buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az égre ír


2009.03.24

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A borítón még esszéket, a belső címlapon azonban már csak „írásokat”, előadásokat, blogokat ígér Kornis Mihály új, az elmúlt húsz évben megjelent munkáiból válogató kötete. Nagyon is jellemző ez az eldöntetlenség a könyvre: témáikban, stílusukban, terjedelmükben és igényességükben is szóródnak a szövegek, vannak köztük igazán élvezetes, kitűnően megírtak, és bizony közhelyesek, a Nők Lapja féle színes magazinok színvonalát alig meghaladó darabok is.
 

A kötetben szereplő legkorábbi írások a Félelem dicséretéből valók, abból a könyvből melyet az akkor a legjobbak között számon tartott, pedig még a legfontosabb munkája, a Napkönyv előtt álló író mély, a társadalmi problémákra is érzékeny gyűjteményként tárgyalt a kritika. Aztán a kilencvenes évek közepén, végén történt valami Kornissal, ami mind messzebb sodorta őt a magyar próza fő áramlataitól és mind közelebb az érzelgős, terjengős, egyszerűsítésekkel élő, önmutogató próza felé.

Ennek a folyamatnak a megértését is segíti az új könyv: Kornis egyre jobban belemerevedett a bölcs, megfontolt, józanul tanító író pózába, és ennek megfelelően minden irónia nélkül kezdett beszélni az ő népéhez, próbál ebből a mesterséges beszédhelyzetből valódi esztétikai és erkölcsi útmutatást adni, nevelni, útba igazítani. Csakhogy ez könnyen óvatos elutasítást szül, hiszen az olvasó régen felnőtt, és köszöni szépen, jól van, nem kér tanítást, vigasztalást, erkölcsi prédikációt. Ráadásul ő már rég tudja, hogy az író is csak ember, azaz ugyanolyan esendő, a hétköznapok akadályaival birkózó figura, mint az olvasói. Sőt-sőt: tudnánk mesélni!

Kornisnak azonban mindenről megvan a megingathatatlan véleménye, legyen a téma a Big Brother, a hullámvasút vagy épp nagy kedvence, Hamvas Béla. Bár mi tagadás, a véleményét, avagy a kétségeit kiváló retorikával, gondosan megformált mondatokban, kifejezetten szórakoztatóan adja elő, azaz olvasmányos, finom szövegeket kínál. Ebben a prózában nem lehet döcögő mondatokat, stilárilis botlásokat, netán képzavarokat találni. Még az eredetileg az interneten megjelent naplóbejegyzések is kidolgozottak, fantáziadúsak, egy nagyszerűen felkészült, kivételes tehetségű író munkái. A szöveg öröme ebben a könyvben nem üres szólam: egy-egy gesztus megrajzolása, egy-egy apró esemény érzelmekkel teli felidézése, a mindent elsöprő lendülete élményszámba megy. Az ehhez kapcsolódó gúnyos hang, a dacos őszinteség, a kinyilatkoztatásszerűség, a szinte vallásos szenvedély, az önhit, a zabolátlanság, avagy a saját ügyeivel kapcsolatos nyafogások, önsajnáló körök, a teátrális alaphelyzetek, a nagyotmondások vagy épp a kicsinyességek azonban gyengítik, az olvasók jelentős részétől eltávolítják ezt a prózát.

De mit is akar Kornis mondani? Mit jár körbe újra és újra ez a kötet is? Az álláspontja valami olyasmi lenne, hogy az ember boldogságra született és úgyszólván a teremtéssel szembeni kötelessége, hogy boldog is legyen. Szerinte óriási a kísértés a jóra, és ő próbálja az olvasót efelé csábítani, a kesergés helyett az élet szebbik oldalára, a pénzhajhászás helyett az élvezetek, a szórakozás irányába. Mert annyi lehetőség van jól érezni magunkat: itt vannak a tavaszi délutánok, a lányok és a fiúk, a borok, a sajtok, a naplementék, a szabadság percei.

Ezt mondja, mondja és mondja, ezzel csúszik bele néha a női magazinok világába, merthogy ott nem szokás észrevenni, hogy a problémák nem egyik napról a másikra megoldható, egy kis magunkra figyeléssel könnyen túlhaladható terhek, hanem sokszor velünk született, avagy a környezetünk által ránk tolt, máskor meg, hogyne, magunknak állított akadályok. Kornis szerint az autentikus élet minden percben szenvedélyes szerelem. Ha nem az, akkor csak szégyellni való alibi. És hozzáteszi, mindennek az alapja az önismeret: aki dolgozik önmagán, az méltó módon és boldogan fog élni. Milyen szép is lenne, ha így lenne! Csakhogy ez így túl rózsaszín, néhol anynyira, mintha a népszerű pszichológia valamelyik prófétáját hallgatnánk. A valóságban azonban nemhogy problémák, de tragédiák tucatjai vesznek minket körül, és ezek bizony nem oldódnak meg a kávéházi asztalok melletti szenvedélytől.

Kornisban tényleg van valami prófétai. Õ nem viccel. Tényleg hisz az igazában, tényleg meg akarja győzni az olvasót, tényleg azt gondolja, hogy amit kér, az élet és halál kérdése, és hogy aki nem követi őt, tehát az életvezetési tanácsait az el fog veszni: örökké boldogtalan marad. Az is igaz azonban, hogy Kornis maga is vívódó szerző, és vélhetően tisztában van saját munkáinak értékével. Jól mutatja ezt az a valóban nagyszerű írás, melyben a magyar irodalom nagyjai megválasztják maguk közül a szóvivőjüket, és a választás Esterházy Péterre esik. A Kornisban és kortársaiban kétség kívül meglévő Esterházy-fóbiának ennél elegánsabb és szellemesebb kioltásával én még nem találkoztam, de ugyanilyen találó az Orbán Ottóról írt esszé, vagy az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján Brüsszelben elmondott beszéd. Azaz ha a kötet nem is fogja az életet egy csapásra könnyebbé varázsolni, néhány emlékezetes szöveggel azért tud szolgálni. Tehát minden fenntartásunk ellenére is lehet szeretni.

Kornis Mihály: Feliratok a fehér égen
Kalligram, Pozsony, 2008
280 oldal, 2800 Ft

 
 
 

Bedecs László

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu