buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Memoár és honorárium, avagy az utolsó irritációk


2009.07.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A szerző halálának huszadik évfordulójára kerül az olvasóközönség elé ez a mindeddig kiadatlan és a bernhardi szövegkozmoszban is rendhagyónak mondható kötet. Az írói alkotómunkáért járó díjak átvétele, az efféle rendezvényeket és környezetüket sajátosan érintő retorika, a díjjakkal járó megtiszteltetés – vagy megaláztatás – érzése, de legfőképp a kapott pénzösszegek – és azok gyakran pánikszerű elköltése – áll a kötet rövid történeteinek középpontjában.

Bernhard posztumusz könyve kilenc díjból, a hozzájuk kapcsolódó beszédek és a darmstadti Nyelvi és Költészeti akadémiából történő kilépés nyilatkozatából áll öszsze egységessé. Az önmagukban is önálló történetek keletkezése 1980-81-re tehető és a kiadási szándék is elsősorban következtetés eredménye a szöveg lezárt állapota és a kiadójának tett egykori ígéretekből kiindulva. A díjátadókat és az azokat megelőző felkészülést tartalmazó személyes történetek egyes részleteit felismerheti a vásott Bern-hard-olvasó más, korábbi művekben is, ilyen a Wittgen-stein unokaöccse, vagy éppen a nadrágvásárlás motívuma egy dramolettből, melyben kedvenc rendezőjét, Claus Peymannt, mint egyszeri szereplőjét teszi ki a nadrágvásárlás gyötrelmeinek.

A kötetben szereplő történetek, melyek roskadoznak, egyrészt a maró gúnytól, másrészt pedig szerzőnk kivételes, ámbár néhol sötét humorától, lényegében az önéletírás rendhagyó fejezetei. A mindenkori díj átvételei a körülmények részletes kifejtésével, kritikájával, olykor kicsavarásával, rövid, anekdotázó elbeszélésekben sűrűsödnek. „A bécsi Tudományos Akadémia Grillparzer-díjának átadására vennem kellett egy öltönyt, mert két órával az ünnepélyes aktus előtt hirtelen beláttam, hogy ezen a kétségkívül rendkívüli ceremónián nem jelenhetek meg pulóverben és nadrág-ban…” Az öltöny persze szűknek bizonyul, a szervezők közül főhősünket pedig senki nem fogadja sem a bejáratnál, sem később, és ráadásul még pénzzel sem jár a Grillparzerről elnevezett díj. A Német Gyáriparosok Kulturális Körének Díjadománya a hosszú ideig tartó tüdőgyógyászati kezeléseinek költségét hivatott fedezni, ugyanakkor a másik díjazottal összemossák Bernhard nevét, sőt később ki is hagyják mindkettőjüket a díjazottak jegyzékéből: „és a Német Gyáriparosok Országos Szövetsége az 1967-es díjadományt ezennel Bernhard kisasszonynak és Borchers úrnak nyújtja át!

Szomszédom, ezt észrevettem, összerezzent. Egy pillanatra ő is megrémült! Megszorítottam a kezét, és azt mondtam, ne gondoljon másra, csak a csekkre, hogy Borchers úr és Bernhard kisasszony vagy Bernhard úr és Borchers kisasszony, hogy a tényeknek mi felel meg, az teljesen mindegy.” A Heine kiadójáról, Julis Campe-ról elnevezett díj tölti el talán a legnagyobb lelkesedéssel, a pénzösszegből, illetve annak harmadából vásárolja meg Bernhard Triumph Herald márkájú személygépkocsiját, melyet első nagyobb útján össze is tör. A legnagyobb visszhangot és felháborodást minden bizonnyal az Osztrák Állami Irodalmi díj („Kisdíjról van szó, nem pedig a nagyról“) átvételekor tartott beszéde váltotta ki, melynek következtében „a miniszter lángvörös arccal felugrott, odasietett hozzám, és valamilyen számomra érthetetlen szitokszót vágott a fejemhez.

Végsőkig feldúltan állt előttem és fenyegetőzött, sőt haragjában fölemelt kézzel közeledett felém. Két-három lépést tett felém, aztán hirtelen sarkon fordult, és kivonult a teremből. Először minden kíséret nélkül rontott ki a fogadóterem üvegajtaján, és hangos csattanással bevágta maga után.” De talán érdemes megjegyezni, hogy Perèeviæ miniszter úr azt követően kénytelen mégis végighallgatni a halál, állam, ostobaság szavak köré rendeződő, filozofikusnak szánt beszédet, miután szerzőnk életéről, munkásságáról mindenféle pontatlanabbnál pontatlanabb sületlenségeket hord össze.

Bernhard e szövegekben nem kizárólag sajátos világát mutatja be sokadik alkalommal, ráadásul rendhagyó, közvetlen módon, hanem némileg az úgynevezett irodal-mi nagyüzembe is bepillantást enged, saját huzavonáinak ábrázolása során. Egy elv ebből biztosan kirajzolódik, a pénzt, ami ugyan nem fontos, de az élethez, a kórházi számlák kiegyenlítéséhez elengedhetetlen, minden esetben el kell fogadni, főleg, ha állami-díjról van szó, „mert az államtól, amely évente nem csupán milliókat, de milliárdokat hajít ki teljesen értelmetlenül az ablakon, mindent pénzt el kellene fogadnunk.” Az olvasó, vagy ismeri Bern-hardot, vagy nem, de e kötetében egy rendkívül szórakoztató, ironikus, és nyíltan kritikus történetszövedéket találunk, mely méltó módon tesz pontot szerzőnk munkásságának végére azzal, hogy megmutatja, mennyit is ér a díjazóknak, az államnak, az irodalmi közösségeknek az ő munkája.

Az 1963-as évben, a Fagy című regénnyel induló, termékeny, és rendkívül visszhangos életpálya egyfajta lezárásának – illetve egyik lezárásának – tekinthető a Díjaim posztumusz publikálása. Bern-hard itt bizonyos értelemben továbbviszi az 1975-től induló életrajzi alapú elbeszélések fonalát, és ezzel kielégíti, az író, mint személy iránti érdeklődést is. Ám ez alkalommal kevésbé, sőt talán egyáltalán nem rejtőzik el az elbeszélés kulisszái mögött, hanem előttünk áll teljes egészében nadrágvásárlásai, Ausztria-szidalmazásai közben is. 1989-es halálát megelőzően több régebbi, szívügyének számító és esetenként radikális, olykor töredékes, és kendőzetlen elbeszélésének kiadását szorgalmazta, mint amilyen a Magasban, mentéskísérlet című munkája is. Talán mindezt a halál árnyékából történő utolsó megnyilvánulás szándékával? Nem tudni, ám biztos az, hogy az 1985-ös Régi Mesterek regény és az 1988-as Helden-platz című utolsó darabja nagyot robbant az osztrák köztudatban, merész és rendkívül kritikus nyelvezetével, szókimondásával. Ennek megfelelően a Díjaim is egy újabb fokozatot jelenthet Bernhard irritációs hadjáratában és „túlzásművészetében”, melyet, íme, halála után is gyakorol.

Thomas Bernhard: Díjaim
Ford.: Adamik Lajos
Kalligram Kiadó, 2009
88 oldal, 1900 Ft

 
 
 

Török Sándor

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu