buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 16, hétfo
Etelka és Aletta napja





















Évfordulók:
1859: Wilhelm Grimm halála
1883: Kós Károly születése (Temesvár)
1991: Vas István halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A hegyi hódok tündöklése és bukása


2010.04.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Amikor a mecseki Óbánya végén elkezdődött az erdő, még nem tudhattuk, mekkora kiváltságban lesz részünk. Altglashütte házai lassan elmaradoztak, s csak az Öreg-patak mellett futó ösvény maradt, ami hol szigorú vonalvezetéssel követte a patak kacskaringós útját, hol megunva az állandó tekergést, huszáros vágással átvezette a vándorembert a bokáig érő vízen. S minthogy vízen járni még nem tudtunk, a nagyobbacska köveken egyensúlyoztunk át egyik oldalról a másikra. Még óbányai részen járhattunk, mert egyszer csak baloldalt föltűnt egy kerítés, kis tábla jelezte, hogy a drótban áram bujkál, majd lassan láthatóvá vált a sziklatömb oldalába épített erdészház. Hosszan nyúlt el a kőtömb aljában, előbb egy nagy közösségi térrel, egy csűrre emlékeztető helyiséggel, majd apró ablakos fehér falak következtek, nyitott zsalugáterekkel. És jelentős csönd, csak az udvaron égett a tűz, s kis állványon fölötte bogrács, benne… – nos, az ilyen messziről nem volt kivehető.

Ropogtak a gallyak a lábunk alatt, ahogy egyre mélyebbre hatoltunk az erdőben, s a patak kezdett imitt-amott terebélyesedni. Egy-egy kanyar után kiszélesedett, kellemes pocakot növesztett, ami mélyebb gübbenőt rejtett. Aztán újabb nekirugaszkodással zúdult tovább, vízesést imitálva, alig húsz centi magasságból zubogva alá, de olyan komoly hanggal, mintha legalább egy folyó kanyargott volna az óbányai faluszéltől Kisújbányáig. A fordulókban és szűkületeknél korhadt fadarabok halmozódtak föl, összetorlódtak a patakba hullott ágak, kisebb gátat alkottak. Jobban szemügyre véve a dolgot, örömmel állapíthattam meg, hogy korántsem a természet egyszerű rendjéről volt itt szó, hanem sokkal inkább szándékos út-, azaz víztorlaszról. Hosszas szemlélődés eredményeképp arra a következtetésre jutottam, hogy itt a Castor fiber egyik már rég kihalt rokona élhet, talán a Trogontherium minutum valahogy fennmaradt példányai, melyeket egyszerűen a hegyi hód névvel illettem. Azt lehet tudni róluk, hogy meglehetősen apró termetű, kis úszásigényű állatok, s így az ilyen sekély vizekben is, mint az Öreg-patak, kellemes lakhelyet alakíthatnak ki maguknak. Egy-egy víz mellett terpeszkedő fatörzs mögül percekig lestem, hogy vajon mikor bukkannak föl a megrágcsált fatönkök és faágak alkotta várrendszerből, aminek csak víz fölé emelkedő tornyai jelezték, itt bizony hódok élnek. A reményteli várakozás után, a türelmetlen nógatásra továbbindultam, s ekkor jól kivehetően csobbanás hallatszott. Mindig akkor, mikor már tovabandukoltunk. A kis úszásigényű, apró testű hegyi hódok ott lubickoltak a hátunk mögött, elevenné téve az Öreg-patak nagyobb, gátakkal megduzzasztott öbleit. S minthogy hiába is lestem őket, a csobbanáson kívül egyetlen kézzel fogható bizonyítékkal sem sikerült szolgálnom jelenlétükről, s mire felbukkantak a fák között a falu háztetői, lassan már közröhej tárgyává váltam.

Az ösvény egészen Kisújbányáig vezetett, eredetileg Neuglashüttéig. Az egyik félreeső mellékutcában toppantunk a faluba, amiről néhány méter után kiderült, hajdan talán főutca is lehetett, hiszen a néhai sváb üvegfúvók települését egyetlen, kissé megzavarodva kanyargó utca szeli át itt-ott pocakos udvarokba szélesedve. A zömök, hátra felé nyújtott, néhol már-már kúriát imitáló parasztházak oldalán tornác fut, a homlokzatukon többnyire két zsalugáteres ablak figyeli az utcát. A kocsivájta, néptelen szekérút két-három kanyar után elvezet a fából ácsolt, cseréppel befedett szomjoltó mellett, majd oldalt, fenyők és hosszúra nyúlt tölgyek között fagrádics esik neki a meredeknek. Tetején az 1770-es években épült Szent Mártonnak szentelt templom fatornya meredezik az ég felé, falairól lehullott a vakolat. A kis templomablakokon keresztül percekig lestük az akkurátus munkával kifaragott padokat, a szószék gerendázatába vésett, indázó mintákat, s a félhomályban felsejlő megkopott oltárképet. Csönd volt, még távolról sem hallatszott ide, amint az Öreg-patak kis úszásigényű, apró testű hegyi hódjai az öblök előtt emelt gátakról sok éves szokásukhoz híven belecsobbantak a vízbe.

Vincze Ferenc (1979, Marosvásárhely) író, irodalomtörténész, szerkesztő

Kötetei:
A macska szeme (Elbeszélések, Napkút Kiadó, 2007)
Hagyományok terhe (Tanulmányok, kritikák; Felsőmagyarország Kiadó, 2009)

 
 
 

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu