buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Nekem a Balaton a Riviéra”
Élménybeszámoló a magyar tenger lipcsei hullámaiból


2009.03.24

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A címbe emelt dalocska kedves és korfestően árulkodó: amit nem láthatunk személyesen, az ne is legyen csábító. Ettől még a retro-feeling felidézése nem elítélhető: az ember a fiatalságának is tud visszamenőleg örülni.

Nos, ez a dal uralta az idei Lipcsei Könyvvásár magyar standjának akusztikus rétegét: egy nap pontosan 48-szor lehetett hallani. A vásár négy napja alatt tehát 192-szer. A megbolonduláshoz elegendő mennyiség, azonban szerencsére a hallgatóság folyamatosan változott, a stand működtetői pedig amúgy is régóta teflonbevonatúak. Sokadik alkalom, hogy a berlini Collegium Hungaricum (CH), a Magyar Könyv Alapítvány, az INTERPRESS és a kulturális tárca szakemberei állják ott a sarat.

Csinos, élénkpiros színével feltűnő a stand, gyönyörűek a könyvek, a tavalyi, sőt, már a 2009-es termésből is a legjava, a Kossuth, az Officina’96, a Vince Kiadó, a Corvina albumai, a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával lefordított magyar művek imponáló sora, a hazai szerzők legfrissebb munkái, a Kortina Kiadó németül kiadott magyar irodalmi ínyencségei, a gyerekkönyvesek egyre igényesebb műhelyeinek állományából különlegesen gazdag kínálat mutatkozott meg. Számos értékes információs anyag is született a Könyvalapítvány jóvoltából, melyeket szintén bőséggel lehetett osztogatni. Ebben azonban még nincs igazi hírérték, hiszen Európa második – és bizonyos tekintetben páratlan – könyvvásárán jelen lenni ily módon: a kötelező minimum.

Amitől más volt most március 12 és 15 között a négy nap, az maga a történelem, s emiatt kellett annyiszor hallgatni a dalt és annak (kelet)német társát. Húsz éve egyesült a két Németország, változott meg az élet, alakult át a térkép: és ebben a világtörténetben jelentős fejezet, ami 1989 nyarán és őszén a magyar-osztrák határon történt, s az odáig vezető út is, mely a Balaton-parti fövenyen, panziókon, garázsokon, campingeken keresztül vezetett. Ennek a felismerése indította Can Togay Jánost, a berlini Collegium Hungaricum igazgatóját, hogy munkatársaival, Fehéri Györggyel, Jan-Gunnar Franké-val, valamint a német projektvezető asszonnyal, Karin Fritzsche-ével és a filmes koordinátorral, Hámos Gusztáv filmrendezővel a Balatonnál három évtizeden át folyamatosan zajló közös nyaralások történetét dolgozzák fel a priváttörténelem nézőpontjából (Deutsche Einheit BALATON – Die Private Geschichte der Deutsch-Deutschen Einheit). Össze kell állnia október 1-re mindannak, amit a berlini Intézet szorgosan gyűjt: privátfilmeket, fotókat, tárgyakat, képeslapokat, leveleket, leírt-elmondott emlékezéseket. Ennek bevezetője volt a magyar standon (vagy strandon?) a nádszálak és labda között sátorponyvára vetített tízperces film, mely Forgács Péter Balázs Béla- és Erasmus-díjas filmrendező, a „privátfilmek”, az emlékezés filmes mesterének munkája, s mely az Intézet felszólítása nyomán remélhetőleg hosszabbodik, gyarapodik, s adja majd őszre a mutimediális kiállítás anyagát. Akkor majd az új CH-épület 40 nm-es „médiaablakaiban” látható, amint a Trabi-karavánok öntik magukból a kelet- és nyugat-német turistákat. Természetesen itthon sem spórolhatjuk meg a szembenézést ezzel a korszakkal: ezért a Lettre International című folyóirat szerkesztősége, illetve Wilhelm Droste, a Drei Raben (Három Holló) c. lap kiadója is jelen volt, hogy összekapcsolják a publikálandó anyagon keresztül a magyar-német történetet. A húsz négyzetméteres magyar könyves stand időnként úgy festett, mintha Magyarország lett volna a díszvendég. (Idén egyébiránt a Balkán és Dél-Európa állott a fókuszban.) S nemcsak azért tolongtak, mert a Nestlé jóvoltából az emblematikus Balaton-szeletekhez is hozzá lehetett jutni, hanem mert érdekesek voltak a könyvek, keresték a régi emlékeket felidéző, tájakat bemutató albumokat, s legkivált a meghirdetett húszperces nyelvtanfolyamot. Az ezerféle feladatot teljesítő Fehéri György (alapvetően esztéta volna) ugyanis minden délután ennyi idő alatt fedte fel a magyar nyelv nehézségeinek – hosszú-rövid magánhangzók, kettős mássalhangzók, agglutináció stb. – rejtelmeit, miközben megtanította az alábbi József Attila-sorokat is: „Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek…” stb., s ezenközben összevethették az Óda Franz Fühmann és Báthori Csaba-féle német nyelvű fordításait is. Erre mondják: őrült siker. Többen már fél háromkor odaültek, hogy legyen helyük, s boldog borzongással hallgatták, hogy csak egy pici vessző különbség, s már nem verébről, hanem vérebről beszélünk.

Az évforduló természetesen minden könyvest lázba hozott. Se szeri, se száma az összegzéseknek, szociológiai, pszichológiai, eszmetörténeti feldolgozásoknak. Még mindig vannak ismeretlen epizódok, nyomasztó titkok, melyeket a Fal érzelmi áldozatai hordoznak. Különösen Lipcsében hangsúlyos ez, ahol 89 őszétől minden hétfőn demonstrációkat tartottak, s a Stazi hírhedt épületét december 4-én elfoglalták. A „Kerek Sarok”, ahogy az ottani népnyelv nevezi, ma múzeumként látogatható: a megfigyelés, a sakkban tartás eszközei és módszerei önmagukban mementók. A földszinti felolvasóterem alkalmas helyszíne volt tehát a Könyvvásár 1900 – egyezerkilencszáz! – rendezvénye közül feltehetően az egyik legizgalmasabbnak. Dalos György író és a neves, Svájcban élő történész-publicista Andreas Oplatka egy-egy új kötete kapcsán kiérlelt gondolatokkal értelmezett, másutt még talán le sem írt tényekről cserélt eszmét 89 kapcsán (Der Vorhang geht auf, C.H. Beck Verlag illetve Der Riss in der Mauer, Zsolnay Verlag). Dalos persze hivatkozhatott a volna Balaton-brigád című regényére is: abban egy Stazi-ügynök esik szerelembe magyar nővel és a Balatonnal.

Az NDK-s nosztalgia-hullám most különösképpen jó üzlet: a vásári könyvesbolt szép számmal adott el a „Mit minek hívtak az NDK-ban” című társasjátékból meg az NDK-s italokat és slágereket bemutató albumból.

Természetesen volt szépirodalmi listavezető is: Daniel Kehlmann Ruhm című regényéből fogyott a legtöbb, ennek ellenére mégsem ő kapta a német könyvszakma egyik legrangosabb díját, a Lipcsei Könyvvásár, illetve Szászország és Lipcse városa három kategóriában is kiosztott elismerését. Szépirodalomban ugyanis a bolgár származású Sylvia Lewitscharoff Apostoloff című regénye lett az első. Olga Tokarczuk német fordítója is versenyben volt a műfordítói kategóriában: ha nem is nyert, Tokarczuk maga az egyik legnagyobb név volt a külföldi vendégek között. A húsz éves évfordulót külön beszélgetés-sorozattal is ünnepelték: ennek volt vendége Konrád György. A Semmi művészet című regénye német nyelvű megjelenésére pedig Esterházy Pétert várták rajongói.

A berlini CH másik nagy „projektje” szintén folyamatos lesz, hasonlóan a Balatonéhoz. Női alkotóknak szeretnének hangsúlyos helyet biztosítani, megmutatni, hogy milyen tendenciák vannak a mai magyar irodalomban a gender-szempontú írás és olvasás terén. Ennek a gondolatnak a jegyében adták ki a Neue Frauen című antológiát Fehéri György szerkesztésében, s hívták meg az abban írásaikkal is szereplő Bán Zsófiát, Bódis Krisztát, Kiss Noémit, Lovas Ildikót – s őket is a németül írt első regényével már elismerést kivívott (vajon mikor olvashatjuk itthon?) magyar származású Forgó Léda mutatta be a Vásár közönségének. Bódis Kriszta ezen túl lipcsei tizenhat évesekkel beszélgetett Artista című regénye főhősnőjének sorsáról: mindent értettek, mert „átjött” az a komoly szenvedély, amellyel az író hősei elképesztően nyomorúságos élethelyzeteit mutatja meg. Reméljük, ősszel már a németül olvasók kezében lesz a teljes szöveg.

Érdemes szóba hozni a fiatalokat más szempontból is. A „Lipcse olvas”című monstre-program ugyanis azt jelenti, hogy az egész országrész megmozdul: vonattal is érkeznek a közelből diákcsoportok, iskolák a Vásárra, de akit nem szervezetten hoznak, az is jön magától. A 63 ezer négyzetméteres vásárterület egyharmada ugyanis a gyermek- és ifjúsági könyveké, s program, árucikk, csinnadratta mind-mind nekik és róluk szól. Bizonyos életkor után, sajnos, érthetetlenek és értelmezhetetlenek a jelmezeik, amelyekben tudniillik szinte kivétel nélkül a tinik pompáznak: a szárnyas fejvadász vagy a jakuza még avatatlannak is azonosítható jelmezek, de a különböző szörnyek, lila hajzatok, kimonók, bonyolult tündér- és ördögszerkók nagyon félelmetesek. Egy kicsit az az egész manga- és anime-kultúra virtuális világa, amibe belebódul ez a korosztály. (Ezenközben rázta meg egész Németországot az ámokfutó Tim öldöklés-sorozata. Muszáj volt elgondolkodni, mi hathat mire, kire: milyen gyerekeket nevelünk?)

Lipcse életerős hely: hiába a legidősebb a vásárvárosok sorában. Amire az igazgató, Oliver Zille köszöntőjében utalt is: válság van ugyan, de ez éppen hogy visszavezethet a könyvkultúrához, nem szükségszerű, hogy elhulljanak szilárd értékek. A Könyvvásár mindenesetre, divatos szóval „nem dőlt be”.

 
 
 

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu