áll a kötet címoldalán, jelezve a szerző lapot lapra helyező spontán építkezésmódját.

– Fantasztikus nyomozói feladat elé állította Móricz ezekkel a szövegekkel!

Ebben nagy segítségemre szolgált a múzeum kézirattárának többféle keresési lehetőséget is felajánló adatbázisa. Könnyű volt rákeresnem a dátumokra, a műfajokra, címekre, nevekre és az annotációban található megjegyzésekre. Persze a keltezés nélküli írásokat is átpörgettem. Talán sikerül megvilágítanom a naplók első kötetének szerkesztőmunkáját, ha, még egyszer hangsúlyozom, ez a kötet egy 1924–1925-ben együtt tartott, együtt tárolt féltve őrzött szövegegyüttest tartalmaz, mely mára elemeire szóródott szét. Úgy „szeltem át” a kézirattári feldolgozás műfaji osztályozását, a levél, a tárca, a regény, a jegyzet műfajait, mintha ezek a kanonikusnak mondható archiválási rendező elvek nem is léteznének, elsősorban az egymást magyarázó, értelmező változatokat és a napló szöveggenezisét keresve. Magam is résztvevője voltam a különgyűjtemény feldolgozásának, mégsem lehetett látni akkor még a kéziratok kapcsolódásának rejtett szálait. Miért fontos ez? Mert ez az örökös műfajtévesztés és műfajkeveredés – melyet a szakirodalomban először Fráter Zoltán fogalmazott meg – nem csak igen izgalmassá és egyedivé teszi ezt a naplóformát, hanem többet is megmutat, mint a naplóíró Móriczot.

– Az eddig közreadott recenziókban szinte egyöntetű az a vélemény, hogy az idei könyvhét egyik legnagyobb szenzációja ennek a könyvnek a megjelenése, amire hosszú évek óta vártunk.

Nagy kihívás volt számomra a napló élvezetes könyvolvasmánnyá szerkesztése. Alkalom kínálkozott arra, hogy a lelőhelymutatóban és a függelékben elhelyezett szövegváltozatok és -kiegészítések segítségével megmutathassam azt a dinamikus építkezést, mely semmilyen műfaji előírást nem fogad el magáénak, mely Móricz kisprózájában vagy regényeiben, például az ekkor írt Pillangóban, vagy színdarabjaiban, a Búzakalászban, az Odysseus bolyongásaiban, az Ámor és Psychében, A vadkanban folytatódik – ugyanis Móricz ezekben a művekben a naplószövegek áthangszerelését végzi. A napló rögzítetlen határvonalai a művekben határozott kontúrokat kapnak. Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy laza kötelékben repülnek együtt ezek az írások. Móricz a publikálásra szánt és nem publikálhatónak ítélt írásokat a személyesség vállalható mértéke szerint választotta szét. Hogy vékony volt ezek között a választó vonal, a naplókból is kiderül. Ezekben a válságos években Móricz Zsigmondnénak, Jankának, férje első olvasójaként, még van ereje a „házi” kritika gyakorlására. Mint írófeleség meg tudta akadályozni, hogy a számára idegen témavilágban és stílussal születő írásokat Móricz Az Est lapok vagy a Nyugat szerkesztőségébe juttassa. Móricz védeni igyekezett írói kompetenciáját, kéziratait összecsomagolva tartotta, vagy Elek Artúrnál helyezte el. Janka kontrolljának kiiktatása és a folytonos írás mértéket nem ismerő gyakorlata a saját íráskontrolljának elvesztésével járt. Móricz Miklós Andort, kiadóját kéri meg, figyelmeztesse, ha írásait „sekélyesnek” érzi, vagy ha szükségét látja, hogy a „munkarohamban” több önkontrollt gyakroljon. „Mit lehet elmondani a vonalon belül?”; „a művész ott kezdődik, mikor gyónásában túlmegy a határon”. Móriczi jellegzetesség, hogy ezt a naplóra igen jellemző gondolatot a Míg új a szerelem című regényből idézhetem. A Naplók újdonsága éppen ez a néhol brutálisnak is mondható, az olvasó tűrőképességét is próbára tevő nyíltság. Meglepetést okoz az is, hogy a „gyónásnak”, „kibeszélésnek” vagy öngyógyító írásterápiának nincs a naplókban meghúzott határa.

– Ha nem is változtatja meg teljesen a Móriczról kialakított képet, de lényegesen árnyalja, lefoszlik róla a sok poros közhely, és egy modern szenvedő, érzékeny ember portréja rajzolódik ki.

A szakirodalomban nem volt szokás mindezidáig a Móricz művekkel kapcsolatban személyességről, írói önarcképformálásról beszélni. Pedig a parasztábrázolás új konvencióját megalkotó Móricz nem ideológiai premisszák alapján választotta a parasztot modellként, ahogy a Nyugat kritikusai vélték az első nagy sikert hozó Sárarany című regény alapján. Megjegyzem Schöpflin vagy Osvát olvasata Móriczot akkor meg is lepte. E szerepválasztás eredetére a napló számos jegyzete rávilágít: „az érzelmeknek olyan impulzív erejét örököltem, ami nem tűr modorbeli gátat, s ezt lehet parasztságnak nevezni”. A realista Móricz koncepciót eleve aláássa az a naplók alapján körvonalazódó jelentéskapcsolás, mely során kiviláglik, hogyan öltenek testet a parasztfigurákban, például a Pillangóban, a polgári írónak és színésznő szerelmének, valamint feleségének személyiségmodelljei, s hogyan függ írói egzisztenciája, s a művek megformálása aktuális női partnereitől. Móricz szabadon használja saját, illetve Janka, Mária, Olga beszélgetésben elhangzott mondatait, saját bevallása szerint nem tud írni sem enélkül. Az Est lapokban, a Nyugatban tárcaként, novellaként közölt írások egyszerre állnak a nyilvánosság, sőt az írói imázsépítés és az aktuális életvezetés, sőt a női féllel folytatott izgalmas titkos kommunikáció szolgálatában. Ez a kettős vagy többszörös kódolású szövegszervező eljárás a napló ismeretében tárul fel, s válik revelációvá.

– A korábban megjelentek közül Babits Mihály: Beszélgető füzetek kiadását említem, amely korántsem volt ennyire intim és szókimondó, mégis felvetette a kritikusok körében azt a kérdést, hogy meddig mehet el az utókor a nyilvánosságra hozatalban? A móriczi napló a gondolat eredeti formájában rögzíti az író lelki és fizikai vágyait, keserveit, emlékeit, sérelmeit, ugyanakkor gondosan összegyűjtöttsége arra utal, hogy talán kiadásra is szánta.

Móricz többször leírja, hogy fióktisztogatást tart, de a naplókat mégis megőrizi. A később keletkezett naplók ismeretében megerősíthetem, hogy „a kíméletlen”, „az őszinte”, „a nyers” egyszerűen Móricz írói igenje, amelylyel úgymond áldását adja műveire, így naplójára is. Most, amikor a regények mellé felsorakozik ez a nagyon izgalmas, megrázó szöveg, megmutatkozik az is, hogy Móricz számára az irodalmiság tiszta lényegisége a „valóságban” tárult fel, ez a referencialitás azonban nem a realizmus rossz emlékű fogalmával kapcsolatos. Ahogy az utcán hangzott párbeszédből jó füllel kiválasztott, azonnal fikcióként, irodalmi felolvasásként hallott és lejegyzett fikciódarabkák a Pillangóba illeszkednek, úgy transzformálódnak az író által egyszerűen „trágyadombnak”, „melegágynak” nevezett önéletrajzi elemekből a nagy betűs Írás mozaikdarabkái. Az események, a szerelemérzés írásban való kifejezése izgatóbb volt a sokszor lehangoló találkák újra csak a naplókban olvasható, hiteles, ám laposnak mondható párbeszédéhez képest.

– Móricz belevonja az olvasót a megoldhatatlan és feloldhatatlan konfliktusokba, dilemmákba, úgy, hogy szinte részeseivé válunk ezeknek az élethelyzeteknek. Olvasóként nehéz eldöntenünk, kinek a pártjára álljunk, Móriczot vagy Jankát szeressük.

Valóban Holics Janka fájdalma, férje elvesztésének félelme oda vezetett, hogy több alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot. De Móricz is ide sodródott, ebbe az eszeveszett érzelmi gyötrődésbe. A Jankával való ismeretség egybeesett Móricz írói indulásával. Öszszefonódott az írás és a szerelem ügyének elkötelezettsége. Ez az elkötelezettség kettejükben kétféle olvasatban élt. Móricznak az első és legfontosabb az írás volt, s egy árnyalattal mögötte Janka állt. De mint ihlető forrás, mint a művek modellje meg is előzte azt. Szimbiózisban élt ez Móriczban. Jankában pedig a művek minden sora összekapcsolódott azzal a közösen átélt élethelyzettel, amiről ő pontosan tudta, hol, mikor és hogyan történt. Számára a móriczi regényvilág életük meghamisítása volt, s nem volt visszacsatolható személyes érzéseihez. Mindig sérelmezte és fájlalta, hogy Móricz mindent kiír. Szemére hányta, hogy „kitárja érzéseit a sarki kutyáknak.” Móricz viszont egyáltalán nem tudta szétválasztani az életet és az írást, mert az előző az utóbbit szolgálta. Ám az írás, terápiaként, a házasság érzelmi konfliktusainak és a Simonyi Mária iránt érzett szerelmi szenvedélyének elviselését is segítette. „Írnom kell, mert különben üvöltenék” – olvasható a naplókban. Janka számára azonban nem kínálkozott ilyen kiút, s más kiutat nem akart választani. „Halál” volt minden szó, amit Móricz leírt, hiszen Janka mindent értett, vagy érteni vélt. Egy elbeszéléstöredék hátoldalára jegyzi 1924 júniusában: „Minden szerelmi vallomást úgy ír, hogy két ember vehesse magára?”

– Simonyi Mária színésznő, a későbbi második feleség nem nagyon akar ebbe a családi drámába belekeveredni. Móricz szerelme inkább megriasztja.

Igen, visszahúzódik, négy levelet ír, míg Móricz kétszázat. Simonyi Mária katalizátor szerepét Móricz fantáziája teremtette meg. Van egy mondat Mária egyik levelében, amely 1924-től 1937-ig óriási karriert fut be, Móricz állandóan idézi, nem tud szabadulni tőle, mert magára ismer: „maga csak külsőleg lát (amit nem lát, elképzel) és úgy látszik, ez Magának elég”. Mária újraértelmezi, s Móricz pedig ennek bűvöletében azt várja, azt képzeli, hogy ez a kapcsolat „megmenti” írói nevét! „Színes, gazdag és nagy írói működést fejthettem volna ki – írja a naplókban – amely úgy koronázta volna be eddigi munkásságom fölött az életemet”. A Janka-élményekhez kapcsolódó vad, romboló akarat helyett, így fogalmaz, most lehetőség nyílna számára az irodalom belletrisztikai vonalához (a francia belles-lettres kifejezés értelmében a szép irodalomhoz) kapcsolódnia, talán ezért is adja a Mária-szerelem regényének, a Pillangónak, Idyll alcímet.

– Mit tartalmaz a következő Naplók kötet? Milyen időszakot?

A következő kötetben, az 1926 és 1929 között írt naplókban a Simonyi Máriával kötött házasság első évei és a Nyugat szerkesztésének átvétele áll a középpontban. Janka már csak álmaiban tér vissza, csakúgy, mint a következő években. Noha az írót már nem terhelte a Janka-kötöttség, a későbbiekben, Máriában való csalódása után, egyre inkább első felesége emlékének él és az ő alajkját írja újra. Csibe 1936-ban jelenik meg az életében, ez az utolsó női kapcsolat, amely megújulást hoz a prózában is, mint köztudomású, a Csibe novellákat és az Árvácska című regényt. Mégis, amikor Mórciz 1938-ban végleg visszavonul Leányfalura, „Janka özvegyeként” költözik ki. A naplók jelentőségét felismerve Móricz Virág nagy terjedelemben adta közre azokat a hatvanas, majd nyolcvanas években Móricz Zsigmond szerkesztő úr és Tíz év című könyveiben. A szerzői név megnevezése és a Napló cím hiányában diskurzus nem, vagy csak alig jöhetett létre e naplókról, így – az összes műveknek valamiképpen része – lemaradt a könyvpiacról, például a nyugatos írók naplóihoz képest. Végezetül, hadd idézzem Tverdota Györgyöt, aki 2004-ben az új Móricz szöveginterpretációkról és -kiadásokról tartott kerekasztal-beszélgetés indító gondolataként megfogalmazta, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum különgyűjtemény végre izgalmassá vált a szakma számára. Remélem, a naplók közreadása felhívja a figyelmet arra, hogy ennek a még lezáratlan életműnek a bemutatása a publikáltnál jóval teljesebb szövegvilágban való tájékozódást igényel.

 
 
 

Bán Magda

Noran 2004 Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu