buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A költő védett vidéke


2010.05.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Fekete Vince (1965) József Attila-díjas költő, szerkesztő, műfordító, a csíkszeredai Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese. Legutóbbi verseskötete, A Jóisten a hintaszékből 2002-ben jelent meg. Írt már prózát, tárcákat (Udvartér, 2008), paródiákat, gyerekverseket. Az Ünnepi Könyvhétre új verseit tartalmazó kötete Védett vidék címmel az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozatában jelenik meg.
 

Ahogy a nevét kezdjük beírni a keresőbe, először az jön ki, hogy fekete vipera. Ez minimum egzotikus, „védett vad”, és nem is áll olyan messze öntől, ha azt vesszük, hogy képeit jórészt a természetből meríti. Kaiser Ottó Határtalan irodalom című fotóalbumában van egy felvétel, amelyik Fekete Vincét és fiát ábrázolja, Kézdi-vásárhely melletti hétvégi házukban. „A költő ugyanolyan türelemmel terelgeti lábatlankodó gyermekeit, mint ahogyan irányítja mini gazdaságát” – írja. Meséljen, milyen az a mini gazdaság?

– A fekete vipera számunkra valóban egzotikus állat, hiszen Ausztráliában és Új-Guineában őshonos. De nem kell nekünk olyan messze menni, hiszen tőlünk pár kilométerre, a bálványosi erdőkben, ahová elég gyakran szoktam járogatni a családommal, él a keresztes vipera, ami legalább olyan veszélyes, mint az ausztráliai társa. A Bálványos erdeitől légvonalban néhány kilométerre keletre található a Kászonok völgye, azzal a közel ezer lakosú Kászonújfaluval, ahol a nyarakat meg a hétvégeket töltöm a családommal. Itt van az a „mini gazdaság” is, amiről Kaiser Ottó is említést tesz. Nos ez a „besső”, ahogy errefelé emlegetik a magántulajdonú belterületet, az udvarral, kerttel, amire ez a kis parasztporta épült: egy nyolc és fél áras (850 négyzetméteres) telek; a Nyerges-tetőt Kézdivásárhellyel összekötő főúttól déli irányba, befelé, a völgybe lejtő, nagyobbrészt füves terület, rajta egy parasztházzal és a hozzá tartozó nagy csűrrel. Ennek az udvarán, kertjében található ez a gazdaság, ami rengeteg, nyaranta pompázatosan sokszínű (a feleségem által gondozott) virágból, vagy harminc gyümölcsfából (ezeket én ültettem), meg egy nem túl nagy zöldségeskertből áll. Megterem itt minden, ami egy családnak egy éven által szükséges: krumpli, hagyma, uborka, paradicsom, paprika, bab, cékla, káposzta, petrezselyem, murok (sárgarépa), zeller stb. Füves udvarát, kertjét pedig én szoktam kaszálgatni még a régi, hagyományos falusi kaszával. Épp a tegnap vágtam le az első idei rendet az udvarban.

A Csigabánat és A piros autó lábnyomai a hóban két sikeres gyerekvers-kötete. Mi a véleménye róla, milyen irodalom kell a gyerekeknek, amikor ők már az internettel nőnek fel?

– Egyrészt olyan irodalom kell, ami érdekelje, izgassa, foglalkoztassa őket. Tehát nekik szóljon, és valahogy szólítsa is meg őket. A gyerekeimet öt-hat éves korukban magam vittem a könyvtárba, és rájuk bíztam, hogy milyen könyveket választanak maguknak. Kislányom szinte rögtön beleszeretett egy Thomas Brezina nevű sikeríró munkáiba, aki nagyjából az ő korabeli lányoknak ír(t) immár legalább kéttucatnyi könyvet. El is olvasta, azt hiszem, mindahányat. Emellett, mint szigorú apuka, irányított olvasásként kezükbe szoktam adni egy-egy olyan művet is, amit otthon a polcról én választok ki nekik. Nyári és téli vakációkban szinte hetenként jut egy-egy újabb ilyen kötet a gyerekeimnek. Így olvasták el az Ábelt, a Csilicsali Csalavári Csalavért, a Micimackót, a Bölcső és bagolyt, A kis herceget stb. Tizenkét éves lányomnak épp a napokban adtam oda Móricz Árvácskáját; az első zsoltárok olvasásánál már úgy sírt, mint a záporeső. Amikor pedig rámkérdezett, hogy ugye nem halt meg a kis Csöre a könyv végén, nem volt szívem azt mondani neki, hogy de igen. Egyébként velük párhuzamosan én is újra szoktam olvasni az illető a könyveket, hogy friss legyen az élmény bennem is, amikor nekifogunk aztán megbeszélni ezeket. Ma mondta éppen a lányom, hogy elmesélte az osztálytársainak, és máris többen jelezték, hogy ők is el szeretnék olvasni az Árvácskát. Ilyen egyszerűen is mehet ez, nem is gondoltam volna.

Ön ragaszkodik a számmisztikához, és általában a hetes az alapszáma. Új kötetének címadó verse, a Védett vidék is hét tételből áll! Talányos vers, talán az emberi lélek a főszereplő, csak hát nekem úgy tűnik, nem védi őt itt tulajdonképpen semmi. Apokaliptikus képeket látok – míg az egyik gyerekversben egy csupor kakaó is lehet a lélek… Hogy van ez?

– Hát ezzel az úgynevezett lélekkel, vagy mivel, úgy vagyunk, mint a csupor kakaóval. A bácsik vagy a nénik kiöntik a másiknak, hogy aztán legyen mit megbánniuk. Didergő valami, olyan árva tud lenni, hogy attól kódulunk. És hogy tud fájni, hogy tudja az embert marcangolni. A Védett vidék című vers hét tétele egyébként csak a véletlen műve. Ez az a könyvem, amelyikben direkt el akartam kerülni a már engem is idegesítő számmisztikát. De így is belekerült az Átok című vers, a maga 66 sorával. De ez legalább nem a hetes szám kombinációja.

A legújabb kötetében 2003–2010 között íródott versek találhatók. Jellemzik a mottók. Mindjárt az elején Szabó Lőrinc A hitetlen büntetéséből idéz: „Mert rettenetes, hogy az ember / útja oly silány s oly rövid / a földi portól a veszendő / húson át vissza a porig”– miért választotta ezt mottónak?

– Keretbe zártam hét év (Úristen, itt is a hetes!) verseit; a Mert nem lehet… kezdetű költemény első és második része közé soroltam be a könyv egyes darabjait. Ennek a versnek volt ez az idézet a mottója, ami aztán az egész kötet élére került. Tulajdonképpen visszanézés és előretekintés, összegzés és új csapások kijelölése ez a könyv; és a rádöbbenésé, hogy tkp. „milyen kevés tízezer év”; hogy az ember élete csak egy szösszenet, egy villanás, egy annyi idő, amíg valaki felkattintja, majd leoltja a villanyt ebben a nagy „égzengésben”.

Babits Esti kérdését juttatta eszembe a kezdő verse: „Mert nem lehet ilyen jéghideg, ilyen / gépies nem lehet, enynyire pimaszul / szemtelenül és megmagyarázhatatlanul / monoton nem lehet minden, /.../ hogy kihajtson a semmiből /.../ s hogy újra világra jöjjünk s / elpusztuljunk újra, újra és / újra ismét.” – És a kötet végén is behoz ebből néhány sort. E gondolatkör körül kering a kötet. Miért?

– Örülök, hogy Babits verséhez hasonlítja, bár ez nekem eddig még eszembe sem jutott. Akörül kering a kötet, ami engem az utóbbi pár évben foglalkoztatott. Valahogy ezek a versek jöttek ki belőlem. Szeretek érzelmes lenni, szeretem a patetikát, a magasztosságot, szeretem a szép, a mondható, a szavalható verseket. Szeretem, ha elszorul a torkom ilyenkor, vagy a hideg futkos a hátamon, amikor verset hallgatok, olvasok, írok.

Fontosnak tartja az alcímeket. Például az Esővárók, amelyik egy különleges, magasztos vers, alcíme: Felolvasóest. Hetvenes évek. Milyen élményre utal ez?

– Kézenfekvő volna, hogy azt mondjam, hogy azok az esővárók tulajdonképpen mi voltunk itt, Erdélyben a hetvenes években. Egy-egy ilyen akkori felolvasóest emléke még ma is behozza nekem az egykoriaknak a – számomra – mindmáig felejthetetlen hangulatát. Közösségeket tudott összekovácsolni, az együvé tartozás élményét tudta ajándékozni a hajdani gyereknek, abban a valamikori nagy-nagy szárazságban, ez a közös esővárás.

Vas István tegnapi asszonyokhoz írt ódát – maga meg megírta az Óda a holnapi asszonyokhoz című verset. Szép vers. Érdekes szempont! Máskor idézi és megidézi Jékelyt, József Attilát, Adyt – Weörest. Szívesen dedikál verset költőknek, például Lövétei Lázár Lászlónak, Radnótinak, Kosztolányinak. Ez utóbbi egyébként az ön Hajnali részegsége (Múló nap reggele). Tetszik, hogy újrafogalmazza ezt a gondolatot. Elemzésre méltó, akár érettségi feladat is lehetett volna idén! Szóval úgy tűnik, költők is ihletik – hogyan?

– Hát hogyne. Egy-egy költő verssorai, verseinek zenéje, ritmusai sokszor továbbélnek, tovább munkálnak az emberben. Nem hagyják nyugton, addig, amíg valahogy ki nem írja magából ezeket. A magyar költői hagyományból állandóan hol itt, hol ott bukkan fel valami, amire aztán szépen a magunk eszközeivel, tudásával, képességeivel, világlátásával ráépítkez-(het)ünk.

Emberi helyekről ír: vonat, ház, legényszoba, iskola, udvar, erdők… – hol érzi otthon magát?

– Mint az egykori viccben: Bátyám, maga min gondolkozik? Én a lovakon, fiam… De hát nincsenek es lovak. Na, ez az. Erre én is csak ezt tudom mondani: na, ez az. De ha mégis, akkor a legjobban az erdőkben, a hegyekben, és általában a természettel összhangban élő emberek között, helyeken érzem a legjobban magam.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy mivel már a negyvenes esztendőket tapossa, rádöbbent, nem biztos, hogy olyan sok ideje van hátra még az embernek… de van még a tarsolyában néhány kötet, amelyekkel el kell még számolnia, főleg magának.

– Persze az, hogy mennyi van hátra valakinek, ez korántsem biztos. De egy bizonyos kor után már elgondolkozik azon az ember, hogy élete delelőjéről már nem felfelé, hanem lefelé vezet az út. És ezt minden önsajnálat nélkül tudomásul veszi. Ami aztán csak arra sarkallhatja, hogy még koncentráltabban figyeljen bizonyos dolgaira; és hogy ne fecsérelje annyira az idejét, mint ahogy azt addig tette. Mert van, persze, még néhány kötet, amiket meg szeretne írni. Versek, gyerekversek, és még prózai munkák is foglalkoztatják. Konkrétan: egy verses meseregényt kellene a nyáron befejeznem. És meg szeretném kezdeni egy újabb verseskönyv verseinek a gyűjtögetését; meg egy újabb udvarteres munka is készül, apró téglákból rakosgatom.

 
 
 

Szepesi Dóra

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu