buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Súlyszivárvány


2009.03.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az utóbbi évek alighanem legfontosabb regényfordításával jelentkezett a Magvető. Széky János több éves, heroikus fordítói munkájának eredményeképp Súlyszivárvány címen immár magyarul is olvasható Pynchon 1973-ban megjelent kultikus regénye, a Gravity’s Rainbow.

A könyv a 20. század egyik alapműve: irodalmi státuszát, hatását (és terjedelmét) tekintve Musil A tulajdonságok nélküli ember, Proust Az eltűnt idő nyomában, vagy Joyce Ulysses című szövegei mellett emlegetik, mint az ezeket követő irodalmi kor hasonlóképp paradigmatikus regényét.

Szinte kimeríthetetlen utalásrendszere, kultúrtörténeti hivatkozásai, rejtett szimbolikája, valamint narrációs trükkjeinek bonyolult hálózata állandó jelenlétet biztosít számára a posztmodern irodalommal kapcsolatos elméleti vizsgálódások terepén. A szöveggel kapcsolatos felfokozott izgalmakat csak tovább erősítette szerzőjének talányos személyisége is, ugyanis Pynchon módfelett titokzatos figura, akiről gyakorlatilag csak feltételezések látnak napvilágot. Nem ismert például – egy egyetemi tablóképen kívül – egyetlen fotója sem, személyesen semmiféle irodalmi rendezvényen nem jelenik meg, a díjátadókon felesége képviseli, és szintén ő bonyolítja a kiadókkal folytatott tárgyalásokat és egyéb teendőket is. Tudható, hogy talán Nabokov tanítványa volt, jóllehet az orosz származású mester nem emlékszik rá, ám feleségének rémlik egy furcsa fiatalember, aki a dolgozatait írott és nyomtatott betűk zavaros kombinációjával írta. Ez a rejtélyesség egyrészt terméketlen, ám lázas irodalmi képzelgéseket szült, melyek szerint például Pynchon nem is létezik, és regényeit egy szupertitkos alkotócsoport hozza létre, vagy az a sokáig hitelesként kezelt információ, hogy tudniillik a Pynchon név alatt megjelenő regények valójában Salinger munkái.

Másrészt ez a szerzői anonimitás tökéletesen modellálja a szerző halálával kapcsolatos posztmodern teóriákat, és azok szövegszerű következményeit, hiszen biográfiai adatok híján a Pynchon-szövegek értelmezői még ha akarnának, sem tudnának a szerzői életrajzra redukáló, vagy abban vonatkozási pontokat kereső olvasatokat adni, kénytelenek a regények nyelvi-kulturális univerzumának szabályszerűségeit vizsgálni. A szerző letiltásának ironikusan komoly gesztusa tehát elég agresszívan kódolja a műértelmezések irányvonalait, az életmű szövegszerű működésére fókuszáltatva az értelmezői tekinteteket.

Már a regény formája is metaforikus jelentésekkel terhes, hiszen a négy fő részből álló szöveg egyes fejezetei további epizódokra töredezve egy-egy kulturális toposz számszerű felidézésén keresztül tesznek javaslatot az adott fejezet szimbolikus elhelyezésére.

Így tehát a Tarot, a Kabbala, a Zodiákusok vagy a Végtelenség – illetve a hozzájuk kapcsolódó szerteágazó tudásformák – lennének a fejezeteket megalapozó mesterkódok, ami azonban nem puszta behelyettesíthetőséget, sokkal inkább polemikus viszonyulást jelent. Az epizódok nem a linearitás és okozatiság rendjében követik egymást, a mozaikszerű szaggatottság, a szereplők bonyolult kapcsolatrendszere, a forma felszíni mintázata Dos Passos Manhattan transfer-jét juttathatja eszünkbe.

Az epizódokat hét kis négyzet választja el egymástól, alighanem a filmszalagra (avagy a cenzúrára, a nyelvi és/vagy ideológiai kontrollra, a kommunikáció ellehetetlenülésére), illetőleg magának a regénynek snittszerű, ritmikus vágásokkal dolgozó technikájára utalva. A kameramozgás több epizódban a cselekmény részévé is válik, ami a Súlyszivárvány egyik kedvelt építkezési módját, azaz nyelv, cselekmény és formaiság egymást allegorizáló, egymásba montírozódó technikáját példázhatja. Ha formai tekintetben Dos Passost említettem lehetséges előzményként, a regény nyelvhasználata – sőt nem túlzás talán inkább nyelvfelfogást említeni –mindenképpen Joyce nyelvteremtő ambícióját idézi, valahonnan az Ulysses és a Finnegan’s Wake közötti félútról. Pynchon szó-torzításai és – alkotásai, nyelvi mámora azonban csak a regény egyik szólamát adja, emellett még számos stiláris szál gabalyodik egymásba a szövegen belül, így például a pusztán leíró-informális, a szleng deretorizált élőbeszédszerűsége, vagy – akár Joyce-hommage-ként – a „klasszikus” tudatfolyam hömpölygése.

Egyértelmű befolyás érezhető ezen túl Burroughs irányából is, minthogy a Súlyszivárvány számos epizódjának hallucinatorikus jellege durva drogos víziók szürreális képiesítésének tűnik, amelyek azonban jelöletlenül simulnak bele az eseménynek „normális” menetébe, amennyiben „normalitás” alatt a regény szinte egészét meghatározó abszurd, parodisztikus, víziószerű , Lewis Carroll világát idéző előadásmódot értjük. (Ennek egyik jellegzetes megnyilvánulásaként kell kiemelni a Wilhelm, a Willanykörte meséje című nonsense prózabetétet, egyszerűen frenetikus.)

Ebben a groteszk, karneváli dance macabre-ban, amely a világot a halál és a szexualitás, a gyönyör és a megalázottság, uralom és alávetettség egymásba fonódó konspiratív hálózatában modellálja, a drog tudat-tágító ereje tulajdonképpen nem felülírja vagy elfeledteti, csupán intenzívebbé teszi az amúgy is szürrealisztikus létezést. (Mindazonáltal a Meztelen ebéd szerzője a legmélyebb elismeréssel olvashatta például a Súlyszivárvány zseniálisan gyomorforgató epizódját egy WC-lefolyó mélyében tett gigantikus „utazásról”.)

S minthogy a regény a II. Világháború idején játszódik, nyelvezetébe természetszerűleg szövődnek bele a negyvenes évek populáris kultúrájának hősei, vagy a tőlük vett idézetek, ezen kívül nonsense versek, dalok, egzakt tudományos leírások, történelmi események pontos elemzései, technikai és pszichológiai kísérletek tárgyszerű analízise. Ha tételezhető a szövegnek valami középpontja, ami felé az események – önálló történetnek tekintve a nyelvi szólamok polemikus egymásba játszatásának folyamatát is – gravitálnak, az talán Slothrop sajátságos képességében lelhető fel, akinek szexuális tevékenysége különös tér-idő kapcsolatban áll a német rakéták majdani becsapódásaival. A szexualitás valamiképpen a halál topográfiáját rajzolja meg, ám ezek ok-és okozat viszonya bizonytalan: vajon Slothrop erekciója idézi elő a rakétatámadást, avagy a rakéták majdani pusztításának előérzete befolyásolja Slothrop nemi életét? A regény filozófiai rétegeiben mindez a predesztináció vs. szabad akarat problémájaként jelenik meg, illetőleg az uralom-alávetettség személyes koreográfiáinak játékában, többek között a regény S/M szcénáiban.

Összeesküvés-elméletek, paranoia, megfigyelők és megfigyeltek, kém és egyéb kimondhatatlanul titkos szervezetek hálózata szövi át a Pynchon által vízionált, minden vicces részlete ellenére is meglehetősen gyűlöletesnek látszó társadalmat. A Kultúra paradigmatikus alapmodellje Pynchonnál a Háború, melynek mintázatát a hatalom akarása szövi kiapadhatatlan buzgalommal.

 
 
 

Szabó Gábor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu