buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Vilnius titkai


2009.05.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az utóbbi időszakban Magyarországon megjelent külföldi könyvek közül az egyik legszerethetőbb Tomas Venclova, a híres litván költő és irodalomtudós terjedelmes, mélyen átélt kulturológiai-történeti esszéje fiatalkora városáról, Vilniusról. Ez a könyv tulajdonképpen egy palimpszeszt: fokozatosan bújnak elő, tárulnak fel benne a város rétegei, „külsején”, építészetén keresztül története és kultúrája, köztes helyzete az Orosz birodalom, Lengyelország és Európa között, s végül – a szerző személyes sorsa. Tomas Venclova a Nobel-díjas orosz költő, Joszif Brodszkij egyik legjobb barátja volt. Brodszkij szerette Litvániát, két híres verset is írt litván témára, a Képeslap K. városából és a Litván noktürn című költeményeket; s mindkettőt Tomas Venclovának ajánlotta. Venclova Vilnius-könyvén erősen érződik Brodszkij város-esszéinek hatása, ő maga is idézi például az orosz költő Leningrád-esszéjét, s hangvétele, szemlélete, s az esztétikai nézőpont primátusa a történelmi felett a magyarul nemrégiben megjelent remek Brodszkij-esszére, a Velence vízjelére emlékeztet.
 

Nem véletlenül adta Venclova Vilniusról szóló könyvének az Egy város Európában alcímet. Mintha Vilnius sorsa, eleve elrendeltsége az lett volna, hogy meg kellett harcolnia mind a külső, mind a belső erőkkel azért, hogy elfoglalhassa az európai város rangját, melyre építészete, soknemzetiségű kultúrája a kezdetektől fogva alkalmassá tette. A város nevét a hullám (vilnis) szóval hozták kapcsolatba, ami közös balti és szláv szó. (A litván nyelv a lettel együtt a balti nyelvek csoportjába tartozik.). Venclova a „hullámzó” litván táj hátterében, vele szerves egységben mutatja be a város építészetét is: „A természet itt majdnem építészetté válik. A folyók úgy kanyarognak és tekeregnek, mint a voluták, a fák úgy magasodnak, mint az oszlopok és a támpillérek, a meredek folyópartokról a téglafalak jutnak eszünkbe, a lankás lejtőkről a lapos háztetők. A város a maga módján inkább tájkép, mint urbánus jelenség. A kaotikus természet egészen a belsejéig beférkőzik, a tornyok ritmusa majdnem megegyezik a szabadon zöldellő erdő ritmusával.”

Vilnius óvárosa szintén kaotikus, semmiféle építészeti tervnek nem adta meg magát, ahogy az ország történelme is végső soron ellenállt az őt leigázni akaró erőknek. Venclova szerint a litván trikolór is szervesen kapcsolódik a tájhoz, a város színeihez: „…Vilniusban három uralkodó szín van: a falak vakolata sárgás, a kertek zöldek, a cseréptetők pedig pirosak. Éppen ezt a három színt használták fel Litvánia zászlajában, bár a függetlenségért harcoló mozgalmárok, akik ezeket a színeket javasolták, álmukban sem gondoltak Vilnius szimbolikájára.”

Vilnius határvidék, ahol mindig több nemzet, több kultúra és több vallás élt együtt. Heteroglosszia, azaz különböző kultúrák, nyelvek, társadalmi csoportok kereszteződése jellemezte. Litvániában hét népcsoportot szokás történelminek nevezni, akik a középkor óta benépesítették az országot. Litvániának három történelmi nemzete volt, a litván, a lengyel és a rutén (fehérorosz), s rajtuk kívül éltek itt oroszok, tatárok és karaiták, illetve Vilniusban nagy számban zsidók (évszázadokon keresztül a lakosság felét tették ki), akik mára már szinte teljesen eltűntek. Litvánia pogány hitvilága is jelentős volt, a pogány istenségek majdhogynem teljes panteont alkottak; mindez nemcsak a litván romantikára gyakorolt nagy hatást, de a litván nacionalizmusnak is alapvető mítoszává vált. A kereszténység felvétele után Litvánia hosszú ideig háborúskodott a keresztes lovagokkal, majd 1569-ben megalakult a litván–lengyel unió, amely ellenállt még Moszkvának is. Venclova megemlékezik – jó szavakkal – Báthory István uralkodásának idejéről is. A könyvben külön fejezetet szentel a szerző az egyetemnek és a gettónak. Több mint négyszáz évvel ezelőtt alapították a Vilniusi Egyetemet, 1579-ben éppen Báthory István adományozta ezt a privilégiumot az egyik kollégiumnak. A Vilniusi Egyetem, ahová Venclova is járt a szovjet korszakban, a maga korában Prága, Krakkó és Königsberg egyetemeinek sorába emelkedett. Vilnius zsidónegyede, amely mára már majdnem teljesen elpusztult, jelentős területet foglalt el. A zsidók a 19. század végén és a 20. század elején a város lakóinak többségét alkották, akik nemcsak egyszerűen kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak, hanem közvetítettek Litvánia és a Nyugat, valamint a Kelet között.

A lengyel-litván állam felosztására Oroszország, Ausztria és Poroszország között 1772-ben került sor, Litvánia orosz fennhatóság alá került. A város a 18: században végleg áttért a lengyel nyelvre. A Vilniusi Egyetemre járt a lengyel romantika kiemelkedő képviselője, Adam Mickiewicz, Vilniusban jelent meg két első verseskötete is. 1823-ban börtönbe került, majd száműzték Szentpétervárra, s végül onnan Nyugatra ment. A 19. században a várost is megrázta a két lengyel felkelés, s ekkoriban egyre inkább kezdett lemaradni Európától, igazi provinciává vált, a második lengyel felkelés után a kultúra csak oroszul létezhetett. A 20. század elején azonban megváltozott a helyzet, az orosz nyomás is enyhült, s Vilniusban az élet felélénkült, kávéházak, mozik, kabarék sora jelent meg, s a város újból európai pezsgésnek indult. A művészetek és az építészet kiemelkedő alkotásokat hoztak létre. Elegendő itt megemlíteni Mikalojus Ciurlionis festő és zeneszerző nevét, aki absztrakt képeket festett zenei fugák és szonáták elvére alapozva. 1911-ben hatvankilenc újság jelent meg a városban, harmincöt lengyel, húsz litván, hét orosz, öt zsidó, két fehérorosz. Mindezeknek az „idilli” állapotoknak az első világháború, és az azt követő események vetettek véget. 1915 őszén II. Vilmos hadserege foglalta el a várost, s ezzel véget ért a cári orosz megszállás. 1918. február 16-án megalakult a független Litvánia, Vilnius fővárossal. 1918 decemberében kikiáltották a bolsevik Litván Köztársaságot, melyet néhány hónap múlva levert Pilsudski serege. Ezután pedig külön litván állam alakult Kaunas fővárossal, Vilnius pedig lengyel kézen maradt. Mind Litvánia, mind Lengyelország sorsa azonban a Molotov–Ribbentrop-paktummal megpecsételődött. Vilniusba bevonultak a szovjet csapatok, majd Sztálin úgy döntött, hogy a várost az akkor még független és nem szocialista Litvániának adja. Ennek ellenére megkezdődtek a sorozatos deportálások Szibériába, melynek a németek betörése vetett véget. Õk a litvániai zsidók kilencvenöt százalékát küldték megsemmisítő táborokba. 1944-ben aztán újból a szovjet megszállás vette kezdetét. A szovjet korszakban a város nemzetiségi összetétele megváltozott: a lengyelek és a zsidók eltűntek Vilniusból, helyükbe oroszokat telepítettek be, noha nem olyan nagy mértében, mint Lettországban és Észtországban. A szovjet korszak igénytelensége meglátszott Vilnius építészetén. A katolikus templomokat bezárták, többek között pálinkafőzdét létesítettek bennük, az építészeti örökség lepusztítása folyamatos volt.

Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején Litvánia és Vilnius a rendszer bomlásának Venclova szerint az egyik legfontosabb katalizátorává vált. Litvánia végül, mint ismeretes elnyerte függetlenségét, belépett az Európai Unióba, s jelenleg, ahogy Magyarország is, a krízis által az egyik legsújtottabb új tagország.

Az esszé Venclova személyes sorsának rövid taglalásával fejeződik be. A szovjet korszakban járt a Vilniusi Egyetem klasszika-filológia szakára, s a város neki és nemzedékének már a következő képet mutatta: „Meg volt rongálva, néhány, az új valósághoz nem illő építészeti »szövegét« a hatalom eltávolította, az irodalom többségét pedig »specfondok-ba« zárta – a könyvtárak titkos és hozzáférhetetlen részlegeibe (vidéken a nem megfelelő könyveket elégették). Szocreál épületek jelentek meg, ugyanolyanok, mint Moszkvában vagy Minszkben, csak szegényesebbek.” A fiatal Venclova, szovjet neveltetése ellenére végül ellenzéki lesz, nem kis mértékben az 1956-os magyar felkelés hatására. Az 1970-es években belépett a Helsinki Csoportba, majd a hatóságok zaklatásai miatt elfogadta a Berkeley Egyetem meghívását, és emigrációba ment. Ezután, ahogy írja, csak távolról figyelte városát. Ám talán éppen ez a távolság nyújtotta neki azt a nézőpontot, amellyel ennyire szemléletesen meg lehetett ragadni azt a lényeget, amely a határvidéki várost, Vilniust és a határvidéki létet mindig jellemezte. Venclova esszéje a következő, a peremvidékeken élőknek akár tanulságként is felfogható személyes vallomással zárul: „A múltat könnyű a gonosz birodalmaként felfogni. Gyakran a bosszú forrása, valós, gyakran vélt sérelmek raktára is. Gyakran olyan, mint a jövő lehetőségeit korlátozó bilincs. De egyúttal megtanít minket arra, hogy józanul értékeljük és értelmesebbé tegyük sorsunkat. Végül mindig szembefordul a sivár utópiákkal, amelyek félnek az idő folyásától, és gátolják, amennyire csak tudják. A múltat nehezen megragadható, de kétségtelen szálak fűzik a szabadsághoz. Tudom, hogy városom valódi múltját azok az emberek jelentik, akikről mesélni próbáltam – azok, akik építették, védték a csapásoktól és végül eggyé váltak Vilnius fáival és falaival, lejtőivel, árnyékaival és csillagaival. Nem hasonlítottak egymásra, gyakran nem értettek egyet, de ők azok, akik segítenek nekem leélni a számomra kiszabott rövid időt, amíg én is múlttá nem leszek.”

Tomas Venclova: Vilnius
Egy város Európában
Fordította: Tölgyesi Beatrix
Európa Könyvkiadó, 2009
278 oldal, 3300 Ft

 
 
 

Szőke Katalin

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu