buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Simenon, Chandler és a belső csillagos ég


2009.03.24

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A külső csillagos ég napra nap megjelenik felettünk, vagy alatta meg mi, már ha nem borús az ég. Ha lelkünk ege túl borús, olvasni sem könnyű. Az olvasás énszerintem a még megmenthető kedélyű Embernek az ő félig szervezetbarát, növényi eredetű, másfelől – ha jó a technológia – egészségesítő gyári készítménye. Nem kell mindent átélnünk, Patagóniába mennünk, se pénzünk rá, se fizikai erőnk, se hozzá kedvünk, egy-egy jó természetkönyv, képekkel, sokat segít. Nekem így nagy kedvencem máig Stefano Ardito (szerkesztésében) A felhők között (A világ legmagasabb csúcsai) című csudás kiadványa (ALEXANDRA). Micsoda felemelő érzés, hogy kedvenc hegyem van (bocs. a szóismétlésért), a Cerro Torre, ismerem megmászásának (meg nem mászásának is) a történetét stb. Újságokban, tévében viszontlátom... gyönyörű hegy (csoportocska)... és az a lassan korombéli osztrák úriember is így köszönget vissza, akiről könyvből tudtam meg, hogy a világ 14 db 8000 feletti csúcsát mind megmászta, ráadásul az Everestet ő először oxigénplus nélkül.

Nem tudom én már a Nagykörutat sem olyan nagyon átélni, nem hogy Bécsben barangolnék, vagy 10–12 éve még könnyen lerótt párizsi, londoni napi 36 kilométeremről akár csak álmodhatnék is, nem tudok a hajdani imádott múzeumokba sem túl könnyen járni. Ezért lesz jó, ha – könyvcímét nem idézem most, kiadója CORVINA – a kitűnő, modern szemléletű Ébli Gábor minél több ilyesféle könyvet írhat. Kapkodok? Nem, csak kedvenc polcomon nézgelődöm szét s széjjelebb. S a Latin-Amerika (A kondorkeselyű szemével) ötlik lényegesen gyengébb (olykor gyengéd) szemembe. Csúcsok úgyszintén, bár én a szép dombvidéket is kedvelem, folyók eredetét, későbbi futását. Hanem itt most másról akartam beszélni.

A csillagos égnek egy borúból kiragyogó jelenségéről, ami a bűnügyi regény. Az ég-hasonlat azért elfogadható itt (talán), mert a bűn, egyrészt, annyi, mint égen a csillag, másrészt ha nem mi követjük el, olvasók, hát állócsillag. Az írók, rossz hasonlat, mint a távcsövek, a csillagdák, ugye, közvetítik a sztorikat, rémségeket. Mely utóbbiak elborzasztanak, olykor megrendítenek csak, elgondolkodtatnak, urambocsá jeges-forró intelmekül is szolgálnak. Öcsi, hugi, ne mán, te is! De az örök-állandó, esősorban a gyilkosság (lehetőleg egyedi, max. sorozat) kevés lenne. Az író tehetsége kell hozzá. Simenon (nekem Maigret felügyelőjével) igazi, világirodalmi-nagy szerző. Chandler sem fakul. Christie újra elsöprő divat nálunk. Mindegyikükről írtam, írkáltam már. Most Maigret és Marlowe lenne témám közepe. Miért olvassuk őket újra meg újra?

Benső csillagos egünk alatt ülve. (Nem képzavar.) Rossz égboltozatok (országosak, szakmaiak, olykor szerencsétlenül közösségiek stb.) alatt épp eleget csücsülünk, tehetetlenül, megbűvölve saját végzetünk által. Hát szórakozás, változatosság (Zerstreuung, így a fordíthatatlan német szó, „szétszórás” kb.), ha jól-rosszul megcsinált történetekben príma alakokkal, megindító, kárhozott, szerencsétlenségre jutott testekkel-lelkekkel találkozunk. Itt hadd jegyezzem meg, hogy képek nélküli olvasáskor én képzeletemben sem találkoztam soha női testekkel (férfi-testek nem érdekelnek, rég túlvagyok az irígység ifjonti korán), legföljebb a 40-es, 50-es évek amcsi krimi-jeinek fedelén, vagy másutt, anno, ha így. Harminc-harmincöt éve így se. Tehát lelkek a krimik szereplői, mozgó alkotó elemei. Gogol: Holt lelkek... Dosztojevszkij... nem sorolom. A bűnügyek így-úgy a régi nagy oroszoknál is gyakorta ott vannak. Elemi módon. A Simenonok is akkor tetszenek nekem igazán, ha a történet viszonylag jó (sokszor: nagyon jó... néha: egészen hiper!), de a lelkek érdekelnek. (Rímelve is mondom.) Meg ha a környezet olyan. Egy-egy párizsi negyed, utca... lombok alagútja, hátsó kert rejtek kapuval... s nem annyira a szívdöglesztő teniszpályák, nem az érdekes kisvárosok, távolabbi folyók és tengerpartok (Maigret kalandjai közül engem ezek érdekelnek kevésbé)... egy nagy maffiózó és egy hetyke, urizáló ex-prosti világa, az igen, egy psziho-hibbant fogorvos és temetőkertje... a szegény kislány, aki fél Párizst lótifutizza, míg teljes közönnyel megölik a vagyont érő cetli miatt... a fantom, aki... a lusta betörő, akit szeret is Maigret, de a kopottas kokott barátnőjével együtt, a szegény, sparherthoz kötött muterjával egyetemben... de közben ott a bűvöltes Bois de Boulogne, a rue M. a kajapiacának sok száz illatával... ott a nagymenő úriemberek és a luxuskurvák vadmacskaprémekkel „összehemperedő”, érinthetetlen társasága, ott egy fél-nagypolgári lakás a kiszögellőjével, ahol sakkoznak... egy halálos félreértés, hogy Maigret nem is az illető hapsi ügyében nyomoz, csak amerre az lakik, ott... elég!

Lenyűgöz a Simenon-krimikben az embertípusok iszonyatos készlete, kínálata. Könyvek során át kísért (izgatóan) az a nőtípus, mely (nem aki!) egyértelműen tör céljára, hozzá hasonló hím-kiválóságokkal kinyírva végül az aranyöreget. Legyen az kiérdemesült rablóvezér, étteremtulajdonos, műgyűjtő, bankár. Elképedve olvasom a társadalmat undorral otthagyó, egykor elit orvos szembeállítását a „derék”, orvul apóst-gyilkoló holland marhahús-képű hajóssal... ahogy a kispolgárt az idegenné, kimenekültté lett doki nem adja a világi „igazság” kezére. Pfuj, de...

De ezeknek a könyveknek magam már a legkedvesebb részleteit szoktam olvasgatni. Megvan a húsz legkedvesebb Maigret-könyvem, megvan a poénjáért érdekes, olvasással lebonyolítandó többi. Chandler, szerencsétlenségünkre, csak 7–8 regényt írt. A detektívnovellákat kevésbé szeretem, hamar végük. Igen, a profi nyomozói munkához is szakmailag értő Raymond Chandler ugyanolyan halhatatlan alakot hozott létre a maga bánatos-kemény magándetektívjével, mint főfelügyelőjével Simenon. (Poirot-val és Miss Marple-lel Christie.) Chandlernél förtelmesek a szereplők, történeteik gyalázatosak, de hogy az már szinte fáj. Ehhez képest a detektív fanyar erkölcsisége – szerencsére! – kevés. Simenon sem ellensúlyozza a világot, ráadásul mindkét nagy nyomozó kénytelen olykor rálegyinteni a történtekre, vagy a sztorik kettősen végződnek. (Magam most Az emeleti ablak című Chandler-alapművet fordítva sokat dühöngtem, hogy mennyi szemét hölgy és férfiú megússza. Naív olvasó, én.) De a chandleri „szerkezet” (vagy cselekménylabirintus) annyi esztétikai élvezetet nyújt, hogy ott vigye az ördög az ördögibb dolgokat. Chandlernél sincs igazság végül, bánat van, oldhatatlan szomorúság van, még a simenoninál is nagyobb súllyal. Kárhozat! Aztán megyünk tovább, ez nem népjólét, nem igazságügy, nem politika... nem kell kihazudottságokkal beérnünk. Igen, a krimi nem átmeneti kategória. Nem tesz igazságot, de nem is hazudja magát igazi hatalomnak, igazi rendnek. Csoda-e, hogy a legapróbb, kitalált rendőri sztorik is szebbek sokunknak az életnél? Szegény belső csillagos ég. Avagy?

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu