buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„El nem hantolt poézis”


2009.05.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...


Paul Celan 1920. november 23-án született, Paul Antschel néven, Czernowitzben, németül beszélő zsidó család egyetlen gyermekeként. A világháború idején megjárta a koncentrációs táborokat, Európa különböző egyetemein tanult orvostudományt, filológiát. Kiadói lektorként, tanárként, fordítóként és legfőképpen költőként működött. Bukarestben, Bécsben, Párizsban. Német anyanyelvű zsidóként, kettős identitás feszültségében élt 50 éves koráig. Önként vetett véget életének. Leghíresebb verse a Todesfuge (Halálfúga), melyben a koncentrációs tábor áldozatainak állít emléket.

A Nyelvrács című, Paul Celan válogatott verseit tartalmazó kétnyelvű kötet 2009-ben, a Ráday Könyvesház kiadásában jelent meg. Az eredeti, német nyelű verseket Kántás Balázs fordította.

 

Akinek kitépte kezéből az őszt az avar, a szelekbe ássa sírját. Ég veled, keserű csillagfény. A vers félreérthetetlenül erős vonzalmat mutat az elnémulás iránt. De még csak magányos. Magány, aki úton van. A másik felé igyekszik. A költészet átússza a megélés és a megértés közötti távolságot. A sorokba rendezett tárgyak szomorúságukban prédái lesznek a létnek. A szavak végletes sűrítése új, tárgynyelvet teremt. Sötétséget beszél.

A tükörben vasárnap van. Az ellentmondásos létteremtés kópiája ez. A létjelenségek perszonifikációjában az én egyre láthatatlanabb alakot ölt. „Elér a sötétség / nevemen nevez”; majd „füstként a levegőbe száll”. Odafönt a már nem és még igen világban, Nyelvrács honol.

A Nyelvrácson ikonok lógnak. Képpé áztatott szavak. Szobornyelv. Nyelvszobor. Hideg van odabent. Nincs idehaza az alany. Szót váltani csak önmagaddal tudsz. De még a levegő is takarékon van. Ha sokáig itt maradsz magad is levegővé válsz. Mert itt szükség van rád. Amit legbelül hantoltál el, nyersen figyel most rád. Egyedül ő van jelen. Vannak. Szavak is vannak Nyelvrács világban. De mind alszanak. Álmukba tisztítják testük a léttől. Mint talált tárgyat a szennytől. Rács mögött mindenki fogoly. Senki szívéhez el nem érő példabeszéd vigyáz a rendre. Téged is figyel. Némán párbeszédet folytat veled. A szél itt mindent megmér. A messziséget, amelyet bejártál. Az ikonokra font pókhálót, a penészszagot, a levegőnyomást, és a csillagot, amely fölébred. Odavetnéd néki lelkedet. Majd odébb! – inti feléd. Pedig a csiszolt kavicsok közt járni a fénynek sem kényelmes. De azért be-bepillant alvást hozó melyben lépések kongnak.

Nyelvrács országban kőlépés uralom van. Igéből sincs hiány. El is fáradsz a ragozásba. A vendégfogadó asztalhoz ülsz. „Az asztal időfából rizstállal és borral”. Szokás-gerincek, csontvázak társaságában vagy. Nincs közös nevező bennetek. Nyelvrács mögött hívatlan vendég az alany. Emlékeztetnéd a képeket a zenére, táncra. De az emlékezés az alany tulajdonsága. A Nyelvrács lakó ez alól feloldozást kapott. Csak a tenger moraja öleli át olykor a testeket. Amott egy metafora-csepp, „aki nem hazudott / otthon volt saját kétségbeesésében”. A néma kőszemhéj alatt föltörne a könny, de a pátosz nem vasalhat a gyászon. „Lesz majdan egy kőzetbe / szorult szempilla / amelyet megacéloznak az el nem siratottak” – olvasod az érettfekete zár alatt derengő feledéskövön. Itt minden egy vérből való az éjszakával. Sötétben hóvá-gyad lesz. A kék facsillag öszszetákolta a szót, amely sót nyer az éjszakából. Terítve immár.

Látványköltészet az, amivel szembe állsz? Nem. A „hazatért feledésbe / lassú szemeink / vendég-párbeszéde”. Nyelvrács mögött nincs szükség az emberi érzékszervre. Nyelvrács mögött a szellem és a testalak raktára hivatalosan is elvált. Pereskednek. Szellem: „túlhabzó beszédem: / hallgatásod ruhájába bújtatott apró kristály”. Testalak: „közel vagyunk, Uram. / megfoghatóan közel”. A gondolat itt érintetlen tárgy. A mozdulat: tárgyélmény. Van öröklét a Nyelvrács mögött; ahonnan kiesnek a tárgyak és ahová visszazuhannak. A részekre szabdalt tudatállapotok fölfekszenek a partról jött hangra. Hívja és küldi a szél az önmagától is elidegenült tárgyat, eszmét. Alanyt.

A Nyelvrács szemei alá vésődött estek vízözönre készülnek. A gondolatoktól érintetlen világ bárkába száll. Hajódal szól. Lét ellen jól felöltözik, aki útra készül. Nyelvtelenül „fa-magas gondolat” felé „az embereken túl”, sírokkal teli szélvilágban úszik a hajó.

„Ott magad vagy tévedhetetlen, / derűsen / méregetik a seregélyek a halált,/ meghajtja derekát a nád, / ma estére / megvan mindened”

 
 
 

Iancu Laura

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu