404 Not Found
404 Not Found
Please forward this error screen to fd.langall.com's WebMaster.

The server can not find the requested page:

  • fd.langall.com/my.txt (port 80)
2019. november 20, szerda
Jolán napja





















Évfordulók:
1858: Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf születése (Mårbacka)
1910: Lev Nyikolajevics Tolsztoj halála (Asztapovó)
1929: Gérecz Attila születése (Dunakeszi)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Ennyi nagylelkű Ember! Nem lesz ennek jó vége!”


2010.09.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Amikor Gion Nándor ifjúsági regényeit írta, a magyar olvasó ifjúság kedvencei részben a kánon szerinti magyar irodalmat (Gárdonyi, Molnár Ferenc, Móricz stb. regényeit), részben a hozzá forduló élő írókat (Mándy Iván, Fekete István, Hegedűs Géza, Tatay Sándor stb.), részben a már megengedett és beengedett külföldet (Kästnertől Karl Mayig – és persze egyik névsor sem teljes vagy reprezentatív) falta vagy rágódott rajta. Ez még így eltartott egy darabig némi svédes, angolszász beütésekig és orosz elhalványulásokig.

Gion Nándor éppen nem „keveredetett” egyik társaságba sem, illetve nem akkor, amikor ez még igazán nagyot szólt volna. Tehát amikor például megszülte első regényét a kamaszoknak csavargásról, lázadásról, kivonulásról. Csak ámulhatunk azon, hogy hazai könyvkiadásunk milyen elegáns sasszéval kerülte ki az Engem nem úgy hívnak (1970) című kisregény „megbotránkoztató” módon énkereső hőseinek hazai bemutatását. A nádfedeles fridzsi-der konszolidációjából ugyanis nem illett világgá menni (kívánkozni se), rómeói-júliai életkorban családtól, lakhelytől elundorodni, képregény-romantikát festeni folyton egyformára sikeredett arcokkal (tehát unalommal). Nem illett egyszerre éretlennek és önmegváltónak mutatkozni, még akkor sem, ha ezek a felnőttségük határához közelítő tébláboló fiúk-lányok nem akartak téblábolni, sőt célba vették azt a jövőt, amit soha senki meg nem bolygatott a távoli ködben előttük. Idegenkedtek az állandóan szomorú arcú felnőttvilágtól, miközben annak folytonos kötekedéseit másolták egymás rovására. A délvidék magyar irodalma éppen elég indulatot gerjesztett a maga kisebbségi régiójában ahhoz, hogy még a fiatalokat is avantgárd ijesztéseknek tegyük ki újszerű bemutatásukkal. Gion szikár mementója egy ócska tengerjáró hajó csatornavizében ragadt, ahol rozsda, sikamlósan romló víz ette meg erőtől duzzadó ifjúságát.

Ezt a hangot el is hagyta az író, bár szemléletén nem változtatott. Ironikusabb, egyszersmind „szórakoztatóbb” irányt vett új regényével. A Postarablók (1972) korántsem kästneri bűnügy. A nyilvánvalóan bűnös szándék ugyanis váratlan fordulattal gogoli szatírába torkollik. Az egybeépült bank, postaközpont és kultúrház kínálja a lehetőségét annak, hogy a zárba szorult széfkulcsot a gyerekrablók felcseréljék a telefonközpont zsinórjainak egymásba gabalyításával és a színházi öltöző kellékeinek kapatos szélhámosokra aggatásával, s egy egész kisvárost megszégyenítsenek. Ahogy konszolidáltabb ifjúsági regényhez illő: életet mentenek, csalókat lepleznek le, s egy egész gyáva közösség korruptságát teregetik ki a város főterén. A kezdeti pénzszerző szándék is megbocsáttatik egy nyomtalan-névtelen visszavonulással, ami inkább laza szimpátiarohamunknak, mint igazságérzetünknek válik hasznára. De hát korunk kriminalizált meséi már csak ilyen folytatásos nyitottságú véget kínálnak.

Az első, Magyarországon is igazán figyelmet keltő (film-karrierig emelkedő) sikersorozat első darabja A kárókatonák még nem jöttek vissza (1977). Az emlékezés narrátora itt rátalál a szertartásregényhez illő szerkezetre, hangnemre. Gion hőse (a vadőr) az önfeláldozás modern mítoszára építi egy mocsárvilágban a tanítást, vele (a velük épített toronyban) égbe emeli tanítványait és fölszabadítja madárkolóniáját, ingoványba süllyesztve a züllés és a vakság árulóit. S amikor ehhez az életét kell adnia, az író kerüli a pátoszt, megrendíteni is az ember gyermekien őszinte gesztusaival akarja olvasóit: pusztába kiáltott ordítással, falra vésett madarak-bikák-csődörök makacs szépségimádatával. Regényeinek vissza-visszatérő mozzanatait (a grafika és a zene rítusait) szimbolikussá emeli ez a térben és időben összesűrített szabadságharc. A megfélemlített kárókatonáknak egyszer vissza kell térniük természetes otthonukba, ez fejezheti csak be a megkezdett áldozatot, az egykori harmónia helyreállítását.

A „folytatásregény”, a Sortűz egy fekete bivalyért (1982) – szinte azonos szereplőkkel és helyszínnel – a kamaszvilágot, egy háború után ocsúdó nemzedék történelmét, újabb kori tragédiáit szembesíti a felnőttek összezavarodott, példát is a gyerekektől tanuló miliőjével. Nem idealizált gyerekvilág ez, csupán tisztább és élettisztelőbb. Nem hajszol agyon bivalyt, kántálva engesztel korán elhullt csecsemőket, mentegeti a megszállottság határán ténfergő tanácstalanokat. Szánakozva tekint elhagyottakra, iszákosokra, vajákos csodacsinálókra, miközben megverekszik a maga kivívott helyéért, új babonákat talál ki magának, és sortüzekkel akar felülkerekedni a halálon.

Ez a valóság-csoda-babonatéglákból összerakott világ Az angyali vigasságban (1985) veszi körül először úgy a novellafüzér (még mindig azonos) gyerekszereplőit, hogy kicsúszik a kezükből a kezdeményezés, a jót akaró bonyodalomkeltés minden eszköze. A jótevés már csak a karácsonyi kántálás örömhozó törekvésével parázslik a fiúkban, mert ha együtt élnek is tovább a nemzedékek, itt már alig van esélye a gyermeki naivitásnak bármiféle beavatkozásra. Elvesztek az elfogadó, együttműködő felnőttek a gyermekvilág számára, marad belőle egy reménytelen szerelem, s az „ezeregyéji fonalat” gombolyító narrátor egy öngyilkosjelöltet életben tartó meséje: rablókról, makacs boszorkányról, szeretetbe fulladó vere-kedésekről… Elválaszthatatlan, mégis másféle emlékezet ez a többi regény történéseire, hőseire; egy józanul visszatekintő nosztalgia a felnőtté válás próbáinak bukdácsolásai közben.

A tetralógiává bővített történetfüzért a Zongora a fehér kastélyból (1994) zárja le (bár csak folyóiratközlését ismerjük 2003-ból). Az utánunk tolakvó bűnösök és a vétlenül is elkerülhetetlen bemocskolódás allegóriája ez a történet. Három gazdag nővért sodor el a háború szennye, és hiába a rég befejezett pusztítás, őket újra és újra maga alá gyűri – még a mi kamasz főszereplőink szeme láttára is – az ellenségek közös, sommás ítélete. A kamaszszerelmet sem kímélő erőszak megválthatatlanná teszi a tisztességet, menthetetlenné a menekülőket. Plébános, tanár, érdemérmekkel körülbástyázott háborús hős, rég felszabadult hadifogoly is csak egyet tehet: hallgatásával megmenti az egyetlen fegyverrel lázadó, tisztességes falubelijét, hogy aztán a reszkető közakarat szerint kilakoltassa az otthonát kereső nővéreket a földönfutók újabb, távoli menhelyei felé.

Ha már éppen Az angyali vigasság lett ennek a kamaszlelket próbáló regénygyűjteménynek a címe, kockáztassuk meg, hogy Gion angyali realizmusát ajánljuk vele tizenéveseink figyelmébe.
S ha vitatni támad kedvünk történeteinek korosztályi hovatartozását, jusson eszünkbe néhány előd és előzmény: hogyan nyúlta le (mondjuk Móricz, Mark Twain) felnőtteknek szánt tanulságait az úgynevezett ifjúsági olvasó a maga épülésére (van is sok köze egymáshoz e néhány írói együttérzésnek)! Németh László odáig ment, hogy a gyermekeivel csak magas irodalmat olvastatott. De mindenhol nincs jelen ez a szelíd erőszak, mégis mindig akadtak kalauz nélkül is (pad és takaró alatt) így és ilyet olvasó lázadók, akik Gion Nándor szándékainak is igazolására szolgáltak.

A válogató szerkesztő (Füzi László) jót és sokat tett az ő éhségükért azzal, hogy együtt láttatja egy ifjú olvasóit tisztelő író sebzett humanizmusát.

Gion Nándor: Az angyali vigasság. 6 regény
Életmű sorozat, Noran Libro Kiadó, 2010
532 oldal, 3800 Ft

 
 
 

Kovács Lajos

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu