buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Európa társadalomtörténete a 20. században


2009.03.24

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A történettudomány eredményeit nem szakemberként, hanem egyszerű olvasóként figyelő számára, magamat ebben a skatulyában tudom csak elképzelni, minden bizonnyal az év legnagyobb meglepetése Tomka Bélának a huszadik századi Európa társadalomtörténetéről írott munkája. Miért meglepetés, kérdezhetné bárki, hiszen ilyen gazdag, kiérlelt és hatalmas előkészítő folyamatot igénylő munkával hosszas előtanulmányok és előmunkálatok nélkül nem lehet előállni.

A felmerülő kérdésre nem tudok mást válaszolni, mint azt, hogy valójában nem az a meglepetés, hogy ennyire kiérlelt és gazdag munka született, hanem az, hogy a szakmai körökben jól ismert szerző, erre a szerző publikációiból következtetek, a szélesebb közvélemény számára gyakorlatilag ismeretlen maradt, könyve valójában ezért hathatott meglepetésként. Az ismeretlenség természetesen csak a közbeszéd szintjén igaz, mert nálunk mindenféle ismertségnek még mindig – vagy már megint? – a közszférában való mozgolódás az előfeltétele.

De maradjunk még az általános kérdéseknél, igaz, immáron már a könyv felé közelítve: a huszadik század történeti kérdései nálunk még mindig – vagy már megint? – vitákat keltenek, az ún. közéletben szinte megmozdulni sem lehet úgy, hogy egy-egy huszadik századdal kapcsolatos kérdés körül ne keletkezne vita, Tomka Béla viszont úgy ír a huszadik század társadalomtörténetéről, ami természetesen elképzelhetetlen a történeti kérdések érintése nélkül, hogy mindenütt pontos mondatokkal és még tisztább fogalomhasználattal szinte egy-egy mondattal utal a jelenségekre, ám ezekkel a bekezdésekkel és mondatokkal pontosan jelzi, hogy az érintett jelenségkör összes összefüggését ismeri – miközben túl is lép a vitákon, mert a vitákban való részvételnél pontosabb eszközei vannak: az adatok. Pontosságát pontosan jelzi, ahogyan az általa használt fogalmakat meghatározza. „Társadalomtörténetnek a történetírás azon ágát nevezzük, mely a múlt tanulmányozása során valamely szempontból kiemelt szerepet tulajdonít a társadalmi jelenségeknek”, mondja és ehhez hasonló tárgyszerűséggel nevezi meg az összes általa érintett fogalmat és jelenséget. Mint mondja, nem látta célszerűnek a huszadik századi Európa társadalomtörténetét egyetlen átfogó elméletre alapozva bemutatni, így munkája során, gyakorlatilag egész Európára vonatkoztatva a tematikus tagolást választotta, s ha jól számolom, akkor kilenc nagy egységben vizsgálta meg a társadalmi jelenségeket, tárgykörönként külön-külön elemezve a jelenség változásait Európa tagolódása szerint, úgy, hogy közben a kronológiai elvet is érvényesítette, a jelenséget tehát valóban a történeti összefüggésekbe ágyazva láthatjuk.

A kilenc nagy egység: népesség, családok és háztartások, társadalmi rétegződés és mobilitás, a jóléti állam, gazdaság és munka, fogyasztás és szórakozás, politika és társadalom, urbanizáció, kultúra-oktatás-vallás. A témakörök elágazásait ismerve az olvasó is tudatában lehet annak, hogy mekkora önfegyelmet követelhetett a szerzőtől a kialakított arányok tiszteletben tartása. A választott szempontok szigorúságára hozandó példaként legszívesebben idemásolnám azt az egyetlen nyomtatott oldalnyi szöveget, amelyet Tomka Béla az agrárszektor változásairól ír, maga a jelenség – mondjuk a paraszti társadalom szétesése címszó alatt – a mi generációnk nagyobbik részének életét meghatározta, miközben a változásokat kísérő érzelmek és a könyvtárakat kitevő emlékezések, regények, szociográfiák ismerete mellett pontos adatokat az átalakulás kapcsán nem tudtunk mondani.

Nos, Tomka Béla az érzelmeket mellőzve a következő szerkezetben állította elő mondandóját ezzel az alapvető fontosságú jelenséggel kapcsolatban: elsőként közli, hogy az agrárnépesség csökkenése már jóval a tárgyalt időszak előtt megindult, Nagy-Britanniában már 1821-től az ipari alkalmazottak domináltak, majd bemutatja, hogy az egyes európai országokban a II. világháború kirobbanásakor milyen arányban élt a parasztság, majd az 1990-es év kapcsán ad újabb metszetet, ekkor nálunk 18%-ot tett ki az agrárnépesség. Érdekes módon a rendszerváltást követően egyes volt kommunista országokban, így Romániában és Albániában növekedett is az agrárnépesség aránya. Tehát tendenciákat, fejlődési szakaszokat ismerhetünk meg, s különböző időmetszetekben országokra lebontva pontos számadatokat, arányszámokat, százalékokat, s így minden érintett témában.

A monográfia mellett tehát kézikönyvet is kapunk – olyan kézikönyvet, amelyik pontosan szerkesztett táblázatokban minden érintett témában megszólaltatásra váró számadatokat, arányszámokat közöl, segítsége nélkül immáron nem lesz szabad társadalomtörténeti témához hozzányúlni. Azt gondolhatnánk, hogy a részterületek tiszteletben tartása, az adatsorok közlése és a számos táblázat „szétszedi” a történeti képet, ez azonban nincs így, a figyelmes olvasó nem csupán a történelem szétszedését, hanem az összerakását is megtapasztalhatja, ha a számadatokon, fogalom-magyarázatokon túljutva követi ezt a sokszálú történetet, így láthatja meg a huszadik századi történelem sajátos hullámzását.

Ez a hullámzás, benne a század mindenki által ismert mélypontjaival (helyi- és világháborúk, diktatúrák, koncentrációs és munkatáborok, vérfürdők, pusztítások) és kiemelkedéseivel, így a Tomka Béla által érzékletesen kimutatott nagy fordulóponttal a század közepén, nagyon pontosan bemutatható lenne, ha modelleket alkotnánk, ebben az esetben pontosan láthatnánk, hogy akár a különböző régiókból, akár a különböző társadalmi rétegekből induló családok milyen, az európai társadalom mozgástörvényei által meghatározott változásokat éltek meg – ha egyáltalán meg- vagy végigélhették a huszadik századot, nem beszélve arról, hogy a modellekben a magunk családtörténetének egyes elemeire is ráismerhetnénk.

A jelzett modelleket itt nem tudom létrehozni, a meghatározó változásokat viszont Tomka Béla tagolása szerint jelzem – hozzátéve, hogy a különböző társadalmi rétegekhez való tartozás illetve a regionális kötöttségek, nem beszélve a történelmi súlyú változásokba való beágyazottságról, az egyén sorsának alakulását tekintve meghatározóak voltak. Nézzük tehát a főbb változásokat: a népesség száma a huszadik század folyamán meghatározó módon növekedett, Európáé azonban jóval kisebb arányban, mint a világé, a népesség növekedésének fő oka a halandóság csökkenésének tudható be. A népességmozgások száma, aránya megnőtt a huszadik században – nyilvánvalóan a politikai változások, háborúk hatására.

A családi életben is meghatározó változások zajlottak le, a korábbi nagycsalád a század folyamán szinte teljesen eltűnt, uralkodóvá vált az ún. nukleáris családmodell, ez a családtagok egymáshoz való viszonyát és a társadalomba való beágyazottságát is nagy mértékben meghatározta. A regionális kötöttségek természetesen ezekre a mozgásokra nézve is meghatározóak voltak, leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a jelzett folyamatok Nyugaton előbb mentek végbe, mint Keleten vagy éppen Délen. A jövedelemkülönbségek a század folyamán csökkentek, a béreket tekintve különösen a század közepén egyfajta nivellálódás ment végbe. A társadalmi rétegződést tekintve az agrárnépesség száma a század folyamán meghatározó módon, egyes területeken szinte a teljes felszámolódásig vezetően csökkent, s meghatározó módon nőtt a szolgáltatások területén dolgozók száma. A parasztsághoz hasonlóan gyakorlatilag az arisztokrácia is teljes egészében felszámolódott, a nagytőkések helyét pedig a század utolsó harmadában az újonnan kialakuló menedzseri réteg vette át. Vita folyik arról, hogy milyen mértékű volt a társadalmi mobilitás, magunk erősnek érezzük, nyilvánvalóan ebbe belejátszott a szocializmus új világot építeni akaró szándéka is.

A társadalmi törésvonalak, Tomka Béla a vallási, etnikai, osztály-, regionális törésvonalakat sorolja ide, egymástól különböző módon hatottak a társadalom fejlődésére, közülük meghatározó jelentőségűnek bizonyult az etnikai kötődések vállalása. A század nyugvópontján a könyv szóhasználatát idézve a társadalmi rétegződés vertikális meghatározói mellett az ún. horizontális tagolódás (nem, életkor, etnikum, regionális hovatartozás) bírt meghatározó szereppel. A társadalom mozgásának ezen a pontján jelent meg, természetesen Nyugat-Európában, a jóléti állam, ami a szerző szerint a társadalmi szolidaritás intézményesülésének is tekinthető – ez az állam újrafogalmazta az egyén társadalmi szerepét, a termelésben és a fogyasztásban elfoglalt helyét, a termelés módját, a tömegtermelés mellett ekkor jelent meg a fogyasztás és a kultúra kommercializációja, a tömegkommunikáció térnyerése ezek elterjedését nagyban segítette, ez pedig a szabadidős szokásokat is átrajzolta, nem beszélve a lokalitáshoz való kapcsolódásokról, a családok életének jellemzőiről.

Bár a könyvben csak utalás történik rá, ekkor már megjelennek az információs társadalom sajátosságai is. Erre az időszakra esik a „modern” társadalom átnövése a sokak által „posztmodernnek” nevezett társadalomba. Az urbanizáció folyamata a huszadik század során különböző szakaszokat élt meg, de nem volt olyan átható, mint a világ más részein.

A század végére érzékelhetővé váltak az értékrendbeli változások, aminek az egyik összetevője az, hogy a gazdasági jólétet magától értetődőnek gondolva a nem anyagi jellegű értékek nagyobb jelentőséghez jutottak, a másik pedig az, hogy a közösséggel kapcsolatos értékek visszaszorultak az egyéni boldogulást segítő értékek javára, Tomka Béla ezt a folyamatot nevezi individualizációnak. „Az individualizáció egyrészt a társadalmi miliőkről való leválást jelenti, mint az ipari munkásosztály, a kispolgárság vagy a parasztság értékvilágának elhagyását. A hagyományos közösségek és társadalmi intézmények – család, rokonság, nemzet, egyház, szakszervezet – befolyása szintén csökkent az egyénre” – mondja. Mindehhez a változássorhoz hozzá kell vennünk a regionális különbözőségek meghatározó erejét, Európa keleti és délkeleti társadalmainak a nyugati társadalmaktól elkülönülő ritmusban zajló és sokszor az erőszak által is meghatározott mozgásait,
s akkor láthatjuk, hogy milyen mozgások és meghatározottságok között zajlott
a magunk és elődeink élete.

A korábban jelzett modellek megteremtésével pontosan láthatnánk, hogy a század idejébe „beleférő” három-négy generáció életét milyen óriási mértékben határozták meg a változások – biztosan nem volt még száz esztendő az emberiség történetében, amelyik ilyen méretű változás-sort halmozott fel. A dédszülő nem értené leszármazottja életét, talán még nyelvét-nyelvhasználatát sem, ahogy lassan a szülő sem érti gyermekének gondolkodását, a „nagy mozdulatlanság” századaiban nem volt ez így.

S csak a távoli szemlélő tudja majd megmondani, hogy a „huszadik század” valójában végéhez érkezett-e már, itt természetesen nem a naptári rend szerinti záródásra gondolok, s ha igen, az információs társadalmak kialakulásával, vagy a mostani válságjelenségekkel tette azt, avagy egy későbbi, de már érlelődő fordulat fogja meghozni a lezáródását…

Tomka Béla: Európa társadalomtörténete a 20. században
Osiris Kiadó, 2009
646 oldal, 4500 Ft

 
 
 

Füzi László

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu