buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Új centrum a Vajdaságban
Az ÚKP kérdez, Beszédes István, a zEtna Kiadó vezetője válaszol


2010.05.27

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„A zEtna egyszerre több is meg kevesebb is egyszemélyes vállalkozásnál. Több, mert egyesület, társaság, magyarán valamiféle szerzői szövetkezet, amely nonprofit jellege folytán profitot nem halmozhat fel, bevételeit kötelezően kiadói tevékenysége céljaira kell, hogy felhasználja. Kevesebb, mert egyetlen főállású alkalmazottja sincs.”
 

– A legutóbbi jugoszláviai háború után Vajdaságban újrarendeződtek a szellemi centrumok. Az egyik új, és nagyon erőteljes centrum mindenképpen a zentai zEtna könyvműhely. A zEtna nemcsak a kiadó védjegye, de az ugyanezen nevű portálé is, amely tavaly ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját. Milyen űrt akart betölteni?

1989-től két évet az Új Symposion főszerkesztőjeként az újvidéki Fórum-házban töltöttem, de nem igazán tudtam ott megszeretni. Egy idő múlva jobb volt a közeli sport- és üzletközpont félemeletnyi biliárdtermében, akkor terjedt el vidékünkön a pool biliárd, szerző-, szerkesztőtársaimmal annak környékén találtuk magunkat. Ott szabadabb volt a légkör. Jobban lehetett szerkeszteni is. Nem látszottak, mint a Fórum-ház esetében, a födémen azok az apró hajszálrepedések, amelyekből később szakadékok, kontinensek törésvonalai lettek. Szinte valóságosan is, hiszen addig kulturális szempontból is egypártrendszer volt, központosított intézményrendszer stb. És ami ezzel járt. Nem tudom pontosan mi volt az oka, lehet, az írói belső szolidaritás megfogyatkozása, ami lehetővé tehette pl. 83-ban a Sziveri Jánosékkal történteket. Az írók pályája mégsem olyan kiszámítható, mint a biliárdgolyóé. A pool biliárdnak az idő tájt még írott és – mivel ki is függesztették – olvasható szabályai voltak. Amikor ezek onnan eltűntek, ott is érzékennyé vált a helyzet. A kontinensek lassú távolodása azóta sem szűnik, közben még mindig át lehetett egyikről a másikra kiabálni, át is lehetett volna lépni, végigugrálni rajtuk szinte, féllábazva is, mint egy ugróiskolán. Ez ma is a mi kis Polinéziánk, Mikronéziánk, Melanéziánk. A kilencvenes évek vége felé páran Zentán, egy kockás abrosz körül többször összegyűltünk, akárha Óceánia térképe volna, és megfogalmaztuk jogunkat egy saját szigetre, amelyen mindkét lábunk elfér. Ez lett a vulkántevékenység hatására lassan vízfelszín fölé emelkedő zEtna. Az egyesület, az elektronikus könyvtár, a kerekasztal, a webfolyóirat. Kilencvenkilencben még nem tudtuk, hogy lesz idő, amikor fontos könyvkiadó is lehet. Irodalmi fórum, ami nem illeszkedik, nem akar illeszkedni sem a gúlába szedett, sem pedig a vad erővel szétütött golyók kánonához, kánon lesz a vulkánon, a megbékíthetetlenül polarizált viszonyokat, azok vitáit meghaladhatja, jogot formál a saját békére, végre az alkotói függetlenségre, alapot teremt a kapcsolatteremtésre, az irodalmi műhely(ek) megteremtésére koncentrál, behálózza azokat, akik ebben, a mandiner függetlenségében részt vállalnának.

– Úgy tűnik, mintha jól strukturált intézmény működtetné a zEtnát, valójában egyszemélyes vállalkozás – ekként betöltheti az intézményi funkciót?

A zEtna egyszerre több is meg kevesebb is egyszemélyes vállalkozásnál. Több, mert egyesület, társaság, magyarán valamiféle szerzői szövetkezet, amely nonprofit jellege folytán profitot nem halmozhat fel, bevételeit kötelezően kiadói tevékenysége céljaira kell, hogy felhasználja. Kevesebb, mert egyetlen főállású alkalmazottja sincs. Gondolom, ismeri a szakma az ilyen intézményeken inneni, alig intézményeket, és megszállott mozgatóik one man show-ját. Fehérgalléros ember ilyen szerepet nem igazán vállal. Sokszor csak akkor venni észre, milyen módon működnek, amikor kihagy az a szív a maga Mindhalálig zenéjében, amely egy ilyen idézőjeles intézményt lüktetéssel, ritmussal látott el. Nagy szerepük van az ilyen kis kiadóknak, ezekben a legnagyobb az érzékenység, a megértés olyan nem gazdaságos, de a könyvnek értelmet adó téma, terület iránt, mint a kortárs szépirodalom, ezen belül a vers, vagy a fiatal, referencia nélküli szerző. Ez általában, ahogy a zEtna esetében is, nem választás kérdése. Az évi nyolc-tíz könyv, húsznál több közönségtalálkozó, a folyóiratműködtetés mellett nem maradt idő a lobbyzásra. A zEtna pontosan olyan és akkora, mint amilyen és amekkora enynyi idő alatt lehet egy alulról jövő kezdeményezés – (Borghest parafrazálva) csak sokkal nagyobb. Kiadónknak tehát gyakorlatilag nincs struktúrája, a kiadói munkának, munkafolyamatnak viszont van, szándékunk szerint olyan, mint a legkomolyabb intézménynél. A szerkesztő, olvasószerkesztő, kontrollszerkesztő szabadon, annak kvalitásait figyelembe véve választható. Csak épp a munkát ki kell adni, honorárisan fizetnünk, és sajnos nem túl gálánsan. Bár ez, lehet, a kőházak esetében sincs okvetlenül másként.

– Elsősorban vajdasági és vajdasági kötődésű szerzők munkáit jelenteti meg a kiadó. Mennyire határozza meg a kiadói programot a regionalizmus?

Van irodalmunknak egy tájérzékeny, identitáskereső, -alakító vonulata, mégis széles kontextusba helyezett poétikája, amely most is, a zEtna-könyvekben is, sőt most tán leginkább itt érezteti hatását. Erőteljes szerzői világok, világnyelven beszélő magánmitológiák a talpunk alatti bácskai, bánsági, mit tudni még, milyen löszön, márgán, sziken. Koncz-cal, Tolnaival, Balázs Attilával, Cs. Simonnal, Sinkovits-csal, Fenyvesivel, Verebessel, Deisengerrel, Tóbiással stb. Persze már ez a réteg sem csak ebben merül ki. Irodalmi szövegeink terének meghatározásában alkalmazhatjuk az areális szemléletet is. Nem tudatos, persze egészen véletlen sem, hogy az idei könyvhétre két olyan tanulmánykötet is megjelenik, amelynek tárgya egy tulajdonképpen ez a földrajzilag és nyelvileg is nehezebben behatárolható terület, egy olyan kultúrák közötti, fölötti tér, amelyben a vajdasági magyar irodalomnak számos hangsúlyos értéke sorolható. A két könyv címe önmagáért beszél. Thomka Beátáé a Déli témák, Virág Zoltáné A szomszédság kapui címet viseli. Egymástól függetlenül mindkettő keresi a vajdasági magyar irodalomba (nem mint önálló entitás) kódolt identitás gyökereit egyes szerzői opusokból, vagy pl. az Új Symposion történetéből merítve. Mindkét kötetben másajkú, de hatásgyakorló vagy hatásbefogadó szerzők, műhelyek is szerepelnek. Bozsik Péter verseskötetében fordított költőivel, egyebek között Mihalic-tyal polemizál, Tolnai autobio-grafikus nagyesszéjében beemeli, beköti sok egyéb mellett a horvát festészetet, irodalmat, és sorolhatnám. Ha ilyen értelemben is beszélhetünk regionális irodalomról, akkor annak van bizonyos meghatározó szerepe a zEtna kiadói politikájában.

– Milyennek látja a háború után indult vajdasági írónemzedékeket? Mintha megszakadt volna az a folytonosság (intézményi, személyi kapcsolatok, szakmai jelenlét magyarországiakkal), amelyik korábban jellemezte az ottani írókat, mintha elszigetelődött volna ez a régió.

Nem oly régen olvastam egy véleményt, amely szerint irodalmunk nagy válságát éli. Ha arra a kánonra gondolok, amelytől nem tud elrugaszkodni a vélemény megfogalmazója, és arra a kiadóra, amely ezt a kánont a kor szellemében nem tudja felülírni, miközben az első kiadású szépirodalmi művek megjelentetése tekintetében, erős intézményi háttere dacára is, elveszítette vezető szerepét, nem vitatkozom vele. Ezen a kánonon túl viszont igen. Tudjuk, hogy az irodalmi termés volumene kisebb, mint ötven évvel ezelőtt, de az is tudható, hogy a tíz évvel ezelőttinél nagyobb, és egyáltalán nem értékelhetetlen, csak akkor, ha bizonyos kiadókat, alkotócsoportokat nem tekintünk idetartozónak. Negyven évvel ezelőtt szintén egy vélemény megfogalmazásakor egy egész – a későbbiekben de még mennyire meghatározó! – generáció feje fölött néztek el. Én még emlékszem azokra a fiatal szerkesztőkre vagy idősebb kollégákra, akik – nem is értettem akkor, miért – figyelemmel kísértek, számon tartottak, betekintés engedtek műhelytitkaikba, és mikor megértem rá, közlési lehetőséghez juttattak. Kompromisszumot nem ismerő kritika is volt ebben, de valamiféle testvéri, felebaráti tapintat, gyöngédség is. Ezért én ma is hálás vagyok, de nem irányukban, a feljövők irányában igyekszem viszonozni, akkor is, ha nem értik miért, vagy ha azt gondolják, ez a természetes. Tulajdonképpen igazuk is van. A magyar irodalomnak ez a szegmense kilábolóban a saját válságából, mert biztosan van az irodalomnak magyar meg egyetemes válsága is. Hozzájárultak ehhez a kétezres évek könyvkiadásában késleltetve megjelenő fiatal és visszatérő szerzők, hozzájárultak azok a könyvek, amelyek itt élő szerző tollából, ám a határon túl, olykor fordításban is láttak napvilágot, és azok a művek is, amelyek alkotója nem él már a Vajdaságban, de vajdasági könyvet ír, és esetleg itt is adja ki. A Híd-díj odaítélésekor például csak Szerbiában élő és alkotó magyar szerző könyve lehet az elbírálás tárgya. Így például, ha tőlem, mert én szinte ki sem lépek otthonról, megjelent volna egy kötet vers az észak-amerikai indiánlét témájával, tökéletesen megfelelnék a versenykiírásnak. Az immáron veszprémi illetőségű Fenyvesi Ottó kivételes lírai retrospektívája, a Halott vajdaságiakat olvasva (benne pl. egy-egy Csáth-, Herceg-, Juhász Erzsébet-remake-kel) viszont nem. Herceg János – Tatanka Yotanka = 0 : 1. A fiatalok nagyon is itt vannak, ha kevesebben is – de hát mindannyian kevesebben vagyunk. Pl. az elégtelen management dacára is: egy 1999-es versantológia tizenhat szerzője közül a rá következő közel tíz év alatt heten jutnak el önálló kötetig. Danyi Zoltán, Aaron Blumm, Szögi Csaba, Tóbiás Krisztián, Pressburger Csaba és Sándor Zoltán is. Ebben az időszakban jelentkezik Nagy A. Árpád, Samu János Vilmos, Beke Ottó, Deisinger Ákos, Tóbiás Krisztián (akinek meg a Sinkó-díjat nem kellett volna megkapnia, mert Fenyvesivel túl sokat találkozgat a Balaton-felvidéken, csalárd módon ott írta körül pl. csókai nagyapja fapapucsát). Szerencsére a folyóiratműhelyek teszik a dolgukat: a fiatal költőket első könyvhöz juttató Sikoly és a megújult Híd is. A DNS ötletében is folyóirattörténeti jelenség. Ezek tények, és nem szűnnek meg annak maradni akkor sem, ha elnézünk fölöttük, nem veszünk róluk tudomást vagy elhallgatjuk.

– Nagyon igényes, szép könyveket adnak ki, több könyvük is rangos szakmai (Híd-díj, több Vajdasági Szép Magyar Könyv Díj, a magyar ARTISJUS-díj) díjat nyert, viszont alig jutnak el a magyarországi könyvesboltokba, méltatlanul szerény a szakmai közönség visszhangja.

Örülök, ha könyveinket ilyennek látja. Annak dacára, hogy a zEtna címszavakban mért produktivitása rendkívül szűkös körülmények között, alacsony költségvetéssel készül. Ami a szakmai odafigyelést illeti, nem vagyok elégedetlen, mert enyhén javul, és még inkább javulni fog, ha jobb terjesztéssel a könyv is láthatóbbá, észrevehetőbbé lesz. Ha az irodalom rétegérdeklődésre számít, akkor ezt az olvasói kört kell megtalálni. Nem csak a mi könyveink gondja az, hogy az érték nehezen terjed a civilizációs szmogban, a gyönyörű, könyvnek látszó tárgyak kozmikus méretű gyűrűjében. Amikor könyveket kezdtünk kiadni semmilyen terjesztési mód, hálózat nem állt rendelkezésre. Nem kis erőfeszítésbe került, hogy 2006-ban sikerült ilyen lehetőséget kialakítani. A jótét lélek könyvkereskedő, aki erre vállalkozott, két éve feladta, a hivatását is, és elszegődött sofőrnek. A tavalyi könyvhétig viszont sikerült, több szakmabeli ajánlását követve kapcsolatba lépni Bihari Zoltánnal. Azóta a Xantusz Könyv Kft. végzi ezt a feladatot, és én az első éves tapasztalatokra alapozva nagy reményt fűzök hozzá. Egyedülálló az a lassan évtizedes gyakorlat, amellyel a határon túli magyar könyvek terjesztése terén rendelkezik. A mi együttműködésünkbe segítettem, segítek bekapcsolni a többi vajdasági magyar kiadót is, ahogyan a könyvszakmai rendezvényeken való részvételbe is. Az információhoz való közvetlen hozzáférés okán, sikerült a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel együtt felvételt nyerni a MKKE-be is. A könyvfesztiválon első ízben szerepeltek együtt a vajdasági könyvkiadók, a könyvhéten pedig már hagyománya van a közös fellépésnek. Ami magáról a könyvről, a könyv olvasóhoz vezető útjáról szól, azt fenntartás nélkül támogatom. Születőben a Vajdasági Magyar Könyves Céh is, reményeim szerint ebben is ez lesz a mérvadó, nem az óceániai határviták.

– Ön szerint a kultúrpolitika (vajdasági, magyarországi) részéről milyen strukturális változásokra volna szükség ahhoz, hogy megfelelően működhessen a zEtna, ill. a vajdasági magyar irodalom intézményrendszere?

Szerencsés helyzet, hogy a kultúra támogatására van szabadon pályázható forrás. Ez ad lehetőséget arra, hogy a mindenkori új kezdeményezések is fejlődhessenek. Több ilyen ennek köszönheti létezését, megerősödését. Hogy egy kezdeményezés, vállalkozás meddig új, meddig maradhat fejlődő státusban, mikor van szüksége arra, hogy intézményes kereteket öltsön, nehéz megítélni. Sok múlik a döntéshozók tájékozottságán, rálátásán. Sokszor nem is a támogatás elvein, hanem az elvek alkalmazásán múlnak a dolgok. Ami a vajdasági magyar könyvkiadást illeti, de az egész kultúrát is, ez egy többütemű motor, sokközpontú régió, amelynek a belső szuverenitásokat nem sértő centrumát egy hely többé nem képezheti, inkább talán a minőséges együttműködés adhatná. Az együttműködés értelmét pedig, mondjuk, az értékek felhozatala, megmutatása, célba juttatása, magyarán korszerű management-je jelenthetné. Belül és kívül. Regionális és areálisan, jó esetben még annál is szélesebb hatással.

 
 
 

ÚKP

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu