buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2020. május 30, szombat
Janka és Zsanett napja





















Évfordulók:
1594: Balassi Bálint halála (Esztergom)
1786: Fáy András születése (Kohány)
1788: Francois Marie Arouet de Voltaire halála (Párizs)
1960: Borisz Leonidovics Paszternak halála (Peregyelkino)
1969: Benedek Marcell halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Üdvözlet az Olvasónak!


2004.03.12

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

E számunkban Nagy Attila olvasáskutató a vele készült interjúban igen érdekes megállapításokat tesz a magyarországi olvasási szokásokról. A legérdekesebb az, hogy „a semmit sem olvasók aránya a tizennyolc éven felüliek körében immár meghaladja az ötven százalékot”, az úgynevezett funkcionális analfabéták száma pedig ennek mintegy a fele, vagyis a felnőtt népesség negyede. Ha én kultúrpolitikus lennék, e hírek hallatán a hajamat tépném, szívinfarktust kapnék, aztán, ha túlélném a sokkot, ég és föld minden seregét hívnám, hogy hát tegyünk valamit ez ellen a szégyenteljes jelenség ellen.

Vagyis valami remek kis stratégiát dolgoztatnék ki a legjobb szakemberekkel, meggyőzném a pénzügyminisztert meg a miniszterelnököt, meg minden politikusokat, hogy itt a legborzasztóbb zsarátnok, ezt kell eloltani legelébb. Mert hogyan megyünk Európába, ha egy közönséges hivatalos papírt nem képes megérteni, értelmezni a felnőtt országlakók mintegy fele?! Azzal, ugye, ne áltassuk magunkat, hogy ha betűt általában nem olvas valaki, majd csuklóból lazán fölfejt valamely értelme-nincs cirkalmas hivatalnoki űrlapot... Vagy elmegy vendégmunkásnak valamely fejlett nyugat-eurós régióba, és könnyedén megérti az utasításokat meg az eltérő technológiákat... Vagy bármi... Abba legföljebb annyit lehet belétáplálni, hogy melyik pártra szavazzon (amelyik többet ígér), valamint hogy az előtte fekvő árut vásárolja meg, lehetőleg gondolkodás nélkül.

A megvalósult szocializmus idején az efféle olvasáskutatási adatok kényelmetlenségét úgy oldották meg, hogy egyszerűen nem kaphattak nyilvánosságot. Amiről nem beszélünk, az nincs. Vagy ha mégis beszéltek róla, azonnal a varázsszer is megvolt: íme, látjuk a problémát és tüstént oldjuk is meg!

A neoliberális demokráciában bármi megjelenhet, nyilvánosságot kaphat, ordibálni is lehet akár. Ha valakit nagyon aggasztanának bizonyos társadalmi jelenségek, magánhasználatú varázsszert kap. Garmadával olvashatja a tudományos műveket, melyek magas szinten megállapítják, hogy a világon mindenütt hasonló jelenségek zajlanak le, tehát globális világjelenséggel van dolgunk (egy kis tautológia, sebaj), hogy minden társadalomnak egy bizonyos részét képezi az úgynevezett roncstársadalom, az embereknek azon része, amely nem hasznosítható semmire, s amelyet a lehető leggazdaságosabb módon kell életben tartani, lehetőleg úgy, hogy a sikerorientált euro-konform vagy globál-konform társadalmi szegmens életét ne zavarja. Stb., stb. Ez a gondolatsor ugyan kissé cinikusnak tűnik, de semmiképpen nem életszerűtlennek. Végül is a tőke nem szelíd lelkületű szentferencek meg áldozatkész terézanyák gyülekezete; bankok nélkül nem működne a világbank sem, világbank nélkül meg nem működne semmi sem.

Az ember pedig, aki ha se nem bankár, se nem funkcionális analfabéta, valahogy próbál megmaradni; olvas, járatja az eszét, mindenbe kapaszkodik, hogy le ne szakadjon, hogy a társadalom roncs szegmensébe ne kerüljön, mert onnan, legalább a tudása ennyire elég, visszamászni a középbe, nemigen lehetséges.

Pécsi Györgyi
felelős szerkesztő

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum


Eddigi hozzászólások a cikkhez:
szigy

#1

2004.05.18 00:15

Na, most melyikőtökhöz írjak?

Kedves Györgyi és Attila!

Vitányi Ivánnal kezdtük kutatni ezt a témát 1976-ban. Félelmetes eredményekre jutottunk, bár az 1978-as külön felmérésem szerint az olvasók zöme alig ugyan, de még értette a puszta szöveget. (Az összefüggéseket már nem. Amikor Sükösd Mihály kb. 1981-ben kért tőlem a Valóságba erről egy írást, azt is kérte, hogy a mennyisége miatt sem reprezentatív 300-as mintámat bővítsem 500-asra.
Nem sikerült bővítenem.
Nem azért, mert néhány évvel idősebbek lettek a korábban kérdezettek, hanem mert közben megjelent a funkcionális analfabéták tömege, és azokkal nem tudtam semmit érdemit kezdeni.

A Magyar Postán (lehet, hogy egy nagyságrenddel több, de) 73 analfabéta postás dolgozott akkoriban. Ebből született egy cikk, egy híradó a tévében, utána elhallgatták, és az emberek elfelejtették. Egész egyszerűen nem emlékeztek rá néhány hónap múlva.

A jelen állapotokról. Tavaly még kellett olyanokat oktatnom egyik felsőoktatási intézményünkben, akik nem tudtak olvasni. Az akkor kötelezőnek mondott 60 pontot sem érte el a többség a felvételin, de ha nem vettek volna föl 60 pont alattiakat "önköltséges" hallgatóként, az intézmény nem juthatott volna hozzá a szüleik pénzéhez, ami nélkül leállt volna az oktatás.

Az arra felkért hallgató nem volt képes felolvasni egy verset. A kuncogók nyomban elhallgattak, amikor azt javasoltam, segítsenek szegénynek. A hallgató néhány nekifutásra abszolválta a félévi kollokviumot, azonban (életem főműve?) a második félév végén jelesen szigorlatozott.

Ha volna tisztességes alsó- és középfokú oktatás, tisztességesen képzett alsó- és középfokú tanerő, valamint tisztességes szülő, aki nem képzeli azt, hogy semmi dolga a gyerek fejlődésével és nevelésével, talán se miniszterelnök, se pénz nem kellene a jelenlegi szégyenletes állapotok felszámolásához.
Csak emlékeztetőül ismétlem: kb. 1981-re jelentek meg az első funkcionális analfabéta felnőttek, akiknek olvasmányai a képregények, esti meséi pedig a Magyar Televízió zömében importált gagyi meseműsorai voltak.
Nagy Attila jónéhány éve vezetett egy magyar nyelvi szigetek olvasási szokásaival foglalkozó kutatást (Gereben Ferenc, Lőrincz Judit és Vidra Szabó Ferenc bevonásával). Az önálló magyarországi magyar nyelvi sziget, egyik tanárképző főiskolánk hallgatói mutatták a legrémesebb képet.

Ebből arra következtetek, hogy a baj a hazai nevelésben és az oktatásban van.
Vagy még inkább abban, hogy valóban nyoma sincs politikai szándéknak, hogy ezt a gyorsuló folyamatot valaha megállítsák.
A hülyeség pártsemleges, mindegyik kormányra gondolok. De elsőként arra, amelyik az 1970-es évek második felében elkezdte a no-tanítás és semmi számonkérés művelését, Utolsóként pedig a jelenlegire.
A neoliberalizmus számmágiájába nem illeszkedik a tudás. Már csak azért sem, mert a neoliberális piacon uniformizált és manipulálható vevők kellenek.

"A költő hasztalan vonít" - vagyis örüljünk, amikor írástudó felbukkan, vagy változtassunk - mit? Rendszert? Közerkölcsöt? Ha igen, akkor hogyan és mire?
Györgyi, Attila, hogyan gondoljátok? Van tippetek?
Mert én egyelőre elakadtam ott, hogy gólyákat olvasni tanítok művelődéstörténet címen.
Szitányi György
[VÁLASZ]
szigy

#2

2004.05.18 00:16

Na, most melyikőtökhöz írjak?

Kedves Györgyi és Attila!

Vitányi Ivánnal kezdtük kutatni ezt a témát 1976-ban. Félelmetes eredményekre jutottunk, bár az 1978-as külön felmérésem szerint az olvasók zöme alig ugyan, de még értette a puszta szöveget. (Az összefüggéseket már nem. Amikor Sükösd Mihály kb. 1981-ben kért tőlem a Valóságba erről egy írást, azt is kérte, hogy a mennyisége miatt sem reprezentatív 300-as mintámat bővítsem 500-asra.
Nem sikerült bővítenem.
Nem azért, mert néhány évvel idősebbek lettek a korábban kérdezettek, hanem mert közben megjelent a funkcionális analfabéták tömege, és azokkal nem tudtam semmit érdemit kezdeni.

A Magyar Postán (lehet, hogy egy nagyságrenddel több, de) 73 analfabéta postás dolgozott akkoriban. Ebből született egy cikk, egy híradó a tévében, utána elhallgatták, és az emberek elfelejtették. Egész egyszerűen nem emlékeztek rá néhány hónap múlva.

A jelen állapotokról. Tavaly még kellett olyanokat oktatnom egyik felsőoktatási intézményünkben, akik nem tudtak olvasni. Az akkor kötelezőnek mondott 60 pontot sem érte el a többség a felvételin, de ha nem vettek volna föl 60 pont alattiakat "önköltséges" hallgatóként, az intézmény nem juthatott volna hozzá a szüleik pénzéhez, ami nélkül leállt volna az oktatás.

Az arra felkért hallgató nem volt képes felolvasni egy verset. A kuncogók nyomban elhallgattak, amikor azt javasoltam, segítsenek szegénynek. A hallgató néhány nekifutásra abszolválta a félévi kollokviumot, azonban (életem főműve?) a második félév végén jelesen szigorlatozott.

Ha volna tisztességes alsó- és középfokú oktatás, tisztességesen képzett alsó- és középfokú tanerő, valamint tisztességes szülő, aki nem képzeli azt, hogy semmi dolga a gyerek fejlődésével és nevelésével, talán se miniszterelnök, se pénz nem kellene a jelenlegi szégyenletes állapotok felszámolásához.
Csak emlékeztetőül ismétlem: kb. 1981-re jelentek meg az első funkcionális analfabéta felnőttek, akiknek olvasmányai a képregények, esti meséi pedig a Magyar Televízió zömében importált gagyi meseműsorai voltak.
Nagy Attila jónéhány éve vezetett egy magyar nyelvi szigetek olvasási szokásaival foglalkozó kutatást (Gereben Ferenc, Lőrincz Judit és Vidra Szabó Ferenc bevonásával). Az önálló magyarországi magyar nyelvi sziget, egyik tanárképző főiskolánk hallgatói mutatták a legrémesebb képet.

Ebből arra következtetek, hogy a baj a hazai nevelésben és az oktatásban van.
Vagy még inkább abban, hogy valóban nyoma sincs politikai szándéknak, hogy ezt a gyorsuló folyamatot valaha megállítsák.
A hülyeség pártsemleges, mindegyik kormányra gondolok. De elsőként arra, amelyik az 1970-es évek második felében elkezdte a no-tanítás és semmi számonkérés művelését, Utolsóként pedig a jelenlegire.
A neoliberalizmus számmágiájába nem illeszkedik a tudás. Már csak azért sem, mert a neoliberális piacon uniformizált és manipulálható vevők kellenek.

"A költő hasztalan vonít" - vagyis örüljünk, amikor írástudó felbukkan, vagy változtassunk - mit? Rendszert? Közerkölcsöt? Ha igen, akkor hogyan és mire?
Györgyi, Attila, hogyan gondoljátok? Van tippetek?
Mert én egyelőre elakadtam ott, hogy gólyákat olvasni tanítok művelődéstörténet címen.
Szitányi György
[VÁLASZ]
Kovászos Ubul

#3

2004.05.18 08:29

Mélységesen elkeserítő:-(((((((((
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2020 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu