buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ismerjük-e Deák Ferencet?


2004.02.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A kérdés meglepőnek tűnhet, holott egyáltalán nem indokolatlan. Deák Ferencről rendszerint csak az jut eszünkbe, hogy ő volt a „haza bölcse”, s a megtisztelő elnevezést az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést elősegítő ténykedésével érdemelte ki. A régmúlttal kapcsolatos emlékeink között kutatva fellelhetjük még az első felelős magyar kormány minisztereinek tablóképét, amelyről az ő portréja sem hiányzik, s elképzelhetjük szivarfüstbe burkolózó, idejét javarészt fúrással-faragással töltő vidéki nemesemberként, aki a levert szabadságharc után személyes példájával mutatja meg az országnak, miként lehet az önkényuralommal nyílt harc nélkül szembeszállni.

Joggal rosszallható, hogy Deák Ferenc neve legtöbbünkben csak a fenti képzettársításokat hívja elő, de ne feledjük, hogy a múló idő a történelem főszereplői köré is ködfátylat terít: akiknek a cselekedeteit és szavait a kortársak nagy része még pontosan számon tartja, a következő nemzedékek emlékezetében már „csak” valamilyen nem mindennapi tettük, hősi gesztusuk, szállóigévé lett kijelentésük s olykor a valóságot elhomályosító legendájuk révén élnek tovább. Szerencsés esetben történelmi teljesítményük is az utódok kollektív emlékezetének részévé válik, rendszerint azonban a szélesebb összefüggések ismerete nélkül. Kár, hogy így van, de hát a nemzetek nem történészek és történelemtanárok egyesületeiből állanak…

 

Deák viszonylagos ismeretlenségének okait vizsgálva mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy bár hosszú időn keresztül az ország egyik legtekintélyesebb politikusa volt, ő maga – visszahúzódó alkat lévén – kerülte azokat a helyeket és helyzeteket, amelyek a látványos közéleti szerepvállalás lehetőségét (kényszerűségét) jelentették volna. A feltűnés nélkül végzett háttérmunka állt közel hozzá: akkor volt elemében, amikor vidéki udvarházában vagy szállodai lakosztályában bizalmas tárgyalásokat folytathatott híveivel s az államügyekben illetékes emberekkel, vagy amikor az országgyűlés küzdőterén kellett helytállnia. Odaadással és tiszteletre méltó szorgalommal merült el a törvényalkotás munkájában, a fényes ünnepségeken azonban háttérbe húzódott, vagy meg sem jelent. A kor drámai pillanataiban lánglelkű nemzedéktársai, Wesselényi, Széchenyi, Kossuth és követőik léptek a színre, Deák leglátványosabb tette viszont az volt, hogy 1867 nyarán távol maradt I. Ferenc József koronázási ünnepségéről. A 19. század krónikáját végigböngészve olykor eltűnni látszik a szemünk elől, holott fél évszázadon át jelen volt.

A múlt kiemelkedő személyiségeinek és jelentős eseményeinek évfordulói nem minden esetben bizonyulnak megfelelő ihletforrásnak, Deák Ferenc tavalyi bicentenáriuma kapcsán azonban nemcsak ünnepi beszédek és alkalmi publicisztikák születtek, hanem a történeti szakirodalom is gyarapodott, többek között két olyan monográfiával, amelyeket jó szívvel ajánlhatunk olvasóink figyelmébe.

A Deák Ágnes és Molnár András közös munkájának eredményeként napvilágot látott kötetet mindenekelőtt adatgazdagsága és alapossága teheti vonzóvá a főszereplő és kora iránt mélyebben érdeklődő olvasóközönség számára. A szerzők figyelme szinte minden lényeges mozzanatra kiterjed, ugyanakkor gondosan ügyelnek arra, hogy ne vesszenek el a részletekben. Munkájuk jelentős érdeme, hogy láthatóvá teszik a szóban forgó korszak főszereplői között kialakult bonyolult kapcsolatrendszert, a vonzások és taszítások, érdekek és konfliktusok szerteágazó szövevényét, melynek ismerete nélkül cselekedeteik mozgatórugóival sem lehetünk tisztában.

A szerzőpáros könyve legalább olyan érdekes az eszmetörténet, mint az eseménytörténet szemszögéből. Nincs ebben semmi meglepő: Deák Ferenc nem csak cselekedeteivel és magatartásával befolyásolta a történelem alakulását, hanem – s mindenekelőtt – szóban és írásban kifejtett nézeteivel, elvi állásfoglalásaival, amelyeket a formális rang és hatalom tekintetében magasan fölötte álló kortársak sem hagyhattak figyelmen kívül. A kötetből kirajzolódó Deák-portré a főhőssel kevésbé rokonszenvező olvasó számára is nyilvánvalóvá teszi, miért s miképp vált a kemény jellemű zalai köznemes sorskérdések megoldására hivatott államférfivá. Deákot már tanulmányai idején rendkívül erős kötelességtudat, igazságérzet és a jog iránti elmélyült érdeklődés jellemezte, s e vonások kivételes intellektuális képességekkel, lelkiismeretességgel, az erkölcsi integritás megőrzésének igényével párosultak. Pályakezdő jogászként s később az ország legbefolyásosabb politikusaként is elszántan óvta a becsületét, s hogy sikerrel, ahhoz nem férhet kétség. Életútjának alakulásában meghatározó szerepet játszott, hogy korán felismerte a 19. század első felére nyomasztóan anakronisztikussá vált feudális társadalmi viszonyok tarthatatlanságát, s nemesi származásának korlátain túllépve a megváltoztatásukért szállt síkra. A szerzők okkal mutatnak rá, hogy a közvélemény jelentős részében élő képtől eltérően – mely szerint Deákot mi sem jellemzi jobban, mint hogy pipa- vagy szivarfüst mögé rejtőzve kedélyesen adomázgat – a politika küzdőterére lépő fiatalember imponáló olvasottsággal rendelkezett, a jogtudományokban pedig rendkívül jártas volt: nem érte be a Magyarországon érvényben lévő Corpus Juris beható ismeretével, hanem a külhoni szakirodalmat és törvénykönyveket is elmélyülten tanulmányozta, s politikatudományi ismereteit is már a felkészülés időszakában – tehát még 1833 előtt – megalapozta. Az 1833-tól Zala megye országgyűlési követeként tevékenykedő Deák kapcsán Pulszky Ferenc többek között azt emelte ki, hogy „az újkor eszméi áthatották egész lényét” és „minden tekintetben az európai műveltség színvonalán állt”. Deák esetében „az újkor eszméi” egyet jelentettek a klasszikus liberalizmus gondolatkörével, melyhez élete végéig hű maradt. Annak, hogy a reformnemzedék nagy formátumú reprezentánsai közül a harmincas években épp ő vált az ellenzék vezetőjévé, a fentieken túl természetesen több oka is volt, amelyeket a könyv első öt fejezetét jegyző Molnár András így összegez: „Deák Ferenc már országgyűlési pályafutásának kezdetén … érett, felkészült politikus volt. Személyében olyan koncepciózus reformer, olyan kiforrott, mesteri taktikus jelent meg az országgyűlésen, hogy alig két év múlva, Kölcsey és Wesselényi kényszerű távozása után átvehette az egész liberális ellenzék összefogását és irányítását. Noha végtelenül egyszerű és szerény volt, szinte teljesen hiányzott belőle a hiúság és a karriervágy … és jószerivel csak az erkölcsi kötelességérzet vezette a politikusi pályára…” E sorokhoz – amelyek tanúsága az 1849 utáni pályaszakaszra is érvényes – már csak azt kell hozzátenni, hogy Deák mindenkor a realitásokat messzemenően figyelembe vevő józan megfontolásokra építette politikáját, kizárva az érzelmekre vagy szenvedélyekre alapozott döntéseket. Meghatározó fontosságot tulajdonított a törvényesség megőrzésének (vagy, miként 1849 s főleg 1860 utáni törekvései mutatják, a visszaállításának) és az általa képviselt ügy szempontjából legkedvezőbb kompromisszum elérésének. Akár politikusi hitvallásának is tekinthetjük azt a Vörösmarty Mihályhoz intézett, 1832 februárjából származó levelét, melyben a képviselni kívánt célkitűzések elérésének módjáról többek között ezt írja: „Idő kell mindezekhez és békességes tűrés, felette hibázik tehát azon hatalmas, ki nemzetének szellemén felülemelkedve mindent egyszerre kívánna eszközlésbe venni, amit fellengző lángelméje jónak lát…” Deák mindvégig hű maradt e felfogáshoz, s voltaképpen ennek jegyében hozta tető alá a kiegyezés művét s vált a hatvanas években a politikai élet legfőbb tekintélyévé, akinek kapcsán egyik kortársa joggal állapíthatta meg: „… hiába, két urunk van, az egyik Őfölsége, a másik az ország embere, Deák”. Az életút 1849 utáni fejezeteit megíró Deák Ágnes rokonszenves módon tartózkodik a hangzatos tanulságoktól, a kiegyezés sommás értékelésétől, ugyanakkor hangsúlyozza hogy a „haza bölcse” már Ferenc József megkoronázásakor „finoman” elhatárolódott politikusi főművétől, s voltaképpen azokkal is szolidaritást vállalt, akik ellenezték ezt a megoldást. A Deák Ferenc igazával vagy tévedésével kapcsolatos kérdések megválaszolását a szerzők az olvasóra bízzák, s részükről beérik annak meggyőző bizonyításával, hogy könyvük főszereplőjének a portréja joggal kapott helyet a nemzet legjobbjainak arcképcsarnokában.

A történelmi ismeretterjesztés olykor meglehetősen mostohán kezelt műfaját képviseli Estók János Igazság és törvény. Deák Ferenc élete című munkája, amely igényesség és olvasmányosság tekintetében is kifogástalanul megfelel az ilyen típusú könyvekkel szembeni elvárásoknak. A szerző – az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója – tanáremberhez illő gondossággal ismerteti az életút tényeit, mindvégig ügyelve arra, hogy az olvasó a pályakép megértéséhez szükséges, a történelmi események összefüggéseit és hátterét megvilágító információkban se szenvedjen hiányt. A könyv tehát korrajzként is haszonnal forgatható, legfőbb hozadékát azonban az jelenti, hogy a nemzeti múlt panteonjának impozáns szoboralakját visszaváltoztatja emberré: megtudjuk, hogyan viselkedett Deák a magánéletben, milyen körülmények között élt Kehidán majd Pesten, milyen kedvtelések hangolták örömre s kiknek a társaságában érezte jól magát. Estók kellő alapossággal, de közérthetően ismerteti Deák nézeteit, a jogegyenlőségről, a törvény uralmáról, a vallásról, sajtóról, a kiegyezés szükségességéről stb. alkotott véleményét, s azokat is megszólaltatja, akik bírálták nézeteit és magatartását. Általában elmondható, hogy szövegébe leleményesen illeszti be a Deáktól és kortársaitól származó idézeteket, amelyeknek a hasznosságát talán nem is lehet túlbecsülni, hiszen elenyészően kicsi azoknak az olvasóknak a száma, akik eredeti dokumentumok, forráskiadványok, korabeli lapok és könyvek révén ismerkednek meg a történelem szereplőinek a gondolataival. A kötet alapján kibontakozó Deák-portré kellőképpen árnyalt, a szerzőtől távol áll a „haza bölcsének” idealizálása, így az olvasó arról is értesülhet, hogy Deáknak – Kossuth kifejezésével élve – „egyetlen részvétszava” sem volt a hontalanná lett kormányzó – az egykori harcostárs – és családja számára, holott Kossuth Ferencnek ő volt a keresztapja. S afölött is eltöprenghet, nem volt-e Deák túlságosan is engedékeny a kiegyezést előkészítő tárgyalások folyamán, s valóban maradéktalanul hű volt-e önmagához, amikor a dualista rendszer megszilárdítása érdekében 1867 után olyan lépésekhez is támogatását adta, amelyek az elveivel nem álltak összhangban. S mivel a szerző – nagyon helyesen – lemond a bíráskodásról, a válaszokat magunknak kell megtalálnunk.

Külön ki kell emelni a könyv szakértelemmel összeállított, bőséges képanyagát, amely jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az olvasó közelebb kerüljön a felidézett évszázadhoz és embereihez, történelmünk egyik legizgalmasabb, felemelő és tragikus eseményekben bővelkedő korszakához.

Végeredményben elmondható, hogy a Deák Ferenccel foglalkozó, meglehetősen gazdag szakirodalom két olyan munkával gyarapodott, amelyek vitán felül rászolgálnak az olvasó figyelmére, s bizonyára nem is fognak éveken át érintetlenül porosodni a könyvesboltok és könyvtárak polcain. Ha az emlékév legalább enynyivel hozzájárult a szellemi épülésünkhöz, már elégedettek is lehetünk.

Deák Ágnes–Molnár András: Deák Ferenc
Vince Kiadó, 182 oldal, 2495 Ft
Estók János: Igazság és törvény
Nemzeti Tankönyvkiadóadó, 171 oldal, 1500 Ft

G. Kovács László

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu