buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mítoszok, beszédek, halottak


2010.05.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Vári Fábián László költészetének egyedisége abban rejlik, hogy a szellemi múlthoz fordulást egyszerre párosítja a modern életérzéssel és a formák archaikumával. Olyan műfajokat ébresztget, amelyek a modernségből visszatekintve valóban már-már archaikusnak hatnak…” Így fogalmazott Nagy Gábor Vári Fábián László Világtalan csillag című, 2001-es kötetéről (Kortárs, 2003/1.), s ezek a megállapítások mintha a most megjelenő, Jég és korbács címet viselő versgyűjteményre is igaznak bizonyulnának. Legalábbis részben.

Jelen verseskötet a 2002-től 2010-ig tartó évekből meríti anyagát, s ez az időszakasz, azon túl, hogy igencsak tágnak bizonyul, mélyebb összefüggések megfogalmazására is számot tarthat. Talán nem is érdemes Vári Fábián eddigi költészetének jellemzőit újra felsorolni, hiszen az eddig napvilágot látott értelmezések egy jól behatárolható szempontrendszer mentén mozogtak, szinte kivétel nélkül, s ezért egy ettől némiképp eltérő újraolvasásra is megértek.

Vári Fábián költészetét szokás a nemzeti hagyományokhoz, az erkölcsi-etikai világról vallott képzetekhez, a múlt megőrzéséhez, illetve a népi gyökerekhez kapcsolni – s ezek az értelmezési szálak valóban felfejthetők a kortárs költő verseiből. Talán kicsit kevesebb figyelem jutott azonban azoknak a hangsúlyeltoldásoknak, amelyek például – a kötet végén található interjúban is többször előkerülő – (ruszin) népballadákból vagy éppen a sajátos (magán)mí-toszokból kibontakozó poétikára engednek következtetni. Mindkettőre jó példák az ún. kócsagos versek, valamint a Táltosok, illetve a Mítosztöredék. Ezekben az időről időre felbukkanó, régmúltat idéző formák sajátos idegenségérzetet képesek teremteni az olvasóban, de ezek felszámolására és újraértésére is éppen úgy alkalmasak – a világ ugyanis, amit megteremtenek, archaikus (ez nem feltétlenül fedi teljes mértékben a népi fogalmát), és éppen ezért közös nevezőt engednek sejtetni.

Az újraolvasást szorgalmazó, s ugyanakkor éppen a formák archaikumából kiinduló költemény a Változatok a halotti beszédre című, s ez egyben a kötet egyik leghangsúlyosabb verse is. A szöveg négy, eltérő hosszúságú részében az az archaikus világ szembesül a mai modernnel, amelyeknek szembefeszülése nem csupán a felvonultatott képekben, de a megidézett – noha ki nem mondott – szövegrészletekben is nagyon erőteljes. Ez már nem egyszerűen párosítás, hanem olyan nagy ívű újraírás, amely éppen emiatt valami egészen másról ad hírt, jelesül arról, hogy a megőrzés már nem folytatható az eddig vállalt módozatokkal, hanem „csupán” csak töredékeiben, sőt, elhallgatásaiban élhet tovább. A magyar nyelvemlékre való egyértelmű utalás ugyanis egy nagyon hangsúlyos technikai, jelen világunkat idéző nyelvezettel párosul: „Elfogynak az amazoni erdők, / a büszke családfák rendre ledőlnek. / Ereszakadt, vérző kábelkötegek / a gyökerek – végeik szikrázva ölnek, / behálózzák a levegőeget, majd / villámként vágnak vissza a fába. / A rügyek kómába esve is érzik, / ha jajdul lomb, ha lobban a fáklya, / ez ítéletidőben reinkarnált / Ábel áldozati tüzének mása.”. Mindez néhány verssor erejéig teljesen összeolvadni látszik egy jelzetten archaikus nyelvhasználattal: „bal lábam embrió-korom vizében, jobbik a szatmári verbunkot járja”. A költemény végére azonban ez a párhuzam teljesen megszűnik, s helyét átveszi egy minden ízében steril, már-már az önidegenséget nyelvi szintre hozó megnyilatkozás: „Hej, de amiket mostanában /a meghurcolt tudat kivet magából, / belerokkanna citera, hárfa, / mert jégvihar fedezi s ólomzápor. / Nyitott gerinccel, vízfejjel jönnek /cenzúrán, logikán, át a halálon, / nyelvem gyökerén nyöszörögnek, / kaparnak meszes dobhártyámon, / rondítják ajkam, akár a herpesz / a torzképek, víziók, fátumok. // A papíron vérszennyes piktogramok – / enervált vers-abortátumok.”

Halotti beszéd ez a vers, s nemcsak jelenkorunk halotti beszéde. A második szakaszban olvasható családfa, az eddig vállalt költői létmód folytathatatlansága, a töredékeire hullott környezet mind egy-egy halott felett elmondott beszéd. A könyörgés elmarad, de felvetődik annak kérdése, hogy nem maga a halotti beszéd-e a tényleges könyörgés. Vári Fábián László költeménye ennek a ki nem mondott feszültségnek, ennek az eldönthetetlenségnek is köszönheti erősségét. A költemény egyfajta zárványként viselkedik a kötetben, s ezért soha nem lehetünk biztosak abban, hogy hol bukkan fel egy-egy motívum erejéig – ez a bizonytalanság pedig nagyon izgalmas.

Vári Fábián László: Jég és korbács
Versek 2002-2010
Széphalom Könyvműhely, 2010
128 oldal, 1900 Ft

 
 
 

Dobás Kata

Széphalom Könyvműhely

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu