buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Erdély-történetek: törésvonalak kontinuitása


2010.03.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Terjedelmének rövidsége ellenére Harald Roth könyve Erdély-történeteket tartalmaz. A többes szám használata több szempontból is indokolt. A mű fejezeteit ugyan összetartja a téma azonossága és az egységes szemlélet, az, ahogyan a kutató tárgyához közelít, az egyes részek azonban szerkezeti felépítésük és lekerekítettségük folytán önálló történetekként is megállják a helyüket (ha például valakit csak egy adott vonatkozás, korszak, összefüggés érdekel).

A szerző Erdélyt úgy láttatja, mint egy olyan európai régiót, amely „kulturális metszéspontban fekszik, (…) része Kelet-Közép-Európának és Dél-Kelet-Európának” (Előszó az első magyar kiadáshoz). A könyv történetekként való olvasását főként a régió történelme és ennek a történelemnek a Roth-féle megközelítése indokolja. Kölcsön- és ellenhatásokat körvonalaz, Erdély históriáját legalább három nép, a magyarok, a szászok és a románok históriájaként mutatja be; politikájukban, társadalmi, szociális és kulturális életükben a párhuzamosságokat, a hasonlóságokat és a különbségeket vizsgálja.

Roth történelemszemléletében a társadalmi, a politikai, a kulturális, a különböző vallási felekezetek életében végbemenő változások, elmozdulások, egymáshoz való viszonyuk a maguk bonyolult öszszefüggésrendszerében láttathatók és érthetők meg, együtt képezhetik egy ország, Erdély hiteles történeti narratíváját. A szerzőnek sikerül kialakítania egy olyan elbeszélői pozíciót, ahonnan ezeket az összefüggéseket többé-kevésbé elfogultságok nélkül sikerül kifejtenie és nagy ívekben összefoglalnia.

Valószínűleg a mű szumma-tív jellegével és a nyomtatási és/vagy helyesírási hibákat feledtető, a fordító munkáját dicsérő magyaros nyelvezettel (is) magyarázható, hogy a kevésbé szkeptikus olvasó számára elragadó, meggyőző, Erdély történetét illetően minden tekintetben szemhatártágító, katartikus olvasmány Harald Roth munkája. Nem tudom, és nem kívánom eldönteni, hogy mit jelenthet ez a könyv egy történésznek, de a nem szakmabeli, ám körültekintőbb befogadó számára is nyilvánvalóvá válik, hogy éppen a nagy íveket megrajzoló gesztusokban, az összegező jellegben rejlenek ennek a műnek a veszélyei (is). Bár vállaltan és következetesen betartva „folyamatokat rövidítve elemez, összefüggéseket sűrítve villant fel, adatokat válogatva közöl” (K. Lengyel Zsolt utószava), épp ezáltal helyenként mégis hiányérzetet támaszt az olvasóban, a felszínesség látszatát kelti, mert gyakran nem vizsgál az adott probléma szempontjából mérvadó okokat, nem nevez néven, csak éppen vázlatosan felsorol.

Nem vagyok meggyőződve, hogy Erdély történetéről lehet úgy írni, hogy egy szerzőt ne vádoljanak meg elfogultsággal valamelyik oldalról, ezzel együtt azonban tény, hogy ami például román (történészi) oldalról szubjektív álláspontnak tűnhet, az magyar és/vagy német szempontból objektív megközelítésnek, tisztázásnak, pontosításnak, mítoszrombolásnak minősül és fordítva. Ez a relativitás a történettudomány létmódját és értelmét magyarázza: ebben az elgondolásban feladata nem a végső, egyetlen igazság kimondása, hanem (tudományosan) megalapozott, több nézőpontból felvetett vélemények megfogalmazása, magyarázata. Roth nem vállalkozik semmi többre – és ez a legtöbb, amit tehet –, mint arra, hogy érzékelteti ezeknek a különböző igazságoknak a viszonylagosságát. Olvasatomban éppen ez az alapállás ellensúlyozza a könyv fent említett hiányosságait. A mű értékét az adja, hogy mindvégig a tudomány keretei között marad, a középút elvét vallja és (nagyrészt) valósítja meg, a maga rendjén biztos tudással, bizonyítékokkal, hiteles érveléssel dekon-struálja a mítoszokat (lásd a Vlad Tepes- és a Mihai Viteazu-féle értelmezéseket –, eldönthetetlen kérdéseket nem old meg (például a dákó-római-kontinuitás elvét), és úgy formál véleményt, hogy közben reflektál a fennálló elméletekre, álláspontokra, rámutat azok hibáira.

Ha az Erdély Romániában című fejezet egy-egy részében az is érződne a kívülálló (nem erdélyi) olvasó számára, hogy helyenként élveboncolást végez a román mentalitásról és annak történetéről, történeti hatásairól, az ebben a történelmi régióban élő olvasó számára nemcsak a múlt, hanem a jelen is legitimálja Roth kijelentéseit: „Az óromániai politika (…) nem programokhoz, hanem a vezető személyiségekhez és a korrupciót, a »baksist« éltető nepotista klientúrákhoz igazodott.” (A román nemzetállamban). Erdély „román etnikumának öntudata az államilag terjesztett román nemzeti ideológia befolyása alá kerülve fokozatosan átalakult. Történelmi gyökerű sajátosságaik ismerete és tudata lassanként eltűnt, helyét átvette a dáko-románok Erdélyben soha meg nem szakadó kontinuitásának a hite, valamint a meggyőződés, hogy a románok mindig is idegen népek hódításainak és elnyomásának az áldozatai voltak” (A kommunista rendszerben).

Harald Roth műve alaphangjának meghatározója a lojalitás, amellyel Erdély történetének pluralizmusát elemzi, az erdélyi magyarok, románok és németek egymás mellett élését láttatja, ugyanakkor ezt a hangot – annak alapján, ahogyan a régió jelenéről és jövőjéről beszél – a reménykedés jellemzi. Az optimista magatartásra az ad okot, hogy – Roth szerint – mára már a „régi mítoszokkal való leszámolás igénye és az előítéletektől mentes, népeken átívelő eszmecsere reménye újra felcsillant Közép-Kelet-Európa és Dél-Európa eme határvidékén.”

A kötet értékét növeli, hogy Az Erdély-kutatás mai állásáról címmel összegezi az Erdély históriájával kapcsolatos forrásanyagokat, illetve közli a történelmi kutatásokat végző intézmények jegyzékét. A kiadvány végén a könyv egyes fejezeteihez társított szakirodalmi munkák bibliográfiája olvasható, amelyet a magyar királyok és az erdélyi vajdák, fejedelmek névsora, valamint egy Erdély-kronológia egészít ki, amely a térség történelme iránt érdeklődőknek és jelenlegi/leendő kutatóknak nyújt eligazítást.

Harald Roth: Kis Erdély-történet
Ford.: Hajdú Farkas-Zoltán
Bookart, Csíkszereda, 2009
2., jav. és bőv. kiadás, 234 oldal, 3490 Ft

 
 
 

Borsodi L. László

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu