buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Japán levél


2009.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

– Ha a verseknek arcuk volna, a legszebb önre hasonlítana, kisasszony – mondta, és tisztelettudóan meghajolt. Szakállában babrálva, szinte csak a közelben toporgó cinege tájékoztatásául fűzte hozzá: – Ha pedig nemcsak arcuk, de szárnyuk is, ősszel bizonyosan az egekbe vonulnának, tavaszt váró s olvasót remélő izgalomban. Egyszersmind bocsásson meg ezért a képtelen szószátyárságért…

A postás kisasszonynak ez sok volt egyszerre. De kit is készíthetne föl egy homályos őszi reggel efféle ártatlan komplimentekre s artisztikus bájra? Mosolyogva elköszönt, s mázsás hivatali táskáját a nyakában billegetve tovabiciklizett más házak, más világok felé.

Paszkál atya viselkedésében indokolt rendhagyás bujkált. A borzas szakállú bölcs elszokott a levelektől, el a látogatóktól és a hajnali kávé örömétől. Élete javát sivatagi remeteségben töltötte, s ott csak a szél örvendeztette meg hírnöki jósággal, az is homokba fútt ábrák útján. Most, hogy élete második javát tervezte eltölteni ebben a völgymélyi falucskában, örült mindennek, ami érte, és bókolt a teremtett világ mindahány csodájának. (Márpedig mindent és mindenkit annak gyanított, szelíd és szakszerű csodának.)

A küldeményt csak bent, a házban vette szemügyre. Kétségtelenül neki címezték. De a feladó… Olvashatatlanul szép név volt: keleti jelek szemérmes vonulata. Meglepődött. Gondolkodóba esett. És még jobban meglepődött. A postai illetékesekkel csakhamar dűlőre jutott: nem, nem tévedés, minden igazoló irat arra vallott, hogy neki küldték a levelet, egyenesen Japánból. S milyen levelet! Évezredek műveltsége a finom papíron: bíbor tussal vont írás, karcsú és törékeny kalligráfia.

Pillanatba sem került az elhatározás: tartozik annyival az ismeretlennek, aki tintát áldozott rá és bizalmával tisztelte meg, hogy nyelvét kitanulja. Különben miképp is foghatná föl a szavakat a papíron – s a ragyogást a szavak mögött?

Ahogy az angyalok hozzák-viszik a híreket a menny és a por között, s ahogy a rádió közvetíti a barokk zene metafizikáját a hallgató gyalogos életébe, mentesen az anyag nyűgétől és a személyesség bonyodalmaitól: éppen úgy közlekedik a nyelv lélektől lélekig, s éppoly magyarázhatatlan varázslatot művel, amikor saját grammatikáját a psziché nyelvtanával egyezteti össze. Paszkál atya tudta ezt, így tisztában volt üdvös tudatlanságával is.

Évek teltek el.

Azután újabb évek.

Harminchárom dús esztendő munkában, gyönyörben, irgalomban.

Az atya tanulta a nyelvet, tanulta Japánt, tanulta a teremtést. Közben Xavéri Szent Ferencre gondolt, és sírt a meghatottságtól. Az ikebana-művészek tehetségére gondolt, és sírt boldogságában. Hirosimára gondolt, és sírt, mert Isten is.

Amikor már a szükséges mértékben eligazodott a valószerűtlenül messze fekvő birodalom történelmében és hagyományaiban, kultúrájában és írásrendszerében (az utolsó időben kizárólag japán nyelvű munkákat bújt szorgos és ámuló élvezettel), úgy érezte, eljött a nap. Megengesztelődött derűvel tekintett ki az ablakon. Õsz volt újra és reggel, mint a történet kezdetén. De most távolabb látott a szemközti kerteknél. Gésákat és maszkokat, cseresznyevirágba borult fákat és a sintó békülékeny szellemeit látta.

Megfésülködött, kiegyenesedett, nekifogott. A borítékot – az olvasatlanul visszazárt levéllel – egy sor díszes album mögé rejtette. Ünnepi mozdulat volt, régtől készült rá. Legszívesebben maga is odahúzódott volna, a polc lakályos rendjébe, a fametszeteket tárgyazó könyvek árnyékába. Mert a titok szentségét hét fátyol takarja; s egyet, az utolsót mindenképpen fönt kell hagynunk, hogy a titok titok, a szent szent maradhasson. Paszkál atyához elért hát végül a kedves, távoli társ üzenete. Soha többé nem vette elő a levelet.

Halmai Tamás irodalomkritikus, költő
(1975, Pécs)

Kötetei:
Amsterdam blue (Versek, prózák; 2005)
Közelítések, távlatok (Esszék, kritikák; 2008)
Versnyelvtanok (Elemző esszék kortárs versekről; 2008)

Legutóbbi kötete:
Isteni fény, emberi lény
(Esszék, kritikák)
Kortárs Kiadó, 2009

 
 
 

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu