buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mire jó egy tesó, egy bili?


2009.05.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Vannak a gyerekirodalomban szó szerint évszázados témák, és ezek nem mindegyike kedves, aranyos – sőt, a meseirodalomból örökölt legtöbb téma, a próbatételek-szövetségesek/ellenfelek-sikeres teljesítés (felnőtté válás) sémájára épülő történetek nagyon is kemény, ha úgy tetszik, szocializációs problémákat dolgoznak fel. A gyerekeknek írt könyvek pedig tematikai tekintetben nem is annyira különülnek el a csak később gyerekolvasmányokká lett művektől, legfeljebb annyiban, hogy míg az utóbbiaknál a műélvezeten túli funkciók jellemzően utólagosan rakódtak rá adott művekre, addig a célkorosztálynak szánt munkákban még elméletileg is alig lehetséges az irodalmi és egyéb, akcidenciálisan rárakódott funkciók szétválasztása. Az lenne a szép, ha a szöveg teljesen leválasztódna a gyerekkönyvnek szánt egyéb funkciókról, de hát sok olyan könyv létezik, ami valamit célzottan meg akar tanítani a gyereknek, legyenek azok a számok, a színek, a cipőfűző megkötése, vagy éppen az esőfelhők keletkezése. A műfaji besorolás szintén nem elhanyagolható szempont adott szöveg vizsgálatakor, hiszen a határozottan körvonalazott információcsoportot feldolgozó könyvek legtöbbje felismerhetőn ismeretterjesztő, azaz nem irodalmi műként ítéltetik meg.

Az alábbiakban bemutatott könyvek az ún. gyerekkönyv kategóriába tartoznak – már ha egyáltalán létezik ilyen kategória. Mondjuk úgy, hogy ezek irodalmi nyelven próbálnak szólni, de nem cselekményközpontúak, vagyis csak annyiban, amennyiben a gyerekek hétköznapi történeteit mesélik el. Fontos, hogy ezek a könyvek a legkisebbeknek íródtak, és nemes egyszerűséggel a világot akarják nekik megtanítani. Természetesen témaválasztásukban vannak preferált szegmensei a világnak: pl. az, hogyan készül a kakaó, milyen állatok élnek az állatkertben, milyen az őszi erdő, hogyan zajlik le egy közös palacsintasütés. Ezek legtöbbször sima ügyek, semmi megrázkódtatás, semmi mély konfliktus – a zokni jobb és bal párjának összekeverésétől eltekintve. Az utóbbi néhány évtizedben e téren is történt azért változás a gyerekirodalomban: a legkisebbeknek szóló könyvekben is megjelentek olyan témák, amelyekről eddig nem nagyon volt ildomos beszélni. És hát ezek nagyon is fontos és érdekes tudnivalók a világról – lásd a filozófia négy alapkérdését Kantnál. (Na jó, pl. a Bilikönyvet meg Kantot összehozni finoman is, meg szó szerint is gázos kicsit, de hát ezek azért alapkérdések, mert a gyerek is ezekkel kezdi a világ tanulását: Mit lehet tudnom?, Mit kell tennem?, Mit szabad remélnem?, Mi az ember?).

A keletkezés, eredet, születés örök divatos témának tűnik, pedig alig néhány éve lehet róla gyerekeknek könyvben beszélni. És végre nem a gólyakalandok, nagy elkendőzések, rózsaszín kis puttók korszaka van, hanem szókimondó és bátor szövegek jelentek meg a piacon. Finy Petra A tesó-ügy könyvének ugyan nem a születés a központi témája, de egy tesós buliból ez sem hagyható ki. A beszélő hang itt egy kislányé, az illusztráció meg a szóhasználata szerint három-négy éves lehet, a szövegből annyi tudható róla, hogy oviba jár. Szóval a baba, a tesó már ott van anyu hasában, és a könyv alapvetően arról szól, hogy mi lesz majd akkor, ha onnan egyszer kibújik, mire kell a tesónak felkészülni. Van természetesen egy központi gondolat is: tudniillik mi lesz, ha osztozni kell a tesóval anya-, apa-, és nagymama-szolgálók hadán, és megszűnik az egyeduralom. A monológ (legalábbis a könyv címe szerint és kb. a szöveg felétől kezdve) annak a következtetésnek az argumentálása, hogy nem is olyan borzasztó dolog osztozni a szülőkön. Sőt, az a legjobb az egész tesó-ügyben, hogy az ember (gyereke) nemcsak egy szövetségest talál magának, akivel együtt lehet gyakorlatilag megvakítani apukát – ugyanis a tesóval nagyszerűen le lehet fújni a kakaót a tejbegrízről apu szemébe, és ha az, ne adj Isten, valódi kakaópor és nem amolyan nyuszis keverék, akkor a vakulás garantálva, mert az a por száll ám rendesen… De nemcsak szövetséges lesz a tesóból, hanem (be)hódoló is, ugyanis a kistesó mindig felnéz a nagyra, és nemcsak akkor, ha az „egy lépcsőfokkal feljebb áll, mint ő”. A könyv első fele pedig arról szól, hogy mi minden történik a kistesó születéséig. Hát, Emmának (ő a főszereplő, beszélő kislány) leginkább azért mégis fokozatos territóriumvesztés.

Anya ugyanis egyre terebélyesedik, a mozgástere szűkül, a viselkedése, jelleme erősen negatív irányban változik, eltűnik a humorérzéke stb. stb.. és így az Emma-naprendszer (igen hatásosan képben is megjelenítve!) egyik bolygója végérvényesen kikerülni látszik „Nagy Emma” fennhatósága alól. Egy anya elvesztve, vagy legalábbis nagy részben. Ennek folyományaképpen minden óvodáskorú sorstárs – a könyv első két mondata szerint egyfajta használati utasításként nekik készült ez a beszámoló – bízvást remélheti, hogy apát semmi perc alatt az ujja köré csavarja, és nagymamával is csípőből elbánik majd. A könyvben felskiccelt családi kép sok-sok kérdést vethet fel minden olyan felnőttnek, aki legalább egyszer is látott már gyereket és működő családot teljes életnagyságban. Egy gyerek szemüvege persze mindig mást lát, minket, felnőtteket kicsit görbébben és sokkal élesebben. De Emma családja még az elvárt ironikus távolságon is túl kétségbeejtően hülye – lehet, hogy ezért szeretjük őket. Mint kiderül, anya az egyedüli normális ember a családban, egyedül ő tud rendet rakni, tudja, mit egyen, hogyan öltözzék, mennyit televíziózzon, mennyit aludjon az a kölök. Na jó, anya is flúgos kicsit (csótánynak nézi a mazsolaszemeket!), terhességét meg úgy viseli, mintha rokkant lenne, szó szerint beszámíthatatlan lesz tőle (nesze neked, nő-kép!). Apa mellette egy laza Jenő, aki mosolyogva szőrteleníti anya lábát (amikor már annak „akkora lesz a hasa, mint egy felfújhatós strandlabda”), egy kis hisztéria után fagyit vesz a lányának „mínusz sok fokban is”, de képtelen azt felöltöztetni, vagy rendesen óvodába vinni, tiszta ruhát adni rá (nesze neked, férfi-kép!). Nagyi meg is ideologizálja saját impotenciáját, ti. „tündércsillag” meg „gyöngyszem” égedelem unokája összefirkálhatja a falat, széttúrhatja a kertet, széttépheti a könyveket, tényleg bármit csinálhat, hiszen „itt minden az övé”.

Szóval tiszta kabaré az egész család. A felnőtt olvasónak ettől lehet sokadjára is olvasható és szerethető Finy Petra könyve, mert az a tükör, amit elénk tart, rikító színeivel és toposzaival már csak röhögve elviselhető. A humor egészen másfajta formájára lehet vevő a gyerekkorú olvasó, és vicces szituációk egész sora egészíti ki ezt az igényt: milyen az, amikor lenyel egy szúnyogot, amikor szuszogó csomagként pakolgatják a tesóját, amikor az a nyálával összekevert homokot szétkeni az arcán vagy a bugyit húzza sapkaként a fejére. Emellett még a szöveg maga is jó: jók az arányai, kimérten adagoltak az új információk, kellő ritmusban következnek be új fordulatok, Janikovszky Éva szókimondó, lényegre törő, a tárgyilagos tudósítások stílusában megfogalmazott gyerekszövegeléseit idézi. És nem utolsó sorban erősek a szerző képei: a „sírós bálnák között a leggyönyörűbb” anyuka vagy a szülés folyamatának minimalista, de mégis (majdhogynem túlságosan) sokatmondó megfogalmazása, mi szerint az orvosok azért kellenek, hogy segítsenek „anyukádnak abban, hogy egy tyúktojásnyi résen ki tudja préselni magából a tesó strucctojás méretű fejét”, biztosan mérce-értékűek maradnak. A gyerekkönyvek kötelező információtartalma is mindenképpen le van tudva (kis kínos bakival, hogy a tesó anya pocakjában „nyugodtan belekakilhat a vízbe”, és mégsem kap súlyos fertőzést). Ami a rózsaszín (el)kendő-(zése)ket illeti: nem hallgatja ugyan el egy ilyen ügy kellemetlen epizódjait, de azért nagyvonalúan felgyorsítja a születés és a játszótárssá válás közötti nagyon is bömbölős, akarnoki periódust. Arról meg megint csak hallgat, hogyan lehet átvészelni, megérteni, megoldani, hogy a családi naprendszerben, tetszik-nem tetszik, egy ideig, a kezdetekben biztosan más Nap lesz, és nem kettő, ahogyan Emma szeretné… De ez végül is nem pszichológia-tankönyv, és A tesó-ügy a maga feszes, jól megírt szövegével, sajátos humor-változataival nemcsak hiánypótló, de valóban friss hang a magyar gyerekkönyvpiacon.

Alona Frankel Bilikönyve, írhatnám képszerűen, kötelező folyománya egy ilyen tesó-ügynek. Bár nem egészen így van, hiszen a Pagony először 2006-ban jelentette meg magyarul, ez már a második kiadás – de nemcsak a könyvek formátuma, tipográfiai jellemzői azonosak, hanem tartalmilag is egymást egészítik ki a tesós történettel. Az író-illusztrátor Alona Frankel Bilikönyve magyarul mindössze 37 mondat, egy Samu nevű kisfiúról szól, aki a könyv végére megtanulja használni a bilijét. És ez sem egy pörgős, jövős-menős történet, egyszerűen a tények sorjáznak egymás után, ti. Samunak van feje, szeme, füle, keze, lába, meg „fütyije, hogy pisiljen”, „popsija, hogy ráüljön,/ a popsiján pedig egy lyuk,/ hogy kakiljon.” Ez a (kis és nagyobb) dolgok eredője. Vagyis inkább a könyv elején levő mottó: „Panta rhei (Minden folyik), Hérakleitosz”.

Mert nemcsak ügyek folynak, hanem az idő is, és Samu végül beletanul a ceremóniába, merthogy tudjuk már mindenféle pszichológiai traktátusból, hogy erőltetni kár ezt is, hagyni kell, hogy folyjon. És a könyvnek is ez e legfőbb erénye, hogy egyszerűen csak mesél, mentes bármiféle hatásvadász retorikai fordulattól, bármiféle pedagógiai kis összekacsintástól, nevelni, alakítani akarástól. A Samu környezetében megjelenő új tárgy funkciójának közös találgatásában csúcsosodó szituációs humor a célkorosztály játék-igényét is kielégíti, a százhúszszor (120) egymás után leírt „és ült”, majd a százhuszonegyedik „ÉS ÜLT” pedig bárminél ékesszólóbban meséli el az olvasóközönségnek, hogy mese ide vagy oda, ez bizony kemény, embert próbáló feladat, türelem és kitartás kell hozzá. A Samu anyukája által mesélt szövegben Samu is megszólal egyszer: nem a pelenkától, hanem a vécébe öntött kakitól és pisitől köszön el. „Irány a tenger!”, mondta Samu anyukája is – és ez az ökológiai egység szép iskolapéldája, akárcsak a hagyományos, biztosítótűs textilpelenkák használata Samunál. És hát vissza az ősforráshoz: „Panta rhei”.

A Bilikönyv pedagógiai hasznosságáról, a magyar gyerekkönyvpiacon betöltött úttörő szerepéről, biliáns, nemes egyszerűségéről sokat olvashattunk eddig is. Az előbbiről „Kedves Szülőtársaim!” megszólítással két oldalas, tulajdonképpen semmitmondó, szájbarágós, erősen marketingszagú – bocs a képzavarért! – bevezető szöveg szól a kötet elején, a mottó, és a tulajdonképpeni könyv közé ékelve, a Kismama folyóirat logójával. E szöveg minősége, elhelyezése az a baki, ami miatt elfelejtheti az olvasó, hogy ez a könyv (is) elsősorban gyerekszöveg, mégpedig egy élvezhető, letisztult, ráadásul humoros, a célkorosztályt pontosan eltaláló és kielégítő jó szöveg, nem pedig pedagógiai szemléltető eszköz. Ugyanis a mindennapi élet történéseit, apró eseményeit elmesélő gyerekkönyveknek talán az a legfontosabb ismérvük, hogy mennyire irodalmi nyelven teszik mindezt, mert a funkció mégiscsak leválasztódik a szöveg minőségéről annyiban, amennyiben ez utóbbi műfajkonstituáló kritériumként működik. Elsősorban a megírás milyensége és nem a tartalom avatja gyerekirodalommá a gyerekkönyveket.

Finy Petra: A tesó-ügy
Levente Tani rajzaival
Pozsonyi Pagony
2009, 50 oldal, 1650 Ft

Alona Frankel: Bilikönyv
Ford. Demény Eszter
Pozsonyi Pagony, 2008
48 oldal, 1590 Ft

 
 
 

Lovász Andrea

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu