Account Suspended
Account Suspended
This Account has been suspended.
Contact your hosting provider for more information.
2019. szeptember 15, vasárnap
Enikő és Melitta napja





















Évfordulók:
1789: James Fenimore Cooper születése (Burlington)
1857: Timothy Alderearned szabadalmaztatta a betűszedőgépet
1926: Rudolf Christoph Eucken halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Erdélyi Múzeum-Egyesület – Erdély tudományos életéért
Beszélgetés Biró Annamáriával, az EME kiadójának vezetőjével


2010.09.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Az erdélyi magyarság írásos és tárgyi emlékeit őrző gyűjtemények fenntartó egyesülete, az erdélyi magyar tudományművelőket és tudománypártolókat összefogó civil szervezet – ilyen formában kezdte tevékenységét 1859 őszén a gr. Mikó Imre kezdeményezésére megalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület. Százötven éves múltja során az egyesület életében a – jórészt saját gyűjteményeire alapozó – tudományos kutatás összefonódott az eredmények saját kiadású szakfolyóiratokban, később pedig önálló kötetekben való közlésével, miközben folyamatosan szem előtt tartotta a magyar nyelvű tudománynépszerűsítést. Az EME tudományművelő és -népszerűsítő tevékenysége 1920-tól fogva vált egyre fontosabbá, amikor a magyar nyelvű egyetemi képzés hiányát sikerült pótolnia a szakosztályaiban megvalósuló tudományos közélettel.”
 

– Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, nevével ellentétben –, hiszen ma inkább az ismeretterjesztő társaságok tömörülnek egyesületbe – a tudományos élethez kapcsolódik. Rangos, kényszermegszakítással másfél évszázados múlt áll az EME mögött.

Az erdélyi magyarság írásos és tárgyi emlékeit őrző gyűjtemények fenntartó egyesülete, az erdélyi magyar tudományművelőket és tudománypártolókat összefogó civil szervezet – ilyen formában kezdte tevékenységét 1859 őszén a gr. Mikó Imre kezdeményezésére megalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület. Százötven éves múltja során az egyesület életében a – jórészt saját gyűjteményeire alapozó – tudományos kutatás összefonódott az eredmények saját kiadású szakfolyóiratokban, később pedig önálló kötetekben való közlésével, miközben folyamatosan szem előtt tartotta a magyar nyelvű tudománynépszerűsítést. Az EME tudományművelő és -népszerűsítő tevékenysége 1920-tól fogva vált egyre fontosabbá, amikor a magyar nyelvű egyetemi képzés hiányát sikerült pótolnia a szakosztályaiban megvalósuló tudományos közélettel. Bár 1950-ben – más társadalmi szervezetekkel együtt – a Múzeum-Egyesület működését is megszüntette a kommunista diktatúra, az erdélyi magyarság tudományos és művelődési igényeit szolgáló szinte száz éves egyesület hagyományait és szellemiségét nem lehetett betiltani. Erre alapozva indult újra 1990-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület működése, figyelembe véve a 44 éves kényszerszünet tanulságait és az új kihívásokat.

– Az 1990 után újjáalakult EME profilját mennyiben kellett a régihez képest módosítani? 

Az újjáalakuló egyesületnek figyelembe kellett vennie, hogy gyűjteményei más intézmények gondozásába kerültek, így azokhoz csak korlátozottan férhet hozzá. Az újjáalakulást követően azokat a korábban megkezdett munkákat támogatta, melyekhez kutatókat is foglalkoztatni kellett. Ilyen például a Szabó T. Attila által elkezdett Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, az Erdélyi Történelmi Adatok vagy a Székely Oklevéltár. Eleinte az EME saját kutatóintézete létrehozásával a kutató- és feldolgozó munkát támogatta, a 90-es évek közepétől az elkészült munkák megjelentetését is vállalta. Ugyanakkor folytatta azoknak a sorozatoknak a megjelentetését, melyek 1859-ben elindultak, ezek közül a legfontosabb az Erdélyi Tudományos Füzetek, mely ma a 264. kötetnél tart. Ebben a sorozatban jelennek meg az egyesület kutatóintézete munkatársainak művei, doktori értekezések, forráskiadványok és elméleti munkák, konferenciakötetek, túlnyomó részük a bölcsészettudományok területéről származik. Figyelembe kellett vennünk azokat az átrendeződéseket is, melyek a tudományok területén végbementek. Ez természetesen azzal járt, hogy a korábbi struktúrákban nem szereplő új szakosztályokat kellett létrehozni, kiadványaikat szintén az EME kiadója jelenteti meg. Míg a Műszaki Tudományos Füzetek sorozata a legújabb tudományos eredmények publikálásával a magyar műszaki szaknyelv fejlesztésére is vállalkozik, a Tudomány- és Technikatörténeti Füzetek sorozata az erdélyi technikai örökség feltárásával indult, a továbbiakban emellett tudománytörténeti munkákat fog megjelentetni.  Egyik legjelentősebb szakosztályunk a Marosvásárhelyen működő Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály, általuk az EME az erdélyi orvostudomány kiadványainak megjelentetésében is szerepet vállal.

– Ön mikor kapcsolódott az Egyesület munkájába?

Egyetemi hallgatóként a kétezres évek elején kapcsolódtam az EME munkájába, hiszen az intézmény különböző ösztöndíjak odaítélésével az egyetemi kutatási programokat is támogatja. Később, a doktori diszszertáció véglegesítésének idején kerültem az EME Kutatóintézetének alkalmazásába, s nem sokkal később kért fel az elnökség arra, hogy az egyre több kiadványt megjelentető kiadó működését is segítsem, mivel az akkori felelős kiadó, Sipos Gábor, titkársági segítséggel ugyan, de szinte egyedül végezte a kiadványok adminisztrációját, ami messze meghaladta egy ember kapacitását. 2010 áprilisában a tagság Sipos Gábort választotta az EME elnökévé, a felelős kiadó pozícióját pedig én kaptam meg, ami nagy megtiszteltetés, de még nagyobb felelősség, hiszen jómagam irodalomtörténészként nehezen láthatom át a többi tudományág eredményeit. Szerencsére sorozatszerkesztők, felelős szerkesztők és szakosztályi elnökök segítik munkámat, kutatóink pedig általában megbízható tudományos értékkel bíró szövegeket adnak le.

– A regió tudományos élete nem regionális tudományosság. Az össz-magyar tudományosságon belül ön hogyan határozná meg az EME szerepét, funkcióját, elért és kitűzendő eredményeit?

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület feladatának tekinti, hogy az egyetemes magyar tudományosságot szolgálja és az európai kultúra és tudomány értékeit gyarapítsa. A kiadói tevékenység fontos részét képezi Erdély történeti forrásainak megjelentetése. A Székely Oklevéltár új sorozatának négy vaskos (IV–VII.) kötete az EME legrangosabb kiadványa a történelmi források körében. Az Erdélyi Történelmi Adatok valamint az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára sorozatai az EME kutatóintézetében folyó forrásfeltáró munkáknak ad megjelenési lehetőséget, ezekben a sorozatokban jelennek meg olyan fontos történeti források, mint az erdélyi fejedelmek királyi könyvei, a káptalani jegyzőkönyvek vagy az egyes erdélyi családok levéltárainak összeírása. Mivel ezek hosszas kutatómunka eredményei, csakis olyan akadémiai jellegű intézményben készülhetnek el, mely mind a kiadást, mind pedig a megjelenést támogatni tudja. Emellett természetesen külső munkatársak más típusú kiadványait is megjelentetjük, viszont ezekben a nagy volumenű vállalkozásokban van szükség az EME többpillérű struktúrájára.

– Milyen intézményi kapcsolatai vannak EMÉ-nek a magyarországi tudományos élettel (akadémia, egyetemek), illetve érzékelhető-e ezek hatása az EME és az EME kiadója működésére?

Az EME-ben folyó kutatások szinte minden esetben egy-egy egyetemi műhelyhez kötődnek, a kutatást vezetők egyetemi oktatók, így egyetemi háttérintézményként is működünk. Az MTA kezdettől fogva támogatja munkánkat, hiszen kutatóink a magyarországi szellemi műhelyekbe is bekapcsolódtak. Az EME 2006 óta elismert akkreditált kiadónak számít a romániai Nemzeti Felsőoktatási és Kutatási Tanács (CNCSIS) nyilvántartásában, ami azért fontos, mivel az egyetemi bürokrácia megköveteli, hogy az oktatók akkreditált kiadónál jelentessék meg munkáikat. Ennek következtében egyre gyakrabban jelentetünk meg doktori disszertációkat és új kutatási eredményeket tartalmazó szakmai kiadványokat vagy konferenciaköteteket, mely által az egyetemi műhelyekben elért eredményeknek nagyobb közönséget is biztosítunk. Fontos megemlíteni azt is, hogy a tudományos munkákat később a mesteri, doktori képzésben is felhasználják, különös tekintettel a műszaki jellegű kiadványokra, melynek magyar nyelvű megjelentetése az utóbbi időben új lendületet kapott.

– Az utóbbi évek egyik legjelentősebb vállalkozásuk a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon kiadásának a folytatása. A lexikon még a Ceausescu-éra idején indult, várható-e a körábbi kötetek javított újrakiadása?

Az idei évben jelentettük meg a Kriterion Kiadóval közösen a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó köteteit. A nyolcvanas években megjelent kötetek koncepciója szerint a lexikon teljességre törekedett, azaz fel akarta ölelni az írásbeli kultúra minden területét. A kilencvenes években természetesen kiderült ennek a buktatója, ám a kezdeti koncepción a lexikon egységének veszélyeztetése nélkül már nem lehetett változtatni. Nem tervezzük a korábbi kötetek újrakiadását, mivel ezek elektronikusan hozzáférhetők. Pótkötetek megjelentetésére pedig azért nem igazán látunk lehetőséget, mert a kezdeti koncepció szerint képtelenség összeállítani az új köteteket. A főszerkesztő, Dávid Gyula szerint új, az irodalom fogalmának szűkebb értelmezésével felépített lexikonra lenne szükség, ehhez viszont öt kutató három évi zavartalan munkáját kellene biztosítani.

– Az EME kiadványai a tudományos élet számára alapvető fontosságúak, viszont úgy sejtem, kevésbé tarthatnak számot a nagyközönség érdeklődésére, tehát önök sem élhetnek csak a piacról.

Működésünkhöz mind magyarországi, mind pedig romániai forrásokat igénybe veszünk. Az éves költségvetés még így is nehezen áll össze, hiszen az EME sokrétű intézmény, fenn kell tartania és fejlesztenie kell könyvtárait, kutatóintézetét, szakosztályait. A normatív támogatások fedezik a kiadások egy részét, ám a könyv- és folyóiratkiadás teljes mértékben pályázati úton működik. Időnként emiatt állhat elő az a helyzet, hogy a kutatás lezárult, de az eredmények csupán később jelenhetnek meg, amikor erre támogatást tudunk szerezni.

– El tudják juttatni a kiadványaikat a magyarországi könyvtárakba, könyvesboltokba?

Az EME struktúrájából fakadóan a könyvtárakkal való kapcsolatunk a kezdetektől zökkenőmentes, cserekiadványok útján a legtöbb magyarországi intézménybe már a kilencvenes évek legelejétől eljutottak kiadványaink. Az utóbbi két évben sikerült elérni, hogy magyarországi forgalmazók a magyar piacon is terjesszék kiadványainkat, s örömmel tapasztaltuk, hogy megvan a kereslet rájuk.

– Ön szerint melyek azok a leginkább neuralgikus pontok a tudományos könyvkiadás területén, amelyeken rövid távon és mindenképpen javítani kellene a magyar államnak?

Kiadványaink jellegéből fakadóan a bevételekből nyilvánvalóan nem tudunk megélni, a tudományos munkák megjelentetését ennek ellenére folyamatosan biztosítani kellene. A megjelentetés viszont minden esetben a pályázati eredményektől függ, így előfordulhat, hogy egy-egy marginálisabb témát feldolgozó, ám jelentős tudományos eredményt felmutató doktori diszszertációnak több évet kell várnia a megjelenésre, ami nyilván nem válik előnyére. Ugyanígy nem várakoztathatjuk a konferenciákon résztvevő hazai és külföldi szakembereket sem a kötetek előállításával. Nagyon fontos lenne tehát számunkra egy évi állandó keret, mely a legfontosabb munkák kiadási költségeit fedezhetné, s a fennmaradókat továbbra is pályázati úton jelentethetnénk meg.

 
 
 

ÚKP

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Eddigi hozzászólás ehhez a cikkhez:
Brugó Barnabás

#1

2012.11.10 22:50

Az EME későn próbált megújulni, igazi öreguras hely, nem sietik el a munkát, mindenki még ezer más helyen dolgozik, gründol minél több pénzt, az MTA és a magyar kormány úgyis számolás nélkül önti beléjük a pénzt. Az interjúalany jó példa erre, nem elég neki a kutatói állás, a kiadó vezetése, a hét egyik felében Nagyváradon egy magánegyetemen tölti az ő, és az EME idejét. Ilyen hát az EME, mindig is ilyen volt, mások munkájából élt.
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu