buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mezopotámiától Irakig
...és tovább?


2004.03.12

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ősszel erôsen járt az eszemben, hogy írnom kellene egy nagyobb lélegzetű tanulmányt a fenti címmel, mentálhigiéniai okokból. Lemondtam róla. Abban is kételkedtem, hogy létezik a világon olyan ember, aki legalább megközelítôleg meg tudná írni azt, amire gondoltam. Ekkor már nyilván nyomdában volt Bogár László kézirata: Magyarország és a globalizáció.
 

A cím nem valami találó, de a könyv kitűnô. Abban az ôsi értelemben, hogy kitűnik a többi közül. Mert az igénye egyedülálló.

Ezt nyugati ember nem írhatta volna meg, sem egy valamikori szovjet ember. Csakis a közép-európai ember írhatta meg, aki a szakralitás és a modernitás szellemét és nyelvét egyaránt érti; aki a Nyugat és a Szovjetunió párbaját azzal a tudattal figyelhette, hogy a világ bajára egyik sem kínál megoldást; aki úgy volt egy oszág társadalmának intelligens polgára, hogy a mobilizáció nem vakította el a látását: a létmegértés igénye mindig működött benne. Legalábbis: nem veszett ki belôle.

Most rehabilitáltam magamban az intelligens szót, melyet nem szívesen használok azóta, hogy 1957-ben vagy 1958-ban egy huszonéves fôszerkesztô megnyugtatott: „intelligens módon mindent meg lehet írni”. Vagyis úgy, hogy a lényeg rejtve maradjon; hogy nehezen legyen kihámozható, mi is történik velünk, körülöttünk. Bogár László arra fordította intelligenciáját, hogy a fôáram (mainstream) ellenében látóvá és gondolkodóvá tegye az olvasót. Ezért úgy vélem, könyve nem fog éles viták kereszttüzébe kerülni. Mert az agyonhallgatandó kategóriájába sorolják be.

Mindenesetre nem könnyű, ám lebilincselô olvasmány. Szinte lehetetlen érdemben ismertetni. Szerintem ez a szerzônek sem sikerült a bevezetésben. A metszetek, szeletek, villanások, impulzusok kavalkádja nem idézhetô fel. Fonala természetesen van a könyvnek.
Minden emberi civilizáció valamilyen szakrális alapra épül. Valójában a lét rendjét nevezik isteni rendnek, amely a lét harmóniájának is nevezhetô. Bogár hipotézise szerint a létharmónia megteremtésének alapvetô feltétele, hogy az elgondolhatóság, a megvalósíthatóság és a folytathatóság egyensúlyban legyen. Bizonyos intézményekre van szükség ahhoz, hogy az emberi társadalmakban csak olyan anyagi és szimbolikus konstrukciók legyenek megalkothatók (vagyis elgondolhatók és megvalósíthatók), amelyek hosszú távon harmonikusan beilleszthetôk az emberi létezésbe. Az emberi társadalmak az idôk kezdete óta rendelkeznek a létbe való harmonikus beilleszkedés képességével, de egyúttal állandóan ott kísért az isteni törvény elleni lázadás, a létrontás veszélye is.

A jelenlegi nyugati civilizáció a létrontás csábításának ellenállni nem képes Római Birodalom romjain alakult ki. Az egész folyamat történelmi kihordó szerkezete a keresztény egyház volt. Reá hárult egy létharmonikus berendezkedés megformálásának és biztonságos üzemeltetésének feladata. – Miért nem volt képes az egyház ezt a missziót mindvégig teljesíteni? – Mi a tényleges szerepe abban, hogy az „ôrizetére bízott” Occidens végül is elbitangolt jószággá lett? A 13–14. század keresztény egyháza éppen azért marasztalható el, mert nem működtette elég sikeresen a létroncsolás irányába mutató „fejlôdési” törekvéseket megakadályozni hivatott intézményeit. S ezzel párhuzamosan nem tudta megalkotni az ember univerzális iparkodásának teológiáját. E sikertelenségnek az is oka volt, hogy az itáliai tengeri hatalmak – azaz döntôen Velence és Genova – Firenze hatalomgazdasági és spirituális irányításával óriási létroncsoló munkát végeztek évszázadokon át annak érdekében, hogy semmiképpen ne is állhasson össze koherens teológia az ember iparkodásának univerzális filozófiájáról. Paul Johnsonnal vitatkozva Bogár úgy érvel, hogy aki ez idô tájt „messze túl és kívül” volt, nem is elsôsorban az egyház, hanem az egész európai létmód univerzális szakralitásán, az e tettével végleg elszakadt a létharmonikus törekvések szerves beágyazottságától. Ha volt „úttörô” szerepük, az leginkább abban nyilvánult meg, hogy hosszú idôre mintát szolgáltattak azoknak a „dekonstrukción” alapuló ontoszociális csúcsfegyvereknek a felépítésére, amelyek segítségével Isten valóban „kiparancsolható lett a hétköznapok világából”.

Innen egyenes út vezet a reneszánszon és a reformáción át a felvilágosodáshoz és a nagy francia forradalomhoz, amelynek a szerző külön alfejezetet szentel, a létrontás brutalitásának apoteózisaként aposztrofálva a magasztos eseményt.

Mint látják, a fonal vagy a vonal, egyezik azzal, amit megszoktunk. Az óriási különbség abban leledzik, hogy a nyugati civilizáció minden történelmi mozzanatát a szakralitás hiányának és a létrontás diadalmas elôrenyomulásának szempontjából vizsgálja. Eszerint elemzi az angliai „bekerítést”, Amerika meghódítását, az USA létrejöttét és felvirágzását. Mivel a Nyugat kettôs létagressziójának (a külsô és belsô természet leigázása) végleges és átfogó kiteljesítôjévé az Amerikai Egyesült Államok vált, döntô fontosságú, hogy megértsük, milyen folyamatok és hogyan vezettek e szerep felépüléséhez.

Az esszéírásban gyakori, hogy a szerzô olyan technikát alkalmaz, amely nem lineárisan-kronologikusan vezeti az olvasót, hanem impressziókat kelt benne. Ezek a bravúrosan megkomponált és igen magvas „foltok” hatásosan járulnak hozzá ahhoz, hogy keletkezô képzeteink maradandóan rögzüljenek.

A vonalvezetésére hasonlóképpen jellemző bizonyos „művészi szeszély”. Az USA döntô fontosságú felfutását tárgyaló cikkelyt A berendezkedô gyôztes globalitás létszerkezete alcímmel jelölt fejezet követi, amelyben kifejti a maga globalitásra vonatkozó felfogását, definícióját; megszemléli a globalitás tárgyiasult metaforáit (a műanyagot, az atombombát, a televíziót, a génkezelt élelmiszereket, a derivatívát). Nyomatékosan tudatosítja, hogy a civilizáció nem egyszerűen a nyugati modernitás planetárissá táguló hatalomszerkezetének idôszaka. A globalizáció egy teljesen új létmód, amely a modernitást is legyűri és kiszipolyozza. A tárgyiasult metaforákként említettek pedig ontoszociális csúcsfegyverek, amelyek egy új minôségű léterôszak nyomjelzô lövedékei. Ezek után áttekinti a globalizáció konstruált valóságának hatalomszerkezetét és intézményrendszerét. A sok remek futam közül ez az egyik. És ezt követôen adja elô a maga sajátos felfogásában az úgynevezett puha világháborúk történetét. Persze, ez sem eseménytörténet, hanem történetfilozófiai és lételméleti háttérelemzés.

A negyedik fejezet a Rekviem, avagy a létfelélés hatalomgazdasága címet viseli, és megkísérli összefoglalni azt a vészjósló, önpusztító ámokfutást, ami korunk globális birodalmát és az uralma alá hajtott egész emberi civilizációt jellemzi. Nem lehet elégszer tudatosítani, hogy a tôke – természete szerint – eleve és mindig pusztítja a természeti környezetet, az ember belsô világát és a „családüzemet”. A tôkés közgazdaságtan számára a külsô és belsô természet nem tényezô és nem kategória. A GDP számítása szempontjából is teljesen mindegy, hogy pusztító vagy építô folyamatok zajlanak a természetben és az emberi világban.

A fejezet a szeptember 11.-szindróma elemzésével zárul. Ez a cikkely ugyancsak parádés intellektuális teljesítmény! Az USA értelmezési és reagálási módja azonban csakis az eredeti ontológiai agresszió eszkalálódásához vezethet.

Briliáns és fölényesen okos az epizódszereplônek nyilvánított „létezô szocializmus” tündökléséről és bukásáról írott fejezet is, amelyben már Magyarország egykori ügyes-bajos dolgairól is szó esik. Bogár László véleménye szerint a keleti modernizációs kísérlet zsákutca volt a Nyugat történelmi zsákutcáján belül. Ontológiailag semmi újat nem hozott, csak a korai kapitalizmus brutalitását ismételte meg hatványozottan, kiiktatva a Nyugaton akkor már kiépített „mutatványos bódét”. Ettôl függetlenül Marx zseniális elemzô és gondolkodó volt, problematikája ma is eleven, azonban lételméleti korlátai ma már nyilvánvalóak. Marx lételméleti korlátai elsôsorban abban nyilvánulnak meg, hogy a modernitást az emberiség kikerülhetetlen és alapvetôen pozitív ontoszociális fordulataként értelmezi. Az általa elképzelt jövô társadalma és gazdasága csupán a közvetlen hétköznapi antagonizmusokat lett volna képes felszámolni, a nyugati modernitásnak a külsô és belsô természetét roncsoló immanens lényegét nem.

Az ötödik fejezet utolsó három „magyar” cikkelyét követi a rendszerváltozás fedônevű hadműveletet bemutató és elemzô fejezet. A szerzô hazai talajon sem adja fel a szellemi magaslesen elfoglalt pozícióját, és illúziótlanul megállapítja, hogy a rendszerváltoztatásnak nevezett változások valójában már 1990 elôtt lezajlottak a magasabb régiókban és a kulisszák mögött. Ami ezután következett, az már csak lejátszástechnika, egy újabb „mutatványos bódé” fontoskodó berendezése.

Jó, hogy így írta meg Bogár László ezt a könyvet, ahogy megírta, de a zsákutca zsákutcájáról, Köztes-Európáról és fôleg Magyarországról írhatna egy külön könyvet is.

Visszautalva arra, amivel a recenziót kezdtem: én ekkora ismeretanyagot és apparátust nem tudtam volna felvonultatni annak leírásához, amit a Mezopotámiától Irakig jelképes címmel szándékoztam jelezni, ám a jelképet továbbra is fontosnak tartom. A nyugati civilizáció, amelynek forrásvidéke bizonyos értelemben Mezopotámia (és környéke) volt, egy görbe kört leírva – jelenlegi vezérhatalma képében – viszszatért az eredeti helyszínre, nyilvánvalóan koholt ürüggyel. Vajon nem egy ördögi kör zárult-e be?

És amikor a nyugati civilizáció minden más civilizációtól különbözô globális és planetáris törekvéseit megállapítjuk, nem kellene- arra gondolnunk, hogy ez a civilizáció eleve két civilizáció, immanensen. Pontosabban: egy civilizáció és egy virtuálisan lebegő civilizációs hálózat szövedéke.

Bogár László: Magyarország és a globalizáció
Osiris Kiadó, 446 oldal, 2880 Ft

Gődény Endre

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum


Legelső hozzászólások a cikkhez:
panni

#1

2004.11.23 14:47

A recenzió írójával mélységesen egyetértek, és a könyv óriási segítséget nyújtott nemcsak a világ megértéséhez, de saját munkám továbbgördítéséhez is. Amúgy szerintem tényleg el van hallgatva (tudományos körökben élek, és a megjelenés óta senki sem beszélt róla, én is csak véletlenül jutottam hozzá). Ja, és csak azt sajnálom, hogy aki nem ért tudósul, hiába érdekelné a könyv, akkor sem tudja elolvasni. (Biztos nem véletlenül.) Mindegy, én ahol tudom, terjesztem.
[VÁLASZ]
paul

#2

2004.11.24 12:46

Ki hallgatja el? Nem a tudományos köröknek kéne vele foglalkozni? A könyvesboltokban elérhető, kritikát meg hozzáértőnek kellene írni. Vagy nem?
[VÁLASZ]
dius

#3

2005.04.19 14:47

Még nem olvastam a könyvet, de biztos zseniális!
abban a szerencsében van részem, hogy engem 1 éve tanít az írója és tényleg kivételes tudású ember.
[VÁLASZ]


  . . .

Az összes hozzászólás
megtekintése

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu