buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az ismeretlen történet megtalálása


2009.05.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kemény Istvánt költőként ismerte meg az olvasóközönség és a szakma, elismerésekkel és kitüntetésekkel díjazta tehetségét, mégse mondható, hogy először jelentkezik prózával. Az ellenség művészete című kisregénye 1989-ben jelent meg, a Témák a rokokó filmből részben prózai írásokat is tartalmaz, szintén 1991-ből, a Család, gyerekek, autó című novelláskötet pedig 1997-ben látott napvilágot. 
 

– Mióta írja ezt a regényt?

1996-ban írtam le az első néhány mondatot, és sokáig évi pár mondatos sebességgel „haladtam”. De voltak olyan évek, hogy hozzá se nyúltam az egészhez. A most megjelent könyv (Kedves Ismeretlen) kilencven százaléka az elmúlt két évben készült.

– Tudom, hogy az, hogy milyen műfajban fogalmazza meg egy alkotó a művét, az tetszőleges, és szabadon átjárhatók ezek a műfaji határok, mégis kíváncsivá tesz, hogy miért próza? Hiszen a nyelve, világa a költészetével egynemű.

Mindig szerettem volna egy igazi nagyregényt írni, olyat, amiből persze nem marad ki a költészet. Gyerekkoromban – mint mások is – részleteket, foszlányokat hallottam a felnőttektől különféle dolgokról, amelyeknek összefüggéseit nem értettem, de mégis felsejlett belőlük egy Nagytörténet, valami egész. És mostanra már a gyerekkorom, a világ, amiben ezeket a régi történeteket hallottam, az is egy ilyen Nagytörténet részévé vált. Most itt megpróbáltam összerakni a magam Nagytörténetét. Ennyiben önéletrajzi a regény a Kedves Ismeretlen. Noha majdnem minden fikció benne.

– A regény főhőse, Krizsán Tamás egyúttal narrátora is, akinek gyerekkori emlékeivel, családjával, rokonaival ismerkedhetünk meg, különböző életkorára visszanyúlóan, az időben vissza és a regény alapidejéhez képest a jövőben. A nyitó fejezet a regénybeli jelen idő, a Korvin Könyvtárnál kezdődik valamikor a nyolcvanas években.

És a budai Várban. Az alaptörténet mindössze harminc óra. De a történet (történetek) szálai évtizedekre nyúlnak vissza, a főhős születése előtti és utáni évekre, 1969-re, de leginkább 1976-ra, amikor Tamás, egy nyitott és kíváncsi kamasz, aki igyekszik megérteni a világot, amelyben él. Mert egy olyan családba született bele, amelytől egyszer (akármilyen röhejesnek tartja ezt ő maga is), ő fogja örökölni a világot. Mert az ő családja olyan család, akiktől a világ gondját lehet örökölni, bár sajnos egyéb, praktikusabb dolgokat nemigen.

– A felnőtt szereplők, ha nem is azonosíthatók – tehát nem kulcsregény, ilyen értelemben – de típusok, amelyeket, akiket jól ismerhetünk, a könyvtárak és az irodalomtörténet-írás félmúltjából.
Tényleg nincs olyan szereplő, akit egyetlen konkrét személyről mintáztam volna. Többen vannak összekeverve egy-egy figurában. Ugyanez a helyzet a helyszínekkel, a Várral, vagy a Bródy Sándor utca környékével, amit különösen szeretek, és amihez sok családi szál fűz.

– Ennek a történetnek egyik szála egy Nyék nevű községhez fűződik.

Ez is több faluból (sőt, tanyaközpontból) van összemixelve. Gyerekkoromban több helyen is laktunk, Érdtől Budaörsig. A regénybeli Nyék nem létezik a valóságban. Leginkább egy tipikus agglomerációs település: se nem Pest, se nem vidék.

– A másik hangsúlyosan jelenlévő „szereplő”, a Duna!

A Duna Budapestnél már olyan széles és mély, hogy sokáig nem sikerült hidat építeni rá. De a város merészen és felelőtlenül mégis mindkét partját birtokba vette. Benne van ebben egy város nagyot akarása, de veszélyes is: talán túl nagy és túl veszedelmes erőt szabadított magára ezzel. Én magam mindenesetre idegesítően sokszor szoktam dunai árvízzel álmodni.

– Szó esik a regényben vízierőmű-építésről és Duna-elterelésről is. Mint tudjuk, az elsőre volt példa, a másikról én nem hallottam.

Gyerekkoromból arra is emlékszem, hogy sokáig komolyan tervezgettek vízlépcsőket a Duna magyarországi szakaszára: négyet összesen. Tehát nem irreális az a veszély, amitől a regénybeli család tart, hogy kilakoltathatják őket, kisajátítva a területet. De persze az csak fikció, hogy el akarták terelni a Dunát Budapestről. Az viszont megint csak realitás, hogy ezerszer hallottam történelemórákon Magyarország megkésett fejlődéséről. Ez magyarázhatja a nyomasztó álmaimat a Dunáról: Magyarországnak fel kéne zárkóznia a Nyugathoz, de itt van ez a folyam, ami éppen onnan jön, és el akar innen sodorni mindent, és mindenkit, várost, falut, a messzi semmibe.

– Még egy fel-felbukkanó szál van a regényben, egy szerelem sejlik fel az emlékek és események kavargásában. Egy eleve elrendelés jóslatával kezdődik, a regény idejében megtörténik a találkozás is. Akkor Krizsán Tamás a húszas évei elején jár.

Ez a regény elsősorban a szeretetről akar szólni. A sokféle szeretetről, ami egymáshoz fűz bennünket. A szerelemről és a barátságról is.

– Miért az a címe, hogy Kedves Ismeretlen?

Ez egy nevelődési regény. Egy fiú felnőtté válásának a története. A cím egy kicsit lányregényes, de ez nem baj, úgyis ráfér egy kis irónia a főhősre, túlságosan komolyan veszi magát. Több cselekményszálra utal a cím, többek közt természetesen a nagy Ismeretlenre is, aminek a főhős (remélhetőleg) nekivág.

– Ki az a Gábor, akivel a kötet első fejezetében megismerkedik?

Õ Tamás első valódi barátja. Jórészt együtt töltik az említett jó harminc órát, ami alatt talán Gábor is, de Tamás biztosan lezárja magában eddigi életét.

– De nem elvágja, hiszen úgy írta meg, hogy a szálak, mondjuk így néhány szál a narrátor jelenéig, azaz máig ér.

Igen, máig, sőt tovább is. Az utolsó fejezet egy epilógus, vagyis a könyv kétszer ér véget. De ha valaminek két vége van, az azt is jelenti, hogy nincs vége. És egy nevelődési regénynek ne is legyen!

– Mennyire volt más prózát írni? Hiszen a regény nyelve rendkívül könnyed, szellemes, szeretetteljesen ironikus és önironikus.

Nehezen írok, volt olyan, hogy három napig vacakoltam egy könnyednek tetsző mondattal. Annak, hogy szeretetteljesnek érzi, nagyon örülök, mert a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek világa, amiben felnőttem, szomorú világ volt, tönkretett, megkínzott, becsapott és még életükben feledésre ítélt emberek között éltem, akik megérdemelnek minden szeretetet és törődést. Én magam is csak mostanában fogom fel, hogy mennyire. Akkoriban természetesnek tűnt, hogy miben élek, de ahogy távolodik az egész Kádár-rendszer, úgy válik egyre rettenetesebbé és egyben butábbá: feledésre ítélt mindent, sőt, még saját magát is: jaj, csak nehogy szó essen bármiről! De ehelyett a nagy, jeges nihilt leheli ránk mind a mai napig. Tulajdonképpen sarkkutatói feladat azokról az időkről írni. Van is egy történet a regényben, egy sarkkutatóról, John Torrington-ról. De persze azért nem csak a Kádár-kor regénye a Kedves Ismeretlen, hanem az emberiség Nagytörténetéről próbál elmondani valami keveset.

 
 
 

Bán Magda

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu