buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Bőréből nehezen bújik ki az ember
Benedek Szabolcsot Haláldekameron című történelmi regényéről Onagy Zoltán kérdezi


2009.05.28

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Az írónak az a dolga, hogy írjon. A kritikusnak pedig az, hogy kritizáljon. Ez így van rendjén. A skatulyázás már nincs annyira rendjén, de nem mindig lehet elkerülni, viszont nem föltétlen a szerzőt minősíti. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekelnek a reakciók, a visszhang. Nagyon is érdekelnek...”
 

– Olvasom, hogy napi másfél órát szánsz az írásra. Kevésnek tűnik. Ehhez képest minden évben új kötet, ötven fölötti novella, tárcanovella, recenzió. Ha valóban másfél óra a munkára fordított idő, akkor előre fejben meg kell fogalmaznod az írást, ami kispróza esetében még elképzelhető, de a regény képes öntörvényűvé válni, egy rossz reggelen függetleníti magát az írótól. Milyen technikát, munkamódszert alakítottál ki az évek során, hogy a regényeidből ne kényszerülj fejezeteket kidobni?

Nem én szánok ennyit írásra, hanem a körülményeim. Ami persze sok mindent determinál. Ez a másfél óra az a nettó idő, amit effektíve azzal töltök, hogy ülök a gép előtt. Emellett notesszal a zsebemben járok-kelek, és ha hallok mondjuk egy érdekes párbeszédet a villamoson, vagy látok valamit az utcán, azt azonnal följegyzem. Vagy mondjuk elkapok egy beszélgetést a gangon. Később ezekből születnek a novellák és a tárcák. A regényeim pedig általában történelmi érintettségűek, úgyhogy itt előre adott az az ív, amelyen haladni kell. S persze ebben a bizonyos másfél órában nincs benne az, amikor utánaolvasok, jegyzetelek, vázlatolok stb. A kihúzást a szerkesztőre bízom. Annak örülök, hogy a korábbi könyveimből több minden kikerült, majd lassacskán egyre kevesebb, a Haláldekameron pedig rövidítés és szerkezeti módosítás nélkül vészelte át a kiadói szerkesztést. Ez számomra némi fejlődést feltételez.

– A Haláldekameron nem is Szerb Antal ájer, hanem az első pillanattól Gárdonyi: „Egy meleg és száraz kora őszi napon kis lovascsapat poroszkált Kína egyik középső, Hubei nevű tartományában. Nem voltak sokan: alig tucatnyian, ám ezen a kietlen, elhagyatott vidéken néhány ekkora létszámú járőrcsapat is elegendőnek bizonyult fenntartani a rendet; amennyiben pedig netán valami szokatlant érzékeltek volna (amire mindaddig nem akadt példa), rövid időn belül úgyis értesíteni tudták volna annak a haderőnek a parancsnokságát, amelyhez tartoztak.”. Gárdonyiéra emlékeztető ismeretterjesztés, érzelmek, tájak. Ami jó. A magam részéről jól éreztem magam ebben a levegőben, de tudod-e, mivel számolhatsz, emlékszel-e mit művelt a korabeli – főleg a nyugatos garnitúra, akik magukat képzelték a mindenekfeletti magasirodalomnak – kritika Gárdonyi Gézával? Nem ijeszt a lehetőség?

Az írónak az a dolga, hogy írjon. A kritikusnak pedig az, hogy kritizáljon. Ez így van rendjén. A skatulyázás már nincs annyira rendjén, de nem mindig lehet elkerülni, viszont nem föltétlen a szerzőt minősíti. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekelnek a reakciók, a visszhang. Nagyon is érdekelnek. Annyira azonban nincs befolyással rám, hogy letérjek a saját pályámról. A bőréből igen nehezen bújik ki az ember – ha egyáltalán. Érdekes, hogy a Haláldekameron Gárdonyit jutatta az eszedbe. Számomra megtisztelő, akkor is, ha én egészen eddig nem is gondoltam rá. A Haláldekameronban igyekeztem nem végig egyazon hangon megszólalni: vannak benne fordulatosabb, sok dialógust tartalmazó epizódok, és vannak olyanok, ahol kevesebb a cselekmény, és több a (mondjuk így:) elmélet. Ugyanakkor kétségtelenül megvan benne egy bizonyos fő tónus. Szerb Antalé, vagy Gárdonyié? Én azt remélem, hogy az enyém.

– Az, hogy hivatalnok vagy, mellette író, egyszerre két dolgot jelent. A hivatalnok többnyire nem gazdagszik meg, úgy lövik be a bérét. Az író sem gazdagszik meg, ahhoz hogy tétel legyen a bevétele, kicsi a magyar piac. Tehát egyetlen egérút, hogy a siker eurósítható legyen, a fordítás. A nagy német, francia, angol nyelvű piac. De akár a román piac is, hiszen román fordítót találsz a kiadódban. Miféle tervekkel indulsz a 2010 utáni éveknek? Az író többnyire hét évben gondolkozik, mert a hét eléggé misztikus és meseszerű, hogy valóság lehessen.

Õszintén mondom azt, hogy amikor írok, a pénz a legutolsó, ami motivál. Örülnék, ha valamelyik könyvem megjelenne idegen nyelven is (ez eleddig csak novelláimmal fordult elő), ám itt se érdekel különösebben, hogy mennyi eurót csengetne a kassza. Az csak az a bizonyos hab lenne a tortán, amit én különben le szoktam kapargatni és ott hagyok. Tervezni pedig nem nagyon szoktam előre. A hirtelen jött ötletekből élek. Miután a Haláldekameron kéziratát leadtam, már jött is a következő. Mostanában voltak ötleteim, és a körülményeim is megengedték, hogy sokat írjak, de lehet, hogy nem mindig lesz így. Akkor majd kevesebbet írok. Nem rohanunk sehova.

 
 
 

Onagy Zoltán

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu