buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
RE: e_mail_szerelem


2010.07.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az elmúlt néhány év egyik legnagyobb és mindmáig ható, sőt kultusszá lett osztrák könyvsikere Daniel Glattauer nevéhez fűződik: a Gut gegen Nordwind (2006), melyet most magyarul is olvashatunk Gyógyír északi szélre címmel, megjelenése óta tartja magát a könyves listákon, sőt a regényből sikeres színpadi darab is készült, amely tovább növelte az Emmi Rothner és Leo Leike szerelmi kettőséről szóló e-mailsztori rajongói táborát. Olvasói nyomásra, legalábbis higgyük ezt el, Glattauer tavaly megjelentette a regény folytatását, amelyben újabb technikákkal és trükkökkel, akciókkal és fordulatokkal bonyolította, variálta a történetet. Aki tehát kielégületlenül marad a Gyógyír északi szélre elolvasása után (mert úgy olvasott az e-mailek között), tudja meg, van a folytatásra remény. Mondhatnánk, mindez csupán egy banális szerelmi történet az internet virtualitásában, szinguláris esemény, semmi több. Csakhogy Glattauer jó nyelvi érzékkel, finom humorral, sőt iróniával, ragyogó helyzetkomikummal közelít virtuális valóságunk felé, melyben az érzelem és a személyesség kérdése, illetve az ismeretlen, a maszk mögött rejtőző alak iránti megismerési vágy gáláns szó-, helyesebben levélváltásban nyilvánul meg. Ilyen értelemben a Gyógyír északi szélre akár de Laclos hírhedt Veszedelmes viszonyokjának aktualizált travesztiájaként is olvasható. Persze elgondolkodhatunk azon, vajon Glattauer sikere a virtuális levelezés irodalmiasításában áll-e, aztán megvizsgálhatjuk magunk is, akár önreflexív szinten, vannak-e követhető nyelvi minták e kommunikációs helyzetben. Mindenesetre az e-mail-regény koncentrált, időkövetése, nyelvi ötletelése, benne a két figura állandó kérdés-felelet dialógusa forgatókönyvi pontosságú. S az állandó feszültségkeltés és elbizonytalanítás, hogy Emmi és Leo végre találkoznak-e, találkoztak-e, különös intenzitású, nyelvben kulmináló cselekménysort hoz létre.
 

De mit is tudunk Daniel Glattauerről, akinek a neve a magyarul is olvasható Ar-no Geiger (Jól vagyunk), Tho-mas Glavinic (Hogyan kell élni), Wolf Haas (Halottak feltámadása, Csontdaráló), Daniel Kehlmann (A világ fölmérése, A Beerholm-illúzió, Hírnév) mellett a legújabb, történetközpontú osztrák irodalom markáns védjegyévé lett? Glattauer a kisformával, a sorozatszerűséggel, a három-négy flekkes tárcanovellák felfűzésével alakította ki sajátos regényvilágának formai rendszerét. Miliőszerűen a mostra, a mára fókuszál, témája a hétköznapok, az emberi kapcsolatok ábrázolása. S e régi ismert hagyomány kiegészül a média és a technika intermediális lehetőségeivel. A kapcsolatokat alapvetően az internet, az e-mailváltás határozza meg, ennek megfelelően a regény szimulálja is az elbeszélés aktusának valóságát. Glattauer újságíróként, az osztrák Standard vezető kolumnistájaként a rendszeres írásgyakorlat és tárcázás tapasztalatait kihasználva kezdte publikálni regényeit. A hétköznapi esetek pontos látlelete, egyszerű nyelvi leképezése, a napi tárca kínálta sorozatszerűség egyszerre ígér egy olyan bővebb regénystruktúrát, amely többszörös megoldást és feloldást, többszörös cselekménybonyolítást előfeltételez. Ennek megfelelően az ismétlések, rezümék megengedik azt a naiv olvasói beállítódást, hogy bárhol, bármikor be lehet kapcsolódni a történetbe, s a regény formája, fejezetbeosztása, számozása él is a részek lekerekítésével és folytathatóságával.

A Theo oder der Rest der Welt (1997) még jelzi az első néhány tárca megjelenésének forrásadatait, ugyanakkor már itt jelentkezik az igény az egyelőre még laza, mégis hatékonynak tűnő nagyformára. Glattauer elsőkönyves publikációja születésétől három éves koráig követi Theo tapasztalatszerzését a világban – elbeszélőjének figyelő, kísérő, segítő, támogató nézőpontjából. Érzékeny, finom nyelvi regiszterekkel dolgozik Glattauer, szemlélő elbeszélője nem egyszer lentről, a gyermeki felől láttatja a világot, s a rácsodálkozás és a felnőttvilág ironizálása a legfontosabb poétikai adaléka e laza tárcakötetnek. A Weihnachtshund (2000) igazi adventi ajándék a felnőtt(gyerek) olvasónak: a december első napjától karácsony napjáig 24 fejezetre, 24 napra osztott regény napi adagolása, lehetséges naptárnyitogatása szimuláció, hiszen ki tud ellenállni annak, hogy ne hamarabb tudja meg, mi történt „másnap”, hogy közelebb került-e egymáshoz Katrin és Max. A regény valójában kutyatörténetet ígér, de Kurt csupán hallgatag közvetítő, médium, kifogás és ráfogás egy karácsonyra kulminálódó szerelmi történetben. A tárcaregényben a mindennapok, munkahelyi szituációk, kapcsolatrendszerek, változó időjárások lineáris leírásába ágyazódnak az előtörténetek, ezek mozgatásán keresztül közelednek egymáshoz, és ahogyan az egy szappanoperához illik, nem egyszer távolodnak is egymástól a főszereplők. Persze első pillantásra normális, hétköznapi figurákkal van dolgunk, aztán fokozatosan kiderül, mindenkinek van valami fóbiája, s hát ez a karácsonyi kutya történetének tétje: vajon a hallgatólagos felszínen túl túlléphetünk-e rögzült szokásainkon, s nyitottak vagyunk-e a véletlenre?

Glattauer tárcaírás mellett bírósági tudósítóként is dolgozott a Standardnak, ennek a szublimációja lehet a Darum (2004) című regénye: Egy mindenki által megbízhatónak, decensnek, kiegyensúlyozottnak ismert fiatalember hirtelen, látszólag minden ok nélkül lelő egy ismeretlent. A büntetőjogi eljárás folyamán hiába tesz beismerő vallomást, és hiába bizonygatja előre megfontolt szándékát, miután nem találnak elfogadható indokot és motivációt, előéletére való tekintettel felmentik. A fiatalember álnév alatt megírja általa igaznak és jogosnak tartott történetét, kitart a rá kirovandó büntetés mellett, a kéziratát azonban mindenhonnan elutasítják. A Darum elbeszélőmódja is rendkívül izgalmas, egyes szám első személyben lehetünk együtt-cselekvői az eseményeknek: a lövés pillanatától kezdve a vágyott(?), fikcionált(?), valós(?) tárgyaláson keresztül a kézirat elkészültéig, vagyis magának a regénynek a megírásáig hathatós partnerei, ha nem tükörképei vagyunk a főszereplőnek.

A Gyógyír északi szélre azonban Glat-tauer írói pályájának minden korábbi próbálkozását felülírta. Ebben is persze a Weihnachtshund szerelmi történetét variálja, és az abban ki nem aknázott ötleteket dolgozza ki, elhagyva az elbeszélői szólamot, virtuális térbe helyezve a cselekményt: egy véletlen-vétlen elírásnak köszönhetően nem a célszemélyhez érkeznek meg a hivatalos levelek. Pedig Emmi Rothner csak egy újság-előfizetést kívánt lemondani, ehhez képest egy 250 oldalas, nyomtatott szerelmi duetté alakul az egyszeri, majd többszöri hiábavaló előfizetés-lemondás. Leo Leike, az e-mail levelek nyelvünkre tett hatását vizsgáló egyetemi adjunktusnál landolnak a levelek, s idővel, az udvariassági és félreértett helyzeteket túllépve, belebonyolódunk egy pusztán érdekesnek tűnő, aztán fokozatosan izgalmassá, ha – most a füzetes regények stratégiáját szem előtt tartva – nem letehetetlenné váló cselekménybe. A regény szimulálja a valós levélváltást: pontosan datál, kiolvasható a datálásból az elbeszélés idejének és az elbeszélt időnek a feszültsége, külön monstre-történetet hagyományozva így az olvasóra, aki paparazziként, voyuerként olvas egy különben magánszférára szűkített levelezést. A Darumhoz hasonlóan azonban itt is megjelenik a regény metaalakzata, Emmi kinyomtatja Leóval folytatott levelezését. A regénynek éppen ez a kulcsfontosságú motívuma: míg Karin és Max a karácsonyi kutya történetében face to face állnak szemben egymással, illetve fordítanak hátat egymásnak, addig Emmi és Leo levelezése puszta fantazmagóriának hat, értelmezések értelmezésének, ahol sem szubjektum, sem hely és idő valójában nem beazonosítható. Emmi és Leo szerelmi kettőse testnélküli, a bonyodalmakat is legfőképpen az internet virtuális idea-tana okozza.

Fogadjuk el: az e-mail, mint irodalmi forma eddig is létezett, de Glattauernek sikerült populáris regiszterein túlmutató autentikus irodalmi művet alkotnia vele. És az is megjósolható: a Gyógyír északi szélre elolvasása után, elégedetlenül vagy éppen önelégülten, de bizonyosan másképpen fogunk a világháló nagy levelesládájában kutakodni.

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre
Fordította Kajtár Mária
Park Könyvkiadó, 2010
242 oldal, 2900 Ft

 
 
 

Bombitz Attila

Park Könyvkiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu