buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Érdeklődésünk határtalansága: Typotex


2009.03.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Három kitűnő tudós írt összefoglaló könyvet a humán és a reál s a köztes tartományokról, ahol is filozófia, Isten, csillagászat és csillagjóslás, akupunktúra és társaik nem egyenrangban, de az érvényesség egyenlő esélyével tündökölnek, illetve kerülnek megítélésre. Kutrovácz Gábor, Láng Benedek és Zemplén Gábor A tudomány határai c. művéről van szó. S e munkában mind olyasféle dolgokról, hogy mibe fektessük bizalmunkat, ha tévedni nem akarunk az emberélet félelmetesen dantei és még riadalmasabban mai csupa-fény erdejében, racionális döntéseinket hova s merre irányítsuk vagy próbáljuk rögzíteni, mely gazdaságpolitikát támogassuk szavazatunkkal(!), a gyógyszertárban mire mit vásároljunk, a diagnózisok melyikében higgyünk, létezik-e pluralizmus (elfogadható főbbféleség és többféleség) ott is, ahol „végképp rólunk magunkról” van szó?

A könyv vitairat és szórakoztató tudományvarieté. Végső eredmények holdudvarából cáfolatok sora, esélylatolgatás a remény jegyében. Közgazdaságtan és ezoterika(!), észérvűség és intuíció, filozófiai ihletettség és világűrfizika… felvetődik a kérdés, elegendő-e ez a magunk egy-élete ennyiféle szemponthoz is csak? Szeánszok misztikus hangulata és jelenségek tudományos vizsgálata… nem magyarázható jelenségek fizikai elvek alapján történő nyomozása és Isten szavára következő evolúció… tréfa ez együtt? Nem, ez egy végképp szórakoztató könyv, melyet érdemes megvenni, forgatni, életünk pár ráérő órájának további szabadságot biztosítani, érdeklődésünk fokozódásával négyzetre vagy köbre emelni nem is sejtett szellemi lehetőségeinket: mindentudások szerény egyetemlegessége!

De ha „briliáns, szívdobogtató” könyvet akarunk olvasni, szakszerűségi mesterművet, melyet meggyőző írói tehetség világok színpadára emelt máris, nézzük James Le Fanu munkáját, címe: Az orvostudomány önkritikája. Nem egészségkönyv, nem is tárcasorozat, de filozofálások füzére sem… a gyakorló orvos végső „hiteinek és kétségeinek” összefoglaló képe, illetve hű elismerése annak, hogy az orvoslásban végeredmények nincsenek. Hatalmas bukások érik egymást, roppant véletlenek segítenek az embermentés porondján, de mindez meszsze jár az orvosfilmek behízelgő képi bulvárjától, telenovellásságától. Inzulin és rák, protokoll és penicillin(!), társadalmi várakozások végtelenje és szikék mikromilli-méteres hasítása, identitászavarok és individuumkételyek, tündöklések bukása, és a mégis-hősiesség folytatódása, kötelező továbbéltetése… íme, egy igazi, nagy orvosi könyv, a szakma és az elhívatottság és a… bocsánat, nemes értelmű szerencsejáték megannyi izgalmával. A betegségek sikeresebb kezelése és az átlagéletkor növekedése mint társadalmi probléma… az orvos lelkének kényszeres, őszinte magábanézése... a szakma becsülete (és olykori becstelensége), a kulturális várakozások kettőssége (bírálat és hit), íme, egy ma is praktizáló londoni belgyógyász könyvének rövid foglalata.

Ezer eset – és tizenkét meghatározó pillanat, optimizmus és kiábrándulás, törvényszerűség és szorgalom, hanyatlások és új remények, vádak és védekezések… és mindennek a mélyén az emberi élet, a fény, mely nem tündököl magasan, hanem ha már bonckés alá kerül, irgalomra és csodára vár, vagy szinte állampolgári jogon szeretné kikövetelni a sikeres gyógyítást… és a gyakorló orvos tényközelségének sugárzó teljessége, önismerete és hitele, kétségek sokasága, józan szkepszis és reménykedés… mindezt pedig akaratlanul is beágyazza a szerző a mai világ megannyi csapdájának televényébe, produktívan ad hangot saját fenntartásainak, és a szakma öndicsérete nélkül jelenít meg tágas színpadán tanulságos jeleneteket, melyek nem azt szolgálják, hogy szenzációk szülessenek, inkább hogy magunkba forduljunk mi is… betegek… gyakorló hitetlenkedők… és tudjuk: az élet igenis a legnagyszerűbb, de (szerintem) a legborzasztóbb szerencsejáték.

Orvostudományban is elbeszélve.

Kiskamaszkorom csodás fizikakönyve szerint meghatározódott az én akkor is szerény világlátásom sarkalata: biztos, hogy életemet nem „befolyásolta” Isaac Newton, a tudomány egyik nagy atyja, de igazolást és vigaszt adott egyik tételével. És ezen, látom szinte, olvasóm kétkedve mosolyog, tréfát sejt.

Viccről pedig szó sincs.

Persze, filozófiai-természettudományos sorozatában a Kiadót (ismétlem: Typotex) nem az én szempontjaim vezérelhették, mikor Newton Válogatott írásai címmel sorozatkezdő kötetet választott (s adott közre), de valami megmagyarázható, nem oly titkos sugallat szorgalmazta szívemben (elmémben), hogy elolvasásra e könyvet megkérjem, s utána se (most se) álljak el szándékomtól, hogy e régi-örökúj filozófiát, fizikát én, aki sem a rendszerező szellemtörténetben, sem a természettudományban nem tettem le az asztalra semmit, egészen más terepeken és jegyekben igyekeztem és kényszerülgettem… hogy tehát én egy ilyen alapvető kérdéskörhöz hozzászólni merészelvén, úgymond, ismertessem a tárgyat.

Nem is merem ismertetni. A magam élményét vetítem ovál-opál drámai fénysugárként, vita derengésként gyarló módon az anyagra. A kérdéses tétel azt mondta – s boldogan leltem rá kb. újra a ragyogó előszó után a könyv 101. oldalán, A természetfilozófia matematikai alapjai címszó alatt, íme –: „Az anyag vele született belső ereje az az ellenállóképesség, mellyel minden test rendelkezik. A magára hagyott test megőrzi nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását.” Ebből én tízéves korom óta, számos fordítói és írói munka, megannyi díj merész elfogadása és némi hírnévre-vergődés során ezt őriztem meg, máig anno: nyugalmi állapot és egyenes vonalú, egyenletes mozgás. Legföljebb az egyenes vonalúból lett sok-sok csavargásom, következetlenségem, vargabetűm-tandoribetűm révén összevissza vonalú, de hogy hérakleitoszasan azt mondjam: „csak azt fogadom el, amely belőlem ered” (kb. idézet), meg hogy ne zavarjátok köreimet, mert az ember legföljebb a kör négyszögesülése stb., ám az alaptétel megmaradt. Amire rendeltettem, anyagom benső lényege szerint való „akármi”; ne zavarjátok kegyetlen önzéstekkel, lelki-politkai-gazdasági-em-beri-nemi-rangolt-hitványolt szeszélyeitekkel, tudjatok tisztelni v. hagyni legalább „a francba”, mint embert, rokonként, társként v. társnőként ne gyötörjetek, hívságaitok körébe ne vonjatok, ha bántotok (egyenletesség zavarása), fogadjátok el, hogy teszek rátok… íme, Newton, egy nagy tudós , ily elemi-emberien hat!

Egy abszolút korszerűtlen emberre. De nagyon érzem, mégis egy csonkaságaival is abszolút emberre.

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

Typotex Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu