buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mi az, hogy konzervatív?


2009.03.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

1985 augusztusában Sarah devonshire-i farmján kertészkedtem, hogy némi ellenszolgáltatást nyújtsak azért, hogy ingyen befogadott feleségemmel és hatéves lányommal együtt a zsuptetős cottage hátsó fertályába, amit évközben exeteri egyetemistáknak adott ki, de most üresen állt. Csaknem egy évtizedes magyarországi kertész tapasztalatokkal rendelkezvén úgy gondoltam, hogy tudom, mi a teendő, és úgy értékeltem, hogy szerencsére munka van bőven, hiszen Sarah kertje meglehetősen elhanyagoltnak tűnt a szememben. A fél hektárnyi lankás domboldalon kaotikus összevisszaságban nőttek a bokrok, kanyargott az ösvény, cikkcakoztak a virágágyások, amelyeket szabálytalan alakú pázsitos részek szabdaltak tovább. Hosszas, alapos szemlélődés után gondos tervet készítettem arra, miként is fogok én itt két hét leforgása alatt „rendet tenni”, ám nagysza-bású elképzelésembe nem avattam be a tulajdonosnőt, hadd legyen meglepetés, gondoltam.

Mindkettőnk nagy szerencséjére azonban már ténykedésem második napján Sarah hamarabb érkezett haza Torquay-ből, ahol színjátszást tanított a főiskolán, és érdeklődve kisétált hozzám a kertbe, majd igazi angol visszafogottsággal, ám mégis kedvesen megkérdezte:
– What are you doing?
– Kicsit rendberakom a kertet – válaszoltam, és igazolásul egy karlejtéssel rámutattam aznapi tevékenységem eredményére az egyik virágágyás mellett guggolva.
– But you shouldn’t do that!
Már miért ne, kezdtem volna bele, ám Sarah ugyanolyan kedvesen, de határozottan közbevágott, és hosszabb fejtegetésbe kezdett arról, hogy mi is az a konzervatív életérzés.

Persze nem biztos, hogy tudta, hogy ezt teszi. Amenynyire volt alkalmam megismerni ezt a harmincas éveiben járó, energikus angol nőt a nála töltött egy hónap során, az a kép alakult ki bennem róla, hogy politikai beállítódását tekintve erősen liberális, radikális híve az egyoldalú leszerelésnek és feminista nézeteket vall. Ám ami kertjét és annak elrendezését illeti, zsigerileg konzervatív.

Először is kifejtette, hogy botorság lenne bármiféle tervet, koncepciót ráeröltetni ezekre a növényekre itt, amelyek láthatóan nagyszerűen érzik magukat úgy, ahogy éppen vannak. Egy kertnek nem racionális emberi tervre, hanem önmagára kell hasonlítania. Persze az ember bevezethet néhány új kedvencet, vigyázhat arra, hogy az ösvény ne tűnjön el végképp a csalitosban, ám mindezt rendkívül óvatosan és alázattal szabad csak művelni. Hiszen nincs annál nagyobb élvezet, mint hogy örülünk annak, ami van, gondozzuk, ápolgatjuk, segítjük kibontakozni, s csak akkor lépünk közbe, ha valamelyik egyed nagyon agresszíven óhajtana terjeszkedni a többiek rovására.

Hökkenten hallgattam Sarah-t, olyannyira, hogy még fölállni is elfelejtettem, ott guggoltam földes kézzel az éppen egyenesre igazított virágágyás mellett, én, a szocializmusból elmenekült kelet-európai, aki már torkig volt a szocialista tervgazdálkodás nagyszerű eredményeivel, aki azért jött ide, hogy megtapasztalja, milyen az a demokrácia, amelyet nem szenilis öregek agyrémei irányítanak, s szégyenszemre, magam sem csinálok itt mást, mint hogy tervszerű kertészkedést akarok folytatni!

Békés Márton könyvét olvasva jutott eszembe ez az immár több mint húsz esztendős történet, aki nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy monográfiát írjon az amerikai neokonzervatív gondolkodásról (Amerikai neokonzervativiz-mus, Századvég, 2008), s közben természetesen alapos áttekintését adja az egész angolszász konzervativizmusnak is Burke-től Irving Kristolig. Eszmetörténetet ír a szerző, a munka lexikális teljesítménye lenyűgöző, talán leginkább lexikonként forgatható nagy haszonnal, lényegretörő összefoglalások állnak rendelkezésre az amerikai kultúra nagyjairól az alapító atyáktól Leo Straussig, külön fejezetek tárgyalják az eszmék politikai lecsapódásait is, különös tekintettel persze a neokonzervati-vizmus politikai csődjéig, amelyet a Bush adminisztrá-ciónak kellett elszenvednie. A könyv alaptétele, hogy a neokonzervativ gondolkodásmód azért vallott kudarcot, mert elszakadt eredeti, igazi konzervativ alapjaitól, mert „neo” lett, mert agresszív, „forradalmi” terjeszkedésre sarkallta a politikusokat, mert ideológiát próbált meg kreálni valami olyasmiból, ami lényege szerint ideológia-ellenes.

Ezt a tételt a munka rendkívül sok oldalról veszi szemügyre, boncolgatja és bizonyítja sikeresen. Ám bizonyos értelemben ez a megközelítés a monográfia gyengéje is. A szerző túlságosan megbújik az idézetek mögött, s bár minden létező és lehetséges tényezőt megemlít, a könyv végén mégis az az érzése támad az embernek, hogy ugyanezt átütőbb és élvezhetőbb formában is ki lehetett volna talán fejteni. Túl sok az idézet, a hivatkozás, mások gondolatainak öszszefoglalása, s túl kevés a személyes hozzájárulás. Nehéz persze újat mondani a témában, de a hangsúlyok erősebb megvonásával talán lehetséges.

Az egyik elméletileg nehezen kezelhető zavart például az okozza, hogy amerikai környezetben a konzervatív és a liberális fogalmak állandóan keverednek, főként európai szemszögből tekintve. És bár Békés Márton nagyon is tudatában van ennek a problémának, végül is nehéz lenne könyve alapján megmondani, hogy akkor most minek alapján nevezünk valakit, amerikai értelemben, liberálisnak vagy konzervatívnak?

Mi az értelme továbbra is neokonzervatívnak hívni egy olyan politikát, amely a neoliberális gazdasági felfogást teszi magáévá? Amely marxista megszállottsággal és erőszakkal akarja terjeszteni az amerikai típusú demokráciát világszerte? Nem inkább azoknak van igazuk, akik úgy érvelnek, hogy a Bush-korszak neo-konzervatív eszméinek semmi közük a valódi konzervativizmushoz, és ezért már az elnevezés is félrevezető?

Tíz év Angliában engem például arról győzött meg, s a meggyőzés Sarah kertművelési megjegyzéseivel kezdődött, hogy a konzervatív beállítódás szükségképpen belenyúlik a transzcendenciába. Aki szigorúan csak evilági, racionális keretekben képes vagy hajlandó gondolkodni, az nem lehet konzervatív, mégha ezt is állítja magáról. Hiszen a konzervatív életérzés alapeleme, hogy örüljünk annak, ami van, becsüljük meg, mert valami olyan teremtés következménye, ami az emberen túli, ami transzcendens, s ami nem fogható be a racionalitás logikájába. Heidegger is ide jutott késői írásaiban, amikor arról beszélt, hogy az embernek a létező pásztorának kell lennie. Gondoznia, ápolnia kell, amit kapott. Nem uralkodnia fölötte, még kevésbé lerombolni azt. Ilyen értelemben konzervatív az összes keleti vallás, s nyilván ezért érez oly sok nyugati megmagyarázhatatlan, irracionális vonzalmat a buddhizmus, taoizmus, hinduizmus iránt.

Ebből az is adódik, hogy a környezetvédelem eszméje, a conservationism, mint az angol szó is mutatja, alapvetően konzervatív kellene hogy legyen. Békés Márton könyve kitekintésében elmulasztja ennek a lehetőségnek legalább vázlatos szemügyrevételét, nevezetesen annak elemzését, hogy milyen lehetne egy konzervatív alapokon nyugvó ökopolitika? Márpedig számomra úgy tűnik, hogy ennek kialakulása nyújtana valódi esélyt a 21. századi emberiség számára.

Persze a szerző a neokon-zervatív eszmekör bemutatására vállalkozott, s ezt a feladatot maradéktalanul végrehajtotta, bár nem biztos, hogy a legszerencsésebb kifejtési módot választva. A személyesség hiánya sajnos néhol a stílus nehézkességében, időnkénti magyartalanságában is megnyilvánul. Csak egy példa: „Huntingtonnak az újabb neokonzervativizmus részéről való el nem fogadását megerősítendő idézzük a hozzá hasonlóan a neokonzervatívok első generciójához tartozó Michel Novak könyvét...” (215.o.) A túlburjánzó jelzős szerkezet igen megnehezíti a mondat értelmének fölfejtését.

Nehéz akadémikus igényű munkát élvezetes stílusban megírni, de talán nem lehetetlen, s az is kérdés, hogy bizonyos témakörök nem fejthetőek-e ki sokkal hatékonyabban esszé formában, ahogyan azt a szerző által is bőségesen idézett szerzők nagy része tette. Hayek például a „Miért nem vagyok konzervatív?” című esszéjében igazán emlékezetes példát nyújt erre.

A magam részéről például szívesen olvasnék Békés Mártontól egy esszét, a következő címmel: „Miért vagyok konzervatív?” Biztos vagyok benne, hogy igen élvezetes olvasmány lenne.

Békés Márton: Az amerikai neokonzervativizmus. Egy kisíklott ellenforradalom
Századvég Kiadó, 2008
222 oldal, 3150 Ft

 
 
 

Orosz István

Századvég Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu