buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mikor az éhségangyal megkísért


2009.12.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mielőtt 2009 októberében kiderült volna, hogy idén Herta Müllernek ítélték az irodalmi Nobel-díjat, az idei év tavaszán a müncheni Hanser kiadónál megjelent Atemschaukel (Lélegzethinta) című regénye már felkeltette a német kritikusok és irodalomértők figyelmét, amit mi sem jelzett jobban, minthogy rákerült a Deutscher Buchpreis (Német Könyv-díj) idei szűkített listájára. A romániai Bánságban, németajkú családban született írónő munkássága nem ismeretlen a német olvasóközönség számára, hiszen művei a nyolcvanas évek második felétől jelen vannak a németországi irodalmi kánonban. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Müller Nobel-díját nem fogadta osztatlan siker Németországban, hiszen míg a kritikusok és az írók jelentős része megdöbbenéssel ugyan, de örömmel kommentálta az Atemschaukel kitüntetését, Marcel Reich-Ranicki, a német kritikusok „pápája” egyszerűen nem akart Herta Müllerről beszélni („Ich will nicht über die Herta Müller reden”). A hajdan írói sorsokat és életműveket befolyásoló kritikus kijelentése jelen esetben nem a regény figyelmen kívül hagyását szolgálta, sokkal inkább a nagyobb ismertséghez és publicitáshoz járult hozzá.
 

Herta Müller 1953-ban született a romániai Nitzkydorfban (Niczfalva), bánsági sváb családban. A romániai német kisebbséghez tartozó sváb telepesek – akik az 1700-as években telepedtek meg a hódoltság ideje alatt elnéptelenedett Bánságban –, főként kézművesek, bányászok és kereskedők voltak. Herta Müller nagyapja szintén kereskedő volt, akit az 1945 után hatalomra kerülő kommunista rendszer megfosztott vagyonától. Édesanyját az 1945-ben bekövetkező deportálások alatt a Szovjetunióba hurcolták, ahol több évet töltött munkatáborban. Édesapja a második világháború alatt a Waffen-SS-ben harcolt, majd a háború befejeztével teherautó sofőrként kereste kenyerét. Herta Müller Temesváron végezte középiskolai tanulmányait, majd szintén itt beiratkozott az egyetem német és román szakjaira. 1976-tól egy gépgyár alkalmazásában állt tolmácsként, ahonnan három évvel később – amikor megtagadta az együttműködést a Securitate-val – elbocsátották állásából. Ettől kezdve főként alkalmi munkákból élt, többek között óraadó volt a temesvári Nikolaus Lenau Líceumban is.

Az 1970-es évek elején majdani férje, a szintén író Richard Wagner révén kapcsolatba került az Aktionsgruppe Banat elnevezésű írócsoporttal, akik közös fellépésükkel és állásfoglalásaikkal belülről szerették volna megreformálni a fennálló rendszert. A poétikailag Bertold Brechthez és a szintén romániai német Annemone Latzinához kötődő fiatalokat 1975-ben az állambiztonság ellehetetlenítette, többeket letartóztatott közülük. A fiatal írónő nem volt tagja a csoportosulásnak, csak a későbbi, az Aktionsgruppe Banat tagjaiból is verbuválódott Adam Müller-Guttenbrunn elnevezésű irodalmi körnek, mely 1981-ben az első elismerést adta Müllernek. Első kötete a Niederungen (Mélységek) címet viselte, és csak a cenzúrával való több éves huzavona után jelenhetett meg 1984-ben. Többek között az első könyve körüli megfigyelésekről vall az írónő idén júliusban megjelent esszéjében is, melyben arra kívánta ráirányítani a figyelmet, hogy a hajdani Securitate – más név alatt és más formában – a mai napig működik, és ha másként nem is, a kiadandó akták manipulálásával aktív tevékenységet folytat.

Herta Müller 1987-ben hajdani férjével, Richard Wagnerrel együtt elhagyta Romániát, azóta Németországban, Berlinben él. Műveinek és közéleti felszólalásainak központjában a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrákkal való szembenézés áll. Az idei irodalmi Nobel-díj odaítélése után novemberben átvehette a Franz Werfel Emberjogi Díjat is.

Az Atemschaukel című regény tematikáját tekintve illeszkedik ugyan Herta Müller írói munkásságába, ugyanakkor ez a mű részben el is tér. Eddigi elbeszélései, regényei és esszéi elsősorban a diktatúra és az abban helyét kereső ember lélektanát állították a központba, de egy pillanatra sem feledkeztek meg arról, hogy a romániai németek – legyenek azok bánsági svábok vagy erdélyi szászok – milyen szerepet játszottak a második világháború történéseiben. A szerző alapvető szempontja – a múlt felidézése és az ezzel való szembenézés – nem merül ki a kommunista diktatúra embertelenségeinek bemutatásában, kíméletlenül tárgyalja és körüljárja a nemzetiszocialista ideológia szolgálatába álló romániai német kisebbség helyzetét is. Mindezt azonban Herta Müller nemcsak mint a romániai német közösség tagja tapasztalhatta meg, hanem családja sorsában is: apja a második világháború alatt a Waffen-SS-ben harcolt, édesanyját pedig a háború befejeztével a Szovjetunióba deportálták. Míg eddigi alkotásaiban elsősorban a romániai diktatúra állapotára és emberére (és nem csupán a kisebbségi sorsban lévő németekre) helyezte a hangsúlyt, addig az Atem-schaukel című regénye az 1945-ben a Szovjetunióba hurcolt német kisebbség történetét dolgozza fel. A kollektív bűnösséggel vádolt romániai németséget (a 17 és 45 év közötti lakosságot) – tekintet nélkül arra, hogy részt vett-e a háborúban vagy nem – a román állam szovjet munkatáborokba deportálta, vagyonát államosította, házaitól megfosztotta. A regény utószava szerint Herta Müllert 2001-ben kezdte foglalkoztatni a deportálások története, s így került később szoros kapcsolatba Oskar Pastiorral, a szintén Romániából elszármazott német költővel, akit 1945-ben sokakhoz hasonlóan a Szovjetunióba hurcoltak munkatáborba. A közös munka, Pastior visszaemlékezései érlelték meg az elhatározást, hogy közösen írják meg a munkatáborok lakóinak történetét, azonban ezt a költő 2006-ban bekövetkezett halála megakadályozta.

A regény ideje a deportálások megindulásával veszi kezdetét és a hazatéréssel, a kényszerű emigrációval zárul. Főhőse Leopold Auberg, a nagyszebeni fiatalember, akit sok társával együtt betuszkoltak egy marhavagonba, és egy kárpát-ukrajnai falu melletti táborba szállítottak. Az elbeszélés ideje Nagyszebenben kezdődik, a hazatérés után, mikor Auberg egy esős délutánon betér egy papírüzletbe, s vásárol magának egy vonalas füzetet. És a következő vasárnap elkezd írni. A tábor és a társak történetét, az odautazásét, az ott tartózkodásét és hazatérését. Megírja az előszót, és betelik a füzet, majd vásárol további három füzetet, és kiegészíti az előszót. Az első mondat egy kérdés: meg fogsz-e érteni? Az irkától kérdezi, de értelmezhetjük az olvasóhoz intézett kérdésként is. Kérdésként, mely megadja a feljegyzések értelmét. Mely egyszerre kívánja és kérdőjelezi meg a megértést. Aztán tovább ír, a kenyérről, az éhségről, tárgyakról és eseményekről és emberekről. A jelen megváltoztatja a múltat, s az éhségangyal már nem kínzó felügyelőként jelenik meg, hanem megmentőként, aki lehetővé tette a visszatérést. És ekkor következik az elbeszélő felismerése, hogy a szabadság megváltoztatja az emlékeket. Hogy az emlékező hamis tanúvá válik, mert alakítja az eseményeket, és a távolság már értelmezi a múltat. S míg a regény vége felé található Diktandohefte (Irkák) című fejezetben az elbeszélő egységes, füzeteken át tartó elbeszélésről tudósítja az olvasót, addig a regény rövid, egymástól elkülönülő, azonban tematikailag mégis összefüggő fejezetekből építkezik.

A csomagolásról szóló legelső fejezet (Vom Kofferpacken) pontosan megadja az indulás idejét (1945. január 15.), s emellett kijelöli azokat a motívumokat, melyekre az elbeszélő felfűzi a történeteket, tárgyakat, embereket. A csomagolás során történő felsorolás, az egymás után következő eszközök, használati tárgyak semleges és monoton sorakozása egyfelől megelőlegezi a szöveg pátosz nélküli, a legapróbb részletekre is figyelő leíró stílusát, másfelől öszszegző szerepet is tulajdoníthatunk neki, hiszen úgy kerül az első fejezetbe a későbbiekben kibomló motívumháló, ahogyan a gramofon bőröndjébe a flaneling, a mellény, a borotva, a borotválkozó pamacs vagy a pamut zokni. S miközben a városi parkban és fürdőben történő titokzatos találkozások mögött a fiatal főszereplő homoszexuális vonzódását is sejteni lehet, az erre való reflexiók közepette a kisváros polgárainak nemzetiszocialista megtévelyedésére is fény derül. Az éjfél utáni búcsújelenetben pedig elhangzik a nagymama szájából a mondat: Tudom, hogy visszajössz. A mondat, mely elkíséri főszereplőnket a lágerbe, mely minduntalan vissza-visszatér, mely nem hagyja nyugodni, mely gyakran úgy tűnik, önálló életre kel és biztosítja a hazatérést.

A lágerben gyakran az addig teljesen hétköznapi tárgyak, ahogy a fentebb említett mondat is, önálló életre kelnek, különös és új értelemmel és jelentéssel telnek meg, és így lesz az árokparton burjánzó vadspenótból vagy labodából a táborlakók egyik legfontosabb eledele, miközben maga a kifejezés (Meldekraut) az éhség egyik ellenpontjává alakul A cementből, ebből a megszokott építkezési anyagból gyűlölt ellenség válik, hiszen az egyik lágerbéli elvégzendő munka nem más, mint a cementes zsákok cipelése. A cement pedig, amire figyelni kell, amire vigyázni kell, ami nem szállhat, és ami nem lehet nedves, megmakacsolja magát, a zsákok kiszakadnak, a cementpor mindent ellep, beteríti a rabokat, a tábort. Afelsorolás a csomagolás közben ismétlődik, a táborlakók nevének elhadarásával, amikor a rövid bemutatás megelőlegezi a további történeteket, azokat a további sorsokat, melyeket a későbbiekben hol rövidebb, hol hosszabb terjedelemben fejtés ki az író. Például Oswald Enyeter, a borbély, aki rendszeresen nyírja és borotválja a férfiakat, s mindig tudja, ki az, aki még jönni fog, és ki az, aki már végképp elmarad. Vagy citerás Lommer, a zsidó, aki véletlenül került a deportáltak közé, de így is három és fél évet tölt a lágerben. Vagy Tur Prikulitsch, a rabok közül kikerülő kápó, akit aztán a hazatérés után Bécs egyik hídja alatt találnak holtan.

Az emberek és sorsok összefonódásában az egyik legfontosabb kapcsolódási pont az éhség és a kenyér. A kenyér, amiért megtenni szinte mindent szabad. Mert ha nincs kenyér, csak az éhség marad. Az éhségangyal, aki minden ember tettét mozgatja, mindig jelen van, sohasem tűnik el. Először csak antropomorfizálódik, majd szimbólummá válik, végül szövegszervező erőként működik, összefogja és irányítja a történéseket. Azokat a különálló történeteket, melyek Herta Müller Atemschaukel című regényét alkotják. Összességében nem linearitásuk, hanem töredezettségük válik fontossá. Az emlékek mindig egy dologról, emberről, tárgyról vagy érzésről szólnak, hidegen, semlegesen, mert a szubjektivitás megváltoztathatja az emlékeket, eltorzíthatja azokat. S mindeközben új nyelv alakul, az emberi kiszolgáltatottság és az éhség nyelve. Mely nem ismer országokat, nemzeteket, csak embereket és ösztönöket. És a kérdést: hol húzódik az ember és az ösztönlény közötti határ?

Herta Müller munkái németül
Niederungen. Bukarest, Kriterion, 1982;
Berlin, Rotbuch-Verlag, 1984.
Drückender Tango, Bukarest, Kriterion, 1984;
Reinbek bei Hamburg, Rowohlt, 1996
Der Mensch ist ein groâer Fasan auf der Welt, Berlin, Rotbuch-Verlag, 1986.
Barfüßiger Februar, Berlin, Rotbuch-Verlag, 1987.
Reisende auf einem Bein, Berlin, Rotbuch-Verlag, 1989.
Der Teufel sitzt im Spiegel, Berlin, Rotbuch-Verlag, 1991.
Der Fuchs war damals schon der Jäger, Reinbek bei Hamburg, Rowohlt, 1992.
Eine warme Kartoffel ist ein warmes Bett, Hamburg, Europäische Verlagsanstalt, 1992.
Der Wächter nimmt seinen Kamm: vom Weggehen und Ausscheren, Reinbek bei Hamburg, Rowohlt, 1993.
Herztier, Reinbek bei Hamburg, Rowohlt, 1994.
Hunger und Seide, Reinbek bei Hamburg, Rowohlt, 1995.
In der Falle, Göttingen, Wallstein-Verlag, 1996.
Heute wär ich mir lieber nicht begegnet, Reinbek bei Hamburg, Rowohlt, 1997.
Der fremde Blick oder Das Leben ist ein Furz in der Laterne, Göttingen, Wallstein-Verlag, 1999.
Im Haarknoten wohnt eine Dame, Reinbek bei Hamburg, Rowohlt, 2000.
Heimat ist das, was gesprochen wird, Blieskastel, Gollenstein, 2001.
Der König verneigt sich und tötet, München, Hanser, 2003.
Die blassen Herren mit den Mokkatassen, München, Hanser, 2005.
Atemschaukel. München, Hanser, 2009.

Magyarul eddig egy könyve jelent meg:
A rókák csapdába esnek
Ford.: Lendvay Katalin
Pesti Szalon, 1995.

 
 
 

Vincze Ferenc

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu